Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kvassay Judit: 16. századi vastárgyak a középkori Mihon faluból

16. századi vastárgyak a középkori Mihon faluból 163 14. Sütőrostély Rúdvasból kalapált, téglalap alakú, közepe felé egyre kisebbedő téglalapokból kialakított felületű sütőrostély, az egyik rövid oldalon fogó indításával. Hegyesedő végű, hajlított lábakon áll (ltsz.: 94.30.10.11.). Rossz megtartású, egyik lába kiegészített. Méretek: h: 31,5; sz: 25; m: 6,2 cm; a rúdvas v: 1x0,5 cm. (5. kép 1.) 15. Vaspánt Másodlagosan erősen megégett, deformálódott, töredékes kovácsoltvas pánt. Egyik vége erősen kiszélesedik, benne szegecs. Másik, töredékes vége elkeskenyedik (ltsz.: 94.30.10.8.). Alakja az ajtóvasalásokéra emlékeztet, de végéről hiányzik a pántfogó gyűrű, és a felerősítést biztosító szeglyukak sem találhatók meg rajta. Talán a fent leírt sütőrostély nyele lehetett, hiszen közvetlenül mellette feküdt. Méretek: töredékes h: 29,5; sz: 2,8 (kiszélesedő vége 5,6; elkeskenyedő vége 1,8 cm); v: 0,3 cm. (5. kép 2.) 16. Kétkarú, asztali gyertyatartó Kétkarú, kovácsoltvas gyertyatartó. Háromágú lába vaslemezből kivágva, hajlítva. Szára négyzet metszetű rúdvasból spirálisan csavartra kalapált. A gyertyatartó kar és a hengeres foglalatok szintén lemezből kivágva és hajlítva. A részeket egy-egy szegeccsel erősítették össze (ltsz.: 94.30.7.11.). Másodlagosan erősen megégett, két lába és az egyik foglalat hiányos. Méretek: m: 26; a kar sz: 8,5 cm; a lábak egy kb. 11 cm átmérőjű kört fognak át. A szár átm.: 1; a lemez v: 0,3 cm. (6. kép 1.) 17. Szorítókaros, kétkarú gyertyatartó Kétkarú, szorítókaros, cseppfogós, négylábú, hordozó-kampós kovácsoltvas gyertyatartó (ltsz.: 94.30.11.13.). Lábát 0,2 cm vastag lemezből vágták ki, nagyjából s-alakúra hajlították, végeit elhegyesedőre kalapálták. Középen átlyukasztották. A cseppfogót 0,1 cm vastag lemezből propeller alakúra vágták ki, széleit 0,4-0,5 cm magasan felhajlították. Középen szintén átlyukasztva. A szár egy 1,3 cm széles, 0,3 cm vastag vaspánt, amelynek alsó része kétoldalt lépcsőzetesen bevágott. Az így kialakított füles csap illeszkedik a cseppfogó és a láb átlyukasztásába. Összefogja azokat, de szükség esetén könnyen szét is szedhető (modern kifejezéssel bajonettzáras csatlakozó). A gyertyatartó karokat szintén 1,3 cm széles, 0,3 cm vastag pántból készítették, L-alakban meghajlították. Rövidebb szárukat a gyertyatartószárhoz szegecselték. Hosszabbik száruk végére 1 cm széles, 0,3 cm vastag pántból 3 cm átmérőjűre hajlított gyűrűt forrasztottak foglalat gyanánt. A szorítókarok 0,1 cm vastag, 1,3 cm széles vaspántból készültek. Egyik végüket a szárhoz szegecselték. A szegecselés helye fölött a karokat S-alakban a szártól elállóra hajlították. A szorítókarok a gyertyatartó gyűrűk közepén haladnak át, azokon 2 cm-rel túlnyúlnak. Közvetlenül a foglalatok alatt, a szár felé a szorítókar mozgatására kis fogót forrasztottak. Az egyiknek csak helye látszik, másiknak alsó csonkja maradt meg. A gyertyatartószár felső végéhez U-alakban meghajlított hordozó-kampó csatlakozik. (A gyertyatartó e felső része annyira megégett, hogy nem dönthető el, külön forrasztották-e fel, vagy a szár végét kalapálással alakították-e kampósra.) Méretek: m: 24; a karok sz: 15; a cseppfogó sz: 18 cm. (6. kép 2.) A házban talált fémleletek, az egy ón(?)lemez kivételével mind vasból készültek. A házon belüli előkerülésük helye (1. kép 2.) beszédesnek mondható. A gazdasági eszközök (sarló, szekérvasalás, hevederek, és a 2. sz. alatt leírt ék alakú tárgy) a fészerben voltak. Ott lett volna a helye a kapának is, amely azonban a tűzhely mellett, a paticsomladékba ágyazva feküdt. Talán megpróbálták az égő tetőt lerántani vele, vagy valami értéket a házból kihúzni, aközben veszett oda a szerszám. Az ajtózáró pánt, a reteszfő, valamint a 8. sz. alatt leírt, ládafülre emlékeztető tárgy egymás mellett feküdt. Minden bizonnyal a tűzvészben a padlóra zuhant ajtó tartozékai voltak. A sütőrostély és nyele, az olló, a késtöredék, valamint az 5. sz. alatt leírt kampó a tűzhely déli végében, a keleti házfal mellett, szintén a paticsomladékba ágyazva bukkant elő. A rostély lapjával lefelé fordulva feküdt, nyele pedig néhány centiméterrel magasabban került elő, ami arra utal, hogy a ház falára volt felakasztva. A kétkarú asztali gyertyatartó a délkeleti sarokban feküdt, a szorítókaros példányt viszont épp a feltételezett ajtónyílásban találtuk. Tehát a bejáratot, illetve az attól távoli sarkot világították meg velük. A viszonylag kevés szög elsősorban a ház déli feléből került elő (a 14 darab közül 10), hármat a fészerben, egyet pedig az északnyugati házfalon kívül találtunk. Az ón(?)lemez az délnyugati sarokban, szintén a paticsomladékból jött napvilágra. A különféle szögek, az ajtózáró vasak, a kés, a sarló gyakori leletei a későközépkori telep- és várásatásoknak; a lelőhelyünkön előkerült daraboknak számtalan analógiája található a publikációkban. A széles, erősen csapott vállú kapa köpüjének kiképzése, pengéjének alakja és ívelése leginkább a pogányszentpéteri pálos kolostor területén talált kapáéhoz hasonlítható, amely a 16. század közepe előtt került a földbe (MÜLLER 1972, 269-270,

1.1. 1.). Ásatásunk legjobb állapotban megmaradt vaslelete a mesterjegyes olló. Mérete és kialakítása alapján a sarvalyi 2. típusba sorolható (HOLL-PARÁDI 1982, 62.), amelyet a szerzők a 15. század vége - 16. század első fele közti időre kelteznek, és jelentős mesterségbeli