Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Kovács, Gyöngyi: Ausländische Keramik in der Burg von Bajcsa
182 Kovács, Gyöngyi működő fazekasokkal hozta összefüggésbe (WALCHER-MOLTHEIN 1925). Ezeken az edényeken a „homokrászórás" színesmázzal, reliefes díszítéssel együtt jelenik meg. A bajcsai edények díszítése azonban inkább a 15. századi morva kőcserép-poharak késői hatását mutatja (HOLL 1990, 239-243, Abb. 19, 33; 1992, 36, 139. kép). Ugyanehhez a körhöz tartozik az a fehér anyagú, ausztriai díszedény, melyből domborműves medallionának töredéke maradt ránk (4. kép 7, 7a). A dombormű feltehetően bibliai jelenetet ábrázol (WALCHERMOLTHEIN 1906, passim). Lelőhelyünkön ritkaságszámba mennek a sgraffito díszes tányérok, melyek nagy valószínűséggel a 16. század végi észak-itáliai (velencei? faenzai?) sgraffito díszes termékek körébe tartoznak (vö. RACKHAM 1933, 5-6, 82-86; 1940, I. 423-447; 1952, 26-27). Az 51. számú szemétgödör töredékeiből egy csaknem teljes tálat sikerült összeállítani (2. kép 7), és egyedi darabként talán ehhez a körhöz kapcsolható az a különleges tárgy is, mely egy csizma alakú edény sarokrész-darabja, a „sarokvas" és sarkantyú részletével (3. kép 6). Biztosan Itáliából származnak az ónmázas fajanszedények. Egyik leletünk egy likacsos felületű, fehér fajanszedény aljtöredéke (3. kép 5), az aljon látható mesterjegy (3. kép 5a) alapján az edény Faenzában készült, a mesterjegyet - AF.V. - Virgiliotto Calamelli faenzai mesternek tulajdonítják (GENOLINI 1881, Tav. VI. No. 94; CHAFFERS 1912, 93, 121; CUSHION-HONEY 1966, 349) (5. jegyzet). A hengeres testű, albarello típusú patikaedényeket fehér alapon kék ornamentika díszíti. A kiegészített példány (3. kép 1. vö. 4. kép 5) oldalán keretben töredékes felirat: VT t0 DARTA[...]. A 16. század közepe körül Faenzából induló stílusban („stile compendiario") készült edények stíluskritikai alapon faenzai vagy velencei műhelyben készülhettek (hasonló formájú, de korábbi darabok: NÉKÁM 1955, 128; 133; PATAKY - BRESTYÁNKSZKY 1967, 15-17, 38, 52-58, 91-92, 98, Kat. 22-23, 46; DREY 1978, 44, Pl. 15A, 63, Pl. 26B, 26C; KOHLHAUSSEN 1960, 12, 16). Valamilyen kenőcsöt tarthattak bennük, a gyógyszerfeliratot azonban nem tudtuk feloldani. A bajcsai leletanyag kronológiai helyzete és földrajzi kapcsolódásai révén összességében fontos támpontot jelenthet a DNy-dunántúli leletegyüttesek, de feldolgozatlanságuk miatt a korabeli stájer és horvát kerámia értékeléséhez is. A bemutatott ritka külföldi kerámiatárgyak egyediségük és jó keltezhetőségük miatt földrajzilag távolabb eső területek kutatása számára is érdekesek. Л tárgyak a sajátos státus és ellátás folytán kerültek a várba, feltehető, hogy egyszeri szállítmánnyal vagy egy személyhez kapcsolódóan, személyes tárgyként, esetleg egy jeles eseményre. A leletek így tulajdonképpen Stájerország belső árumozgásának, dél-német, felsőausztriai ill. észak-itáliai kapcsolatainak momentumai (6. jegyzet). Készült az OTKA (nyilvántartási szám T025390) támogatásával. 1. kép: Nagykanizsa (a török korban Kanizsa) - Bajcsa a DNy-Dunántúlon Abb. 1: Nagykanizsa (wáhrend der Türkenzeit Kanizsa genannt) - Bajcsa in Südwesttransdanubien