Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Egri Mária: Adalékok Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságához

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Egri Mária Adalékok Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkásságához „Egyszer olvastam valahol arról, hogy vajon Isten valóban megpihent-e a teremtés utáni hetedik napon? Nem valószínűbb-e, hogy műve befejeztével gondolataiba merült, és arról elmélkedett, hogy ki lesz a földön az, aki az ő művét folytatja? És ekkor határozta el, hogy teremt egy külön emberfajtát - a művészt. Annak lesz feladata, hogy a dolgokat megtöltse értelemmel és szépséggel."

1 - írja Kisfaludi Stróbl Zsigmond 85 éves korában megjelent életrajzi visszaemlékezéseiben. Szeretettel teli közvetlenséggel mutatja be családját, anyagi gondokkal küszködő pályakezdését, tanulmányait. Öniróniát sem mellőző humorral mesél barátairól, kapcsolatairól, utazásairól, lenyűgözően ír egy-egy munkájának születési körülményeiről, a mű készüléséről, sorsáról. Az 1880-és 1960-as évek közötti éveket érintő memoár egy nagytehetségű művészember szubjektív szemléletű krónikája saját művészetének, sorsának alakulásáról. Abban a közel száz esztendőben, amelyet még átszínezett az 1848as forradalom emléke, s amely két világháborúval terhelve 1956-ban még megszülte a saját forradalmát is. Kisfaludi Stróbl sosem foglalkozott a nagypolitikával, nem voltak világmegváltó elképzelései, még embertársait sem akarta jobb útra téríteni. Sosem gondolta, hogy az igazság csak az ő oldalán lehet. Talán kissé naiv hittel nézte a világot, elfogadta amit számára rendelt a sors. Jó természetű, divatos kifejezéssel „pozitív gondolkodású", helyzetébe könnyen beilleszkedő ember volt. Nem törték le a kudarcok, s bizakodása valahogy mindig eligazította sorsát. Életrajzi regényében több ízben szerepel az ilyen vagy ehhez hasonló tartalmú megjegyzés: „Magam sem tudom hogyan, de minden ment rendben...". 1901-04 között az Iparművészeti Főiskola oktatásában részesült, bár hiányos középiskolai tanulmányai miatt csak vendéghallgatóként. Szerény, segítőkész, vidám kedélye tanulmányaitól kezdve sok barátot szerzett számára. A zalai falucska tanítójának néhány forintos ellátmányából nemigen dőzsölhetett tanulóideje alatt. Ám ahogy írja, „Felvételiző társaim között jobb módúak is voltak, akik segítettek ... szegények voltunk, jól megértettük egymást és tanultunk..."

2 Több nyarat Frim Jakabnak, a Frim elmegyógyintézet igazgatójának birtokán tölt, akinek Jenő fiát kellett a szobrászati felvételire felkészítenie. Másik fia Ervin akkor már festőnövendék volt, mindkettőjükbőljeles művész lett.

3 Ez idő tájt szakad vége Mátrai Lajos

4 tanárával évekig tartó huzakodásának, aki sehogy sem volt tanítványával megelégedve. Átkerül Lóránfi Antal

5 kisplasztikái osztályára, akinél két, kitüntetéssel végződő évet végzett. Megkapja a negyedik tanulmányi évre Zala vármegye Deák Ferenc alapítványának évi 200 forintos ösztöndíját, amellyel egy-kettőre vége szakad nyomorgásának. Egyre több portrét készít, elsősorban közvetlen környezetében, ennek köszönhetően Bécsben a Stadtgewerbe Schuleban folytathatja tanulmányait. Hazatérve beiratkozik a Mintarajz Iskolába, a mai Képzőművészeti Főiskola elődjébe, ahol Radnai Béla

6 és Székely Bertalan

1 keze alá kerül. Három évet járt, a negyedik évre nem vették fel, mivel „engedély nélkül kiállított a Műcsarnokban." De akkor már úgy tűnt, megélt a kapott megrendelésekből is. Egyik első patrónusa dr. Lumniczer József, a Vöröskereszt Kórház főorvosa volt, akinek megbízására elkészítette elhalt felesége síremlékét. A főorvos oly mértékig megkedvelte a szerény, tehetséges fiatalembert, hogy két gyermekével együtt több ízben is magával vitte Lovranába és Velencébe. Kapcsolatuk a későbbiek során is megmaradt, a háború alatt Stroblt több ízben is dr. Lumniczer mentette meg a harctéri szolgálattól. Miután 1908-ban megszűnt számára a Mintarajziskola műtermi lehetősége, eléggé gondban volt szobrainak elhelyezését illetően. Problémájának szinte csodával határos megoldódása is megerősítette sorsa tőle független elrendezésében vetett hitét. Ebben az időben kerül kapcsolatba a Japán kávéház Herman Lipót

6 által élvezetesen megírt „Művészasztal"-ának művészeivel.

9 Körükben ismerte meg Ernst Lajost

10 is, aki megtudván, hogy a fiatal szobrász műterem nélkül van, akkor felépült Akácfa utcai házának egyik bérleményét azonnal felajánlotta számára. Stróbl életét át- meg átszövik az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan dolgok. 1909-ben mintázza Rákosi Szidi

11 portréját. Ezzel kapcsolatban jegyzi fel. „Rákosi Szidit, a nagy művésznőt portretíroztam. Egy napon azzal lepett meg, hogy Zsiga fia bútorzatát nekem adta. Kaptam egy jó mosdóállványt felszereléssel. Nem tudtam, hogy a fia már rég meghalt, csak később, sok év múlva mesélték, hogy Szidi néni spiritiszta, és Zsiga fia egy szeánszon adta volna neki a tanácsot: adja nekem az ő bútorait! Csodálatos dolgok vannak a