Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kvassay Judit: 16. századi vastárgyak a középkori Mihon faluból

16. századi vastárgyak a középkori Mihon faluból 165 menyében. A lelőhelyünkről való vas gyertyatartók egyszerű formája és kivitele arról árulkodik, hogy azokat falusi kovácsmester készítette. A 16. sz. alatt leírt kétkarú gyertyatartó az asztalon álló, rögzített foglalatos típus képviselője. Egy lényeges vonásban tér el a középkori forma hagyományától: hiányzik róla a cseppfogó tál. A fogást könnyítő csavart szár, a stabil állást biztosító három láb és a zárt, magas, hengeres foglalat viszont mind olyan praktikus részletek, amelyek évszázadokon keresztül megtalálhatók a gyertyatartókon. A németországi Oberursel-Bommersheim (Hessen, Hochtaunuskereis) várának feltárása során, a 14. századi pusztulási rétegből előkerült, kovácsoltvas, kétkarú gyertyatartó (FRIEDRICH et al. 1993, 491, Abb. 29.) már rendelkezik ezekkel a részletekkel. Foglalatának formája még a gótikus, bronzból készült darabokéhoz hasonlóan, csonkakúp alakú. Felső része, sajnálatos módon töredékes, így nem állapítható meg, hogy hordozókampóban végződött-e, vagy a kétszer kétkarú, fogadalmi gyertyatartó típusába tartozott-e? A 17. sz. alatt leírt darab a gyertya rögzítésének technikáját tekintve a szorítókaros, cseppfogós típusba tartozik. Ennek a típusnak két bronzból készült töredéke a budai várpalotában került napvilágra, a 15. század második felében, illetve a 16. század elején keletkezett rétegekben (HOLL 1987-1988, 189, 4. kép 4-5.). A Csesztreg-mihomi gyertyatartóhoz megszólalásig hasonlót ábrázol egy 1513-ban készült ausztriai táblakép (KÜHNEL 1986, 163, Abb. 202.). Eltérés csak a cseppfogó alakjában mutatkozik. Igen kedvelt gyertyatartó-típus volt Ausztriában, ahol egészen a 18. század végéig készítették a kovácsok, különböző nagyságban, egy- és kétkarú változatban, többnyire csavart mintákkal díszítve, igen változatos alakú cseppfogókkal. A szár felső végére kis tölcsért illesztettek, amelyben a gyertyamaradékot összegyüjthették (a lelőhelyünkön előkerült darabon ez hiányzik) és a hordozást megkönnyítő kis kampót alakítottak ki (BENESCH 1905, 4-5, 9. t.). A Magyar Nemzeti Múzeum két, egykarú változatot őriz. Vétel útján kerültek a gyűjteménybe, így sem lelőhelyük, sem előkerülésük körülményei nem ismertek. A leltárkönyvben az egyiket 15, a másikat 16. századinak határozták meg. A gyertyatartó egykarú típusa került elő a bajcsai vár feltárása során. A 16. század utolsó két évtizedében épült és használt erődítmény felszereléseit Stájerországból szállították (VÁNDOR 1998, 104.). A gyertyatartó felbukkanása lelőhelyünkön Ausztria és Bajcsa közelségével magyarázható. Nem lehetett szokványos kereskedelmi árucikk, hiszen akkor jóval több példányt kellene, legalább a Nyugat-Dunántúlról ismernünk. Feltehető, hogy a Nyugat-Európában ekkor már a falusi életben is tért hódító világítóeszköz hozzánk még csak kuriózumként került. A Csesztreg-Mihomi-erdőben feltárt épület és leletei több szempontból is különlegesek. A ház alaprajza (egy szilárd, paticsfalú helyiség és a hozzá fából épített fészer), valamint a nyitott tűzhely alkalmazása eltér a késő középkorban megszokottaktól. A kerámia- és a fémleletek több archaikus vonást mutatnak, azaz egy részük olyan típusokat képvisel, amelyek a 15. század második fele és a 16. század első fele közti időszak településeinek jellemző leletei. Ugyanakkor a sütörostély és kovácsolt gyertyatartók nem a falusi környezetre jellemző használati tárgyak, Magyarország területéről eddig ismert egyegy párhuzamuk várásatások során került napvilágra. A kovácsoltvas gyertyatartók megjelenése - különösen a szorítókaros darab - egyúttal kétségtelenné teszik, hogy a 16-17. század fordulóján állhatott házunk. Ezt erősíti az egyetlen aprócska kis üveglelet, amely H. Gyürky Katalin meghatározása szerint feltehetően egy olyan serleg, vagy alacsony talpas kehely töredéke, amely legkorábban a 16. század második felében készülhetett. Ezek az adatok összecsengenek a történeti forrásokból levonható következtetésekkel, miszerint a középkori Mihon falu legnagyobb valószínűséggel a környéket érő háborús dúlások következtében néptelenedett el véglegesen a 16-17. század fordulója táján. Jegyzetek: Csesztreg Község Önkormányzata víztározó tó és szabadidőközpont létesítését tervezte, amely érintette a lelőhely nyugati szélét, ezért került sor a szondázásra. 2 A történeti adatok részletesen, a források megjelölésével: KVASSAY 1996, 69-74. 3 A hámfa az eszköz, amelyre a jármű elé fogott ló hámját hurkolják. Kéttagú vasalattal kapcsolódik a járműhöz, pl. a kocsihoz. Ábrája: Magyar Néprajzi Lexikon 3. köt. (Bp. 1980), 229. 4 Ltsz: 1879.81.3. 5 Ltsz: 1901.1.15. és 16. Ez úton is köszönöm H. Gyürky Katalinnak a 96.1.2.6. ltsz. lelet meghatározását.