Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kostyál László: „Árpád hős magzatjai...” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról)

„Árpád hős magzatjai... " 265 esetében Pádly - egyetlenként a sorozatban - csaknem teljesen profilból ábrázol, lehetőséget teremtve önmagának a fejtartással és az ezáltal erőteljesebben hangsúlyozható, kissé felfelé irányuló pillantással való jellemzésre. Személyének meghatározására (a leltárkönyvben ismeretlenként szerepel) korabeli sajtóhír adott lehetőséget. A kép megrendelője Batthyány Pál főispán volt. 18. Pfeifer Elek: Sipeki Bálás Béla főispán mellképe 1918, vászon, olaj, 70x56,5 cm, ltsz. K.54.23. Jelzés balra fent: „Pfeifer Elek 1918." Pfeifer Elek 1905-1924 között főgimnáziumi tanár volt Nagykanizsán, ahol a Piarista Gimnáziumban 1908ban megrendezett nagy képkiállításon tájképekkel jelent meg, s az egyik legjobb kritikát kapta. Sipeki Bálás Béla (1863-1929 után) jogász, főispán. Budapesten végzett jogi egyetemet, majd hosszabb külföldi útja után itt nyitott ügyvédi irodát. Törvényszéki jegyző lett, majd az igazságügyminisztériumba került, ahol tizenhét évig tevékenykedett, és az osztálytanácsosságig vitte. 1911-től 1917-ig Zala vármegye főispánja. A világháború elvesztése után visszavonult a politikától. 1929. július 19-én Zala vármegye örökös tagjává választotta. A főispán konvencionális beállítású mellképén az ezúttal magas galléros díszmagyart az újabb időkre utaló nyaksál egészíti ki. A sorozat első, zalai festőtől megrendelt darabja. 19. Stetka Gyula után Mányai József: Gróf Tisza István miniszterelnök portréja 1922. vászon, olaj, 150x100 cm, ltsz. K.54.18. Jelzés jobbra lent: „Mányai József Stetka után 1922." A kép eredetijét festő Stetka Gyula (1855-1925) a Mintarajziskolában, majd a bécsi és a müncheni akadémián tanult. Hazatérte után 1888-ig Benczúr mesteriskolájának volt tagja és tanársegédje, stílusa mindvégig a mesteréhez igazodott. Elsősorban vallásos kompozíciókat, zsánerképeket és portrékat festett. A Tisza István-portré mélységesen konzervatív, immár historizálónak is nevezhető felfogása nyilvánvalóan a Benczúr-iskolára vezethető vissza. A háromnegyed alakos, életnagyságú ábrázoláson a miniszterelnök lilafekete díszmagyart, fölötte prémes gallérú és szegélyű mentét visel. Bal kezében kardját és tollas süvegét fogja, jobbját a mellette lévő, mintás terítővel letakart asztalkán fekvő könyveken nyugtatja. Jobboldalt felül családi címere látható. A festő számára a reprezentatív póz, az anyagszerüség és az áthatónak szánt pillantás volt a fontos, a karakterizálásra kevéssé fordított súlyt. 20. Kassa Gábor: Bosnyák Géza főispán arcképe 1923, vászon, olaj, 69,5x56,5 cm, ltsz. K.54.22. Jelzés balra lent: „Kassa G. 1923." Kassa Gábor (1893-1961) elsősorban akvarellfestő. A Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár és Bosznay István növendéke volt, majd Révész Imre mellé került a kecskeméti művésztelepre. 1920-1927 között a zalaegerszegi gimnázium tanára, később Győrben és Budapesten tanított. Számos hazai és külföldi tárlaton vett részt, 1922-ben Zalaegerszegen volt önálló tárlata, 1937-ben a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítást. Bosnyák Géza (1863-193?) főispán, felsőházi tag. A mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett gazdatiszti oklevelet, majd a misefai birtokán gazdálkodott. 1905-1906-ban a zalavármegyei alkotmányvédő bizottság elnöke volt, 1910-től Nagykanizsa országgyűlési képviselője. 1917-1918-ban (a képen tévesen szerepel) Zala vármegye főispánja volt. 1927-ben a megye választottjaként felsőházi tag lett, 1929. július 19-én a vármegye örökös tagjává választották. A megyei törvényhatóság munkájának évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt. A sorozat leggyengébb kvalitású, a részleteket elnagyoló alkotása, konvencionális beállítású mellkép. A díszmagyart viselő főispán arcának jobb fele a túlzottan erős oldalfény következtében árnyékban marad, a törzsön ugyanez a kontraszt kevésbé jelentkezik. Jobbra fent az ábrázoltra vonatkozó jelzés: „Bosnyák Géza 1918-1919". 21. Kassa Gábor: Kolbenschlag Béla főispán képmása 1925, vászon, olaj, 70x53,5 cm, ltsz. K.54.28. Jelezve jobbra lent: „Kassa G. 1925." Kassáról Id. a 20. sz. alatt. Kolbenschlag Béla (1865-?) jogász, főispán. Budapesten szerzett jogi diplomát, majd a vármegyénél vállalt tisztséget. 1894-1895-ben a pacsai járás szolgabírája, 1895-től 1903-ig a csáktornyai járás főszolgabírája. 1907-től Zala megye főjegyzője, 1917-től alispánja, egészen 1921-ig, amikor főispánná nevezték ki. Tisztéről a következő év (1922) végén lemondott, és nyugdíjba vonult. A Műcsarnokban akvarell tájképeket kiállító, jó képességűnek tartott Kassa másik Zalaegerszegre kerülő portréja sem tanúskodik a festő e műfajhoz kötődő kivételes érzékéről, annak ellenére, hogy az oldalfény kevésbé éles, az arcvonások és az öltözet kidolgozottabb a Bosnyák-portrén láthatónál. Jobbra fent felirat: „Kolbenschlag Béla 1922".