Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Németh József A Göcseji Múzeum története i. Hazánk legtöbb megyéjének székvárosában a honfoglalás ezredéves ünnepén már vagy működött múzeum, vagy ez idő tájt megkezdték a múlt értékeinek gyűjtését. A következő egy-másfél évtizedben több helyen már rangos, ma is jól használható, reprezentatív épületet is emeltek a gyűjtemény otthonául. (Szekszárd, Szombathely, Szeged, Békéscsaba stb.) Zalaegerszegen - két évvel a millennium után - mindössze egyetlen újságcikk jelezte a múzeumalapítási szándékot. A város akkor még kicsi, falusias jelleg település, 9500 ember otthona. 1313 lakóháza közül 167 fából, 268 vályogból épült, s a hajlékok csaknem felét még szalma vagy fazsindely fedte. A rendezett tanácsú városi rangot csak 1885-ben szerezte meg. Gyáripara szinte nincs, polgársága kis létszámú, még kevés vagyonú, értelmisége elsősorban vármegyei alkalmazott, mellettük néhány orvos, ügyvéd, bíró, 1895 után már gimnáziumi tanár is. Múltjára csak kevés emlék figyelmeztet: vára nyomtalanul eltűnt, legrégibb épülete, a Megyeháza 1732-ben készült el. Nem csoda, hogy a rengeteg adóssággal terhelt Egerszeg előbb kórházat, vasutat, óvodát, tisztességes elemi iskolát tervezett, gimnáziumot, utcai világítást, legalább téglázott járdát álmodott, mintsem múzeumot. 1890 őszén érkezett az első vonat, 1892 1900 között magasodtak fel ma is előkelőnek számító épületei: szállodája, gimnáziuma, két takarékpénztára, a Főtér néhány emeletes lakóháza Az 1897-ben felépült gimnázium tettre kész tanári kara némi lendületet hozott a kisváros életébe. Sebők Samu rendbe rakta a városháza kusza irattárát és 1900ban megírta Göcsej ismertetését, 1902-ben Egerszeg történetét. Borbély György 1898-ban felhívást tett közzé nép-rajzi múzeum alapítására, két év múlva megindította a Magyar Paizs című hetilapot. Egyesületeket szerveztek, ismeretterjesztő előadásokra hívták az érdeklődő polgárokat. Az új század elején a Janka hegyen előkerült mamutcsontváz kiásását szervezték meg, s 1907-ben a múzeum alapításának gondolatát is felújították. A gimnázium tanári kara javasolta: „Mondja ki Zalavármegye törvényhatósága, hogy a vármegye székhelyén közkönyvtárat és múzeumot létesít, saját kebeléből a gyűjtés megkezdésére és vezetésére különbizottságot küld ki, s az ügy érdekében a vármegye közönségéhez felhívást intéz." Az indítvány nyomán a vármegyei törvényhatóság is foglalkozott a gondolattal, de a támogatást pénz hiányában függőben hagyta. A szándék elakadásában némi szerepe lehetett a keszthelyi múzeum ellenagitációjának is. Borbély György és kollégái mégis lendületes gyűjtőakciót indítottak el, főleg a gimnázium tanulóira támaszkodva. Az adományokat nyilvánosan megköszönték, ezzel is serkentve az ajándékozási kedvet. A hamarosan tekintélyesre növekedett kollekció a gimnáziumban kapott helyet, a háború idején azonban az épület egy része hadikórház lett, az anyag jobbára elkallódott, maradéka a levéltárba került, onnét a tárgyakat 1927-ben Keszthelyre szállították. Kisebb részük átvészelte a háborút, s negyedszázad után visszakerültek Zalaegerszegre, a Göcseji Múzeum gyűjteményébe. 1934-ben indult újra mozgalom Göcseji Gyűjtemény szervezésére. Ez évben Antal Dezső két, alig eltérő változatú épületet is tervezett a jövendő intézmény számára. Az évtized közepén Fára József levéltáros és Nagy Károly járásbíró szorgalma és ügyszeretete révén újra figyelemre méltó néprajzi anyag gyűlt össze. 1935-ben és 1936-ban megrendezték a Göcseji Heteket, ennek keretében több kiállítást is rendeztek. Ekkor készítette el társával együtt - Végh Endre felsőkereskedelmei iskolai tanuló egy kicsiny, akkor még archaikus jellegű göcseji falucska, Zebecke pontos makettjét, amely hosszú hányódás után épp fél századdal később került (felújítva és kiegészítve) a Göcseji Múzeum megyetörténeti állandó kiállításába. 1936 után aztán megint csökkent a lelkesedés, a magyar néprajz szakemberei sem támogatták a múzeum létesítését. Viski Károly nyilatkozta Keszthelyen: „... mint szakembernek, le kell beszélnem a tervről a lelkes fáradozókat." 1941-ben az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság állt egy újabb gyűjtési akció élére, de a város vezetőit a növekvő háborús terhek megakadályozták az intézményes támogatásban, még a hely biztosításában is. Nem csoda, hogy egy 1944-es újságcikk a gyűjteményt a következő címen ismerteti: „Látogatás az ország legkoldusabb múzeumában." A múzeummá soha nem szerveződő, közel 5000 könyv, irat és vegyes értékű tárgy a háború idején jórészt elkallódott, maradékból az 1950-ben megalakult Göcseji Múzeum csupán 400, zömében adat nélküli tételt örökölt. Csak egy részét volt érdemes leltárba venni.