Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Bondár Mária: Adatok a Délnyugat-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz

72 Bondár Mária épített rövid életű telepeket. Ezt követte időben a Somogyvár-Vinkovci kultúra, amely véleményem szerint rövid idő alatt, nagyjából egy időben települt meg a Dunántúl déli és nyugati felében. (Nem kell többé erőltetni a Somogyvár-Vinkovci kultúra makói párhuzamainak keresését, hiszen ha nem egykorúak, akkor ennek nincs is értelme.) Ha tehát elfogadjuk a kora bronzkor Iben a Vucedol-Makó horizontot - hangsúlyozva, hogy szeretnénk elvonatkoztatni az ilyen horizontok statikus alkalmazásától, azaz attól, hogy ennek mindenütt egyszerre kellett így lennie - akkor a következő horizont (KB II) a Somogy vár-Vinkovci kultúra és rokon művelődések időszaka. Ezek az ország különböző területein nagyjából egyidőben megjelenő, egymással vitathatatlan rokonságban álló kora bronzkori közösségek már mindenképpen utalhatnak a tőlünk messze végbement, feltételezhető történeti folyamatokra. Érthetővé válnak a barlangi és erődített telepek, amelyek a hosszabb-rövidebb ideig tartó védekezésre utalnak. Érthető válik közösségek elmenekülése távolabbi területekre. Elfogadhatóvá válik az a feltételezés is, hogy ez a nem nagy lélekszámú hullám nagyjából egyidőben érkezhetett a Kárpát-medencébe. Ecsedy I. kulturális diffúzió modelljével szemben magam - Bóna István véleményével egyetértve - ebben az esetben inkább az expanziót látom elfogadhatónak, hangsúlyozva, hogy ez csak kisebb közösségek menekülését, áttelepülését jelenthette, amelyet a településszerkezet is alátámasztani látszik. Megmagyarázhatóvá válnak azok a különbségek, amelyek pl. a Dunántúl északi és déli területei között megvannak, s amelyek az eltérő alaplakosságból adódhatnak (délen Kostolac-Vucedol, északon Kostolac-Makó). Kalicz N. és Schreiber R. érthetetlennek tartja Bóna I. véleményének megváltozását. „Bóna 1992-ben indoklás nélkül alapvetően megváltoztatta véleményét a Somogyvár-Vinkovci kultúra kronológiai helyzetével kapcsolatban (BÓNA 1992, 13-15, 40: kronológiai táblázat). Ennek megfelelően most a Somogyvár-Vinkovci teljes élettartamát egyetlen fázisra, a korabronzkor második fázisára keltezi ..." (KALICZ-KALICZSCHREIBER 1999, 87). A jelen tanulmányban felvázolt kora bronzkori településtörténeti kép - amely nagyon közel áll Bóna I. véleményéhez - megítélésem szerint nem egy korábbi kutatási állapotra való visszalépés, hanem az elmúlt évtizedekben nem kellően megalapozott vagy ellenőrzött megállapításoktól való elhatárolódás. Sajnálatos, hogy a „Zóki kultúra" úgy esett szét, hogy senki nem végezte el a leletek újraértékelését és új kulturális besorolását. Sajnálatos, hogy sokáig élhetett még az az elképzelés, hogy Baranyában is van makói kultúra. E nézet „virágkora idején" pl. a Baranya monográfiában egyetlen (!) makói lelőhely sem szerepelt, csak Somogyvár-Vinkovci lelőhelyeket sorolt fel Bandi G. (BANDI 1979, 68-72). A vucedoli- és makói kultúra egyidejűségét végül is semmi más nem cáfolta, mint Ecsedy I. logikai eszmefuttatása, amit Kalicz N. is elfogadott (KALICZ 1984, 100). Bonyolította a helyzetet, hogy a korábbi kronológiai rendszerbe be kellett illeszteni a Somogyvár-Vinkovci kultúrát is. A zömmel szórvány leletek (ez mind a makóira mind a Somogyvár-Vinkovci kultúrára igaz) nem jelentettek biztos kapaszkodókat a Makó-Somogyvár kérdés kapcsolatának megválaszolásához, stratigráfiai adat csak a vucedoli és Somogyvár-Vinkovci kultúrára volt. Sajnos, a Vinkovci stratigráfia is hozzájárult a SomogyvárVinkovci kultúra két fázisának „megszületéséhez" a kevésbé precíz terminológia használóinál. Vinkovcin ugyanis valóban két réteg volt, egy idősebb (Vinkovci A) és egy fiatalabb (Vinkovci B), amelyből azonban a mi Somogyvárunkkal csak a Vinkovci A a rokon. Bonyolította még a helyzetet a hagyományos történeti kronológia és а С14 adatok közötti több száz éves eltérés is, amely azt eredményezte, hogy a fejlődést lassúbbnak kellett feltételezni, mint korábban, tehát az egyes kultúrák élete meghosszabbodott, amiből logikusan következik, hogy több fázisuk is lehetett. A relatívkronológiai táblázatok megjelenése a szakirodalomban további problémákat vetett fel. A táblázatok készítői arra a lehetetlen feladatra próbáltak vállalkozni, hogy egy adott időpillanatban mely kultúrák voltak egykorúak, s az egyes kultúrák területenként hogyan követték egymást. A kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy kell-e, lehet-e (szabad-e) az anyagi kultúra kisebb-nagyobb, régészetileg kimutatható változásainál új kronológiai szinteket megállapítani (kronológiai táblázatot készíteni)?

3 Sajnos, a régészet ismert módszerei nem alkalmasak arra, hogy 5-10 évenként ábrázoljunk kronológiai „folyamatokat". Összegezve az elmondottakat: véleményem szerint a Somogyvár-Vinkovci kultúra rövid életű volt mind a törzsterületen, mind a Dunántúlon. Nincs két fázisa, az egyes területek közötti különbségek nem kronológiai, hanem az eltérő alaplakosságból adódó területi eltérések. A Somogyvár-Vinkovci kultúra követte a vucedoli kultúrát és - a Dél-Dunántúlon és Győr környékén - nem egyidejű a makóival. Nincs közös lelőhelyük és stratigráfia sem igazolja egyidejűségüket. Az É-Dunántúlon - bizonyítottan - a makói kultúrát követte a Somogyvár-Vinkovci kultúra. A D-Dunántúl újabb pontjain kerülnek elő a vucedoli kultúra lelőhelyei, várható, hogy Zala megyében is hamarosan napvilágra kerül e korszak. A dél-dunántúli „makói" lelőhelyek egyelőre toposzok, közöletlenségük miatt nem tudható, hogy a Vucedol C, makói vagy a Somogyvár-Vinkovci kultúrába tartozó lelőhelyekről van szó. A Makó és Somogyvár-Vinkovci kultúra egyidejűségének korábban megdönthetetlen bizonyítékai, a belső díszes talpas tálak mai ismereteink szerint különböző korú kultúrákban is léteznek, így nem tekinthetők az egyidejűség bizonyítékainak. Jelen tanulmányban nem volt célom a kora bronzkor minden problémájának exponálása, elsősorban a Dunántúl délnyugati feléből kitekintve próbáltam meg fel-