Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)

208 Béres Katalin a havasalföldi és a balkáni úttalan utaknak, hogy eljussanak Konstantinápolyba. „...s utaztunk négy hétig Konstantinápoly irányában, hogy teljesebben meggyőződjünk ama megdönthetetlen igazságról, hogy az utak minősége kitűnő fokmérője a lakosság műveltségének."

25 Az utazásról újabb beszámoló született, amelyet az Aranyos Vid különkiadásaként Borbély maga adott ki 1895-ben. Az útra egy Kodak fényképezőgépet is magukkal vittek, hogy a látottakat képekkel illusztrálhassák, de a sok esés következtében a gép megsérült, a fényképek nem sikerültek. Az útleírás így is jól illusztrálja a múlt század végi Románia, a hosszú török uralom alól éppen csak felszabadult Bulgária és Törökország valóban balkáni viszonyait, a nyomort, a korrupciót, a tudatlanságot, a higiénia hiányát. Törökországban fel akarták keresni Rodostót, de a kolera elleni vesztegzár megakadályozta őket ebben. Galathában azonban sikerült megtekinteni II. Rákóczi Ferenc síremlékét. Átkerekeztek Kis-Ázsiába, majd egy hónapi utazás után Constancán, Bráilán és az Ojtozi szoroson keresztül épségben visszatértek Erdélybe, ahol már nemcsak a sporttársak, hanem Borbély ifjú felesége, született Albisi Elekes Boriska is várta őket. Vele a KAC egy dési kirándulásán ismerkedett meg, 1890-ben kötöttek házasságot. Házasságukból 10 gyermek született. A magyar millennium évében, 1896. május 27-én még Borbély György tartotta az ünnepi szónoklatot a Torda-Aranyos vármegyei Tanítótestület millenáris díszközgyűlésén, azonban szeptemberben az új tanévet már nem Tordán, hanem a zalaegerszegi Főgimnáziumban kezdte. Egy szerencsétlen párbaj következtében kellett otthagynia szeretett Erdélyét.

26 Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 27196. sz. rendeletével Zala megye székhelyére, az újonnan induló Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba nevezte ki magyar latin szakos tanárnak. Ide helyezése valószínűleg nem volt véletlen. A zalaegerszegi születésű miniszter, aki maga is bábáskodott a gimnázium létrejötte körül, személyesen ismerte Borbélyt,

27

tudta, hogy az igen aktív, széles látókörű, jó szervezőkészséggel megáldott tanár hasznos tagja lesz nemcsak a tantestületnek, hanem a városiasodás útján éppen csak megindult Zalaegerszeg társadalmának is. Az ekkor 36 éves tanár és családja -Zalaegerszegre három gyerekkel érkeztek az akkor Iskola (később Wlassics, ma Ady) utca 8-as számú házban lelt új otthonra. 1897-ben kettős tragédia érte őket, két kisebb gyermeküket, a négy éves Andrást és a három éves Margitot elvesztették. További hét gyermekük már Zalaegerszeget mondhatta szülővárosának. Minden valószínűség szerint nagy megrázkódtatást okozott a családnak a szülőföld váratlan elhagyása, a távoli, ismeretlen vidékre költözés, de Borbély alkalmazkodó képessége, derűs lénye hamar átsegítette őket a beilleszkedés nehézségein. A fiatal tanár a zalaegerszegi gimnáziumban nemcsak a tanításhoz szükséges jó feltételeket, hanem rendkívül sokszínű, sok helyről verbuvált, tehetséges, jól képzett pedagógusokból álló tanári kart talált, akiknek többségét nem elégítette ki az oktatás, hanem mellette tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet folytattak, újságot szerkesztettek és írtak, szervezték a városka társadalmi életét, igyekeztek lakóhelyüket vonzóbbá, szellemiekben gazdagabbá tenni.

28 Ebben a közösségben Borbély is hamarosan megtalálta a maga helyét, a tanári kar egyik legfáradhatatlanabb tagja lett, megkeresve az eszméinek, politikai elképzeléseinek megfelelő cselekvési területeket. A főgimnáziumban nemcsak magyart és latint tanított, hanem szépírást és történelmet is. „A jellemnevelés volt harminchat évi tanári munkájának is legfőbb célja. A magyar irodalomtörténet nagy egyéniségeiben is különösen a karakter ragadta meg a lelkét, a művészi kiválóságot csak másodsorban értékelte. Csak azokért tudott igazán lelkesedni, akiket a hazaszeretet, humánizmus és önfeláldozás mintaképeiként állított tanítványai elé"- írta róla a gimnázium évkönyve.

29 Kedves költője Petőfi volt, benne is a lánglelkü szabadsághőst szerette elsősorban, csak azon keresztül a költőt. Az iskolán kívül is sok előadásban foglalkozott költészetével. A tanítás mellett ő volt a tanári könyvtár őre, iskolai ünnepélyeken gyakran mondott beszédet. Számos, később nevessé vált diákot tanított, többek között Pais Dezsőt, Mező Ferencet, Keresztury Dezsőt. E két utóbbi tanítvány egymástól különböző emlékeket őrzött meg hajdani tanáráról. „Volt olyan tanárom is, akit a város közélete, meg a sok gyerek eltartásának gondja vont el az oktatástól. Borbély Gyurka bácsi például, aki csak negyedikes koromban lett magyar tanárom - lapot szerkesztett, Csány-szobrot állított, disznót hizlalt stb. Az első órán közölte: a tananyag Arany Toldi-ja. Jelest az kaphat, aki az egészet föl tudja mondani könyv nélkül, kettest az, aki csak a felét. Dolgozatot is ebből a tárgyból fogunk írni, például: „Toldi anyai szeretete", Toldi a lovagi tornán", „Bence hűsége" stb. Előfordult, hogy a dolgozatot az órán írtuk meg, amíg ő a Magyar Paizs című újságját szerkesztette a katedrán"

30- írta róla Keresztury Dezső, akit a rendkívül nehéz, s Borbélyt is sok csapással sújtó háborús évek egyikén tanított. A szellemi olimpikon Mező Ferenc szerint „tanítványai áhítattal hallgatták zamatos székely beszédét, lelkükbe fogadták hazaszeretettől áthatott tanítását. Negyedszázaddal ezelőtt hallottam ajkáról, azóta sokszor tovább adtam örökségképpen azt a mondatát, amellyel érettségi állomásunkon búcsúzott tőlünk: „Fiaim, a szívetek-lelketek minden csontotok-porcikátok magyar legyen."

31 Borbély György sportszeretetét is magával hozta Erdélyből Zalaegerszegre. Az itt írt egyik legelső cikké-