Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Egri Mária: Adalékok Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságához

Adalékok Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkásságához 279 elérése terén, de egyúttal stilizáló finomsága, előkelősége és választékossága is."

25 Lumniczer dr. közbenjárására Adelsbergbe, a főhadiszállásra indul nyílt paranccsal, hogy Boroevics Szvetozár-t, az V. hadsereg parancsnokát Budapest főváros számára megmintázza. Ott azután több portrét (11 portrét és két figurát) készített. „Én lettem a kedves kőfaragó." Dr. Lumniczer József Sándor fia is orvos lett. A családtól kapott sok segítségért 1945-ben a szobrász törleszteni is tud, egy Sztálin buszt megrendelése révén kérésére a szovjet vezérkar elengedi a Ferenc József laktanyában foglyul tartott Lumniczer Sándort. 1916-ban a sajtófőhadiszállásra osztják be hadi szobrásznak. A sajtótudósítók között együtt utazik többek között Mednyánszky Lászlóval, Rippl-Rónai Józsefiéi, Vidovszky Bélá-val, Zádor Istvánnal, Edvi-Illés Ödön, Gara Arnold és Pravotinszky Lajossal.

26 „Derűs napokat éltünk, majd szétosztottak bennünket; én Mednyánszkyval és Zádorral az orosz harctérre kerültem. Előbb azonban Bécsben kellett jelentkeznünk. Örültem, hogy a kitűnő, nagy mesterrel, Mednyánszkyval kerültem össze...

27 Kedves történeteket mesél a zseniális de különc, zárkózott festőművészről, aki 64 esztendős kora ellenére kikövetelte, hogy a frontvonalra küldjék. Meg is örökítette a katonamundéros Mednyánszkyt, amint az olasz fronton az ellenséges lövészárokkal szemben nyugodtan rajzol. A krónikák szerint az olasz katonák döbbenten nézték a kissé hajlott, hatalmas ősz szakállas művészt aki puska helyett ceruzát fog rájuk, és valamiféle tiszteletből sosem lőttek rá. Stróbl 1916-ban Zádor István-t is megmintázza, akivel hosszú éveken át barátságban maradt. Amikor 1937-ben, a londoni Koronázási ünnepségek idején Zádor a Magyar Rézkarcoló-müvészek Egyesülete elnöki tisztében a Victoria and Albert Múzeum termeiben egy magyar grafikai válogatást rendezett, hosszabb időt töltött Londonban. Kéziratban fennmaradt életrajzában írja: „A Koronázás napjai sok új rajztémát nyújtottak, amelyek természetesen nem hagytak nyugodni. Pihenni Kisfaludi Stróbl Zsigmond korábbi műtermébe jártam, aki akkor mintázta a kis trónörökösét, ponnyn lovagolva. Estéinket is rendszerint együtt töltöttük.

28 A háború alatt nőül vette az Uzsoknál elesett jóbarátja, Sámuel Kornél

29 szobrászművész özvegyét. Együtt nevelték fel árván maradt Éva leányukat, akinek szeretete édesanyja halála után is békés otthont biztosított a szobrászművész számára. Nem áll módunkban, hogy részleteiben kövessük Kisfaludi Stróbl Zsigmond hosszú és eseményekben gazdag életét. Még az sem, hogy megközelítő teljességében elemezzük művészetét. Amelyek közül néhány olyan közvetlen része történelmünknek mint az 1918-as Őszirózsás katona, a Parlament előtt álló Kossuth szobor, vagy a gellérthegyi pálmaágat tartó nőalak, amely hasonlóan New York-i párjához a főváros szimbóluma lett. Nem feladatunk, hogy számba vegyük merre járt, hány portrét, emlékművet, kisplasztikát készített hosszú munkás évei alatt. Az I. világháború rávonatkozó dokumentumait elsősorban azért követtük részletesen, mert ekkor szerezte azt az óriási gyakorlatot a portré szobrászat terén, amellyel a háború után nemzetközi hírnévre jutott. Másrészt ez az időszak arra is bizonyíték, hogy milyen mértékben olvadt össze ezzel a képességével sorsának alakulása; nemcsak művészi sikere, de sokszor élete is múlott tehetségén. S mivel a rendelésre készült reprezentatív portré mindig a legfelsőbb társadalmi réteg privilégiuma volt, Stróbl ezekben az években sajátította el a kiváltságos személyiségekkel való természetes viselkedés módszerét, megtanulta miként elégítse ki úgy a modell igényét, hogy a mű esztétikai értéke se csorbuljon. „Mesterségemből kifolyólag sok érdekes emberhez, sok érdekes egyéniséghez jutottam közel. Munka közben behatóan tanulmányozhattam az arc végtelenül sok változásán keresztül a modell belső karakterét, karakterének lényegét is. Több száz portrét készítettem életemben, a társadalom minden rétegéből: politikusokat, írókat, a művészetek minden ágának képviselőit mintáztam meg, számos szobrot készítettem a szép nem képviselőiről is. A munka alatti beszélgetések folyamán megfigyelhettem az arc és az egyéniség összjátékát; bátran állíthatom, hogy kilencven százalékban fedik egymást; az arc vonásai nemcsak az indulatokat, hanem az alaptermészetet is kifejezik. A túlságosan szimmetrikus arcok kevésbé érdekesek, sőt sokszor unalmasak. A mély gondolatok, a belső indulatok aszimmetriát rajzolnak elénk. A portrékészítő művésznek társalognia kell modelljével és néha bizony villámgyorsan kell megrögzítenie a jellemző vonásokat."

30 Kisfaludi Stróbl portréművészetének, de egész művészi pályájának, emberi habitusának alakulásában a háborús esztendők mellett feltétlenül szerepet játszott az az időszak, amelyet Angliában töltött. Befolyásolta sikereit, elismertetését, nemzetközi kiállításait, díjait. S nem mellőzhetően mindenképpen befolyásolta történelemről, politikáról, emberi viszonyokról kialakított egyéni véleményét, amelyet gyakori kinttartózkodásai révén nem torzítottak a II. világháborút megelőző esztendők hazai gazdasági nehézségei, politikai harcai, propagandája. Ez sokban hozzájárult Kisfaludi Stróbl későbbi magatartásához, a szovjet hadsereg vezérkarához, a szovjet művészethez való viszonyához. S ahhoz, ahogyan 1969-ben könyvében őszinte lelkesedéssel ecsetelte a háborút közvetlenül követő eseményeket. Ne felejtsük, hogy amikor ezt írta, már egyáltalán nem volt érdem sem a szovjet „felszabadítás", sem a szovjet művészet dicsérete. Kisfaludi Stróbl a leírtaknak megfelelően élte át az eseményeket, s hasonló elragadtatással ír róluk, mint az Angliában töltött éveiről, ahol a háború előtti esztendőket töltötte. Más körülmények között, más szellemiségben. Londonban a világpolitikát irányító, a háborút elő-