Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török hatalom és parasztság a 16. századi Dél-Dunántúlon

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Dobrovits Mihály - Öze Sándor Török hatalom és parasztság a 16. századi Dél-Dunántúlon írásunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy az 1514-ben látszólag megsemmisítő vereséget szenvedett parasztság, és a hozzá csatlakozó, túlnyomórészt a ferencesek által képviselt alsó egyház hogyan viszonyult a török hódoltatás korai éveihez. Mennyiben játszhatott szerepet mindez a reformáció elterjedésében. Gondolatmenetünk a következő: A török hódoltság és a katolikus Magyar Királyság hagyományos rendjének nyomában következő összeomlása tápot adhatott annak, hogy a parasztság és az alsó egyház képviselői a (ferences rend elégedetlen képviselői) az új uralom alatt kíséreljék meg sikerre vinni a tizenkét évvel azelőtt elbukott ügyet. A kialakuló reformáció rendje ennek új, az előzőnél lényegesen szervezettebb alapot adott. A török hatalom pedig értelemszerűen támogatott minden olyan ideológiai mozgást, amely egyfelől a régi keretek elvetése, s az új hatalom elismerése felé mutatott, másfelől, s ez némiképpen háttérbe is szorult a magyar történetírásban, amely az ő vallása alapján kereste volna a kiegyezés útját. A kialakuló együttműködés kezdetben jó táptalajt nyújtott a magyar nyelvű reformáció elterjedéséhez (s ez nagyban különbözött a német nyelvű reformáció hangulatától),

1 ugyanakkor az egykori alsó egyház reformátussá válása, és a sikeres reformált hittérítés jól elejét vette annak, hogy a parasztság a „kelleténél jobban" béküljön meg a török uralommal, esetleg maga is áttérjen az iszlámra. Két dolgot szeretnénk előre leszögezni. Ahogy a bogumil-ferences kapcsolatot elemezve látjuk, hogy még ellentétes ideológiák is gyakran egymásba fordulhatnak. Másrészt, hogy a török (az ellene való küzdelem illetve a vele való kiegyezés) kulcsfigurája volt és maradt ennek a küzdelemnek. S ahogy a bogumilok esetében is látjuk, a „nagy narrarativák" éles szembenállása korántsem jelentett átjárhatatlanságot a mindennapokban. „Tanakodott önmagában Szelim Zoltán, mit tegyen Székesfehérvár ellen. Kémjei beszéltek neki erről és a magyar parasztok akik hozzá futottak ajándékaikkal. A császár pedig kihirdette, hogy ezek a félpogányok üljenek le, hogy mindenki üljön békében atyja örökségében a császár tökéletes hite alatt mindennap. Hogy hallották ezt a szegény parasztok nagyon tódultak a török császárhoz Baranya és Somogy vidékéről s így más parasztok is, mindegyiküknek adott levelet a kezükbe és nagyon buzdította őket a törökök császára, hogy ne meneküljön el egy se, hanem maradjon békében a birtokán. Végül látta a császár, hogy a magyar parasztoknak olyan tökéletes a hitük, mint amilyen a rácoknak. Mondja Szelim Zoltán császár a magyar parasztoknak - hogyan kormányoztak bennetek a magyar nemesek és mágnások. - Hogy ezt a félpogányok hallották felajánlották magukat a császárnak és mindegyik elkezdte vádolni urát különféle igazságtalan intézkedések és törvényellenes kormányzásuk miatt."

2 (Szerémi, 1961. 275.). - ezzel a Szerémi idézettel érzékeltethetnénk talán a legplasztikusabban a magyar parasztság és a hódoltságban megjelenő török hatalom viszonyát a hódoltság korai évtizedeiben. E szerint az idézet szerint, sehol sincs még a törökkel szemben nagyfokú autonómiát őrző, a nem hódolt országrésszel állandó kapcsolatban levő magyar paraszt és parasztvármegye képe. Ez azzal magyarázható, hogy a királyi Magyarországra betörő török maga is több berendezkedési módot próbált ki mindaddig, amíg a drinápolyi béke (1568) után ki nem alakult a magyarországi hódoltság és kondomínium egy évszázadra érvényes rendje. A török hódoltatás korának magyarországi viszonyai tehát számos alapvető vonásban eltértek a későbbi konszolidáció körülményeitől. Ennek oka nem csak a török hatalom tapasztalatlansága volt, hanem az is, hogy a hódoltatást megelőző évszázad sok esetben viharos történései még hosszú ideig éreztették a hatásukat a Mohács utáni Magyarországon. Ez a korszak pedig a magyarországi reformáció elterjedésének időbeli kerete is. Magyarországon párhuzamosan zajlott le az iszlám török hatalom berendezkedése és a reformáció elterjedése. E folyamatok gyakran összekapcsolódtak. A drinápolyi békéig ennek a két erőnek mindegyike táplált magában a másikról később tévesnek bizonyult illúziókat.

3 (Dobrovits-Őze, 1998.) Dolgozatunk időkeretei főként a 16. század harmincas és ötvenes éveit fogják át. A török és a parasztság „Ezután a Csele patak következett. Miután jó mérföldön át. Mellette hajtottunk el, a martalócok és hajdúk által veszélyeztetett úton megérkeztünk a Szekcsőnek nevezett várba és faluba. A falut magyarok lakják a várat pedig törökök és martalócok, egyébként ezekből jócskán