Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

14 Németh József IV. 1970-ben újra szóba került a megyei múzeumi igazgatóság megszervezése. A Művelődési Minisztérium Múzeumi osztálya e feladatra Németh Józsefet, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjét javasolta, aki azonban évtizedes közigazgatási munkája után eredeti szakmájába, az iskolai tanításba készült visszatérni. Végül 1971-ben Reményi András geológus, korábban pécsi muzeológus, akkor a Szabványügyi Hivatal munkatársának kinevezésére került sor. A döntés mellett szólt széleskörű nyelvismerete, vezetői gyakorlata, a róla kapott jó ajánlások is. Kinevezése mégsem volt célszerű. Nem tudott úrrá lenni az intézményben ki-alakult ellentéteken, az elmérgesedő kicsinyes vitákon, képtelen volt az átköltözés, a kezdődő felújítás gondjaival együtt élni. Különösen feszültté vált a viszonya Szentmihályi Imre volt igazgatóval, aki tudományos fő-munkatársként dolgozott tovább, majd a Levéltárba kérte áthelyezését. Az új igazgató a volt zsinagógában raktározott néprajzi tárgyakat a Falumúzeum pajtáiba költöztette, ezzel számottevő veszélynek tette ki azokat. A kudarc láttán Reményi több hónapig táppénzes állományban volt, majd 1972 elején végleg megvált a múzeumtól. így több mint fél esztendőn keresztül a múzeum vezető, sőt muzeológus nélkül működött, mivel Müller Róbert még Szentmihályi igazgatása idején a szerződéses munkaviszonnyal is nyugodtabb munkát ígérő keszthelyi intézményébe távozott. A Göcseji Múzeum legnehezebb korszakátjelentette ez a fél esztendő. Ugyanakkor a kibontakozás jelei is észlelhetők voltak. Megkezdődött a jövendő múzeumépület átalakítása, felújítása. A város művelődési intézményeinek megszilárdulása után mind nagyobb volt a várakozás a múzeum iránt is. 1972. augusztusában munkába állt Vándor László régész. 1972. augusztus 16-án a múzeum igazgatójává Németh Józsefet nevezték ki, aki ekkor kihívást látva a feladatban, bízott abban, hogy az igazgatásban szerzett gyakorlata, a megye intézményeivel, vezetésével kialakult kapcsolata segítségével hasznára tud lenni a megye múzeumainak. Az intézmény jövendő otthonának felújítása 1973 elejére befejeződött. Átmenetileg az épület egy részét még nem sikerült birtokba venni, mivel pár évig itt kellett elhelyezni a ZTE Sportegyesület irodáit, s több mint két évtizedig a Magyar Olajipari Múzeum hivatali helyiségei is itt kaptak helyet. Nagyon hiányos volt a felszerelés, annak ellenére, hogy a Központi Múzeumi Igazgatóság rendkívül sok segítséget adott. 1973-ban mégis sikerült a minimálisan felszerelt restaurátor műhelyt létrehozni, kezdetleges színvonalon kialakítani a raktárakat. Megfeszített munkával 1973. szeptember 22-én a négy megye (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) által közösen rendezett DélDunántúli Népművészeti Hét keretében a múzeum a nagyközönség számára is megnyílhatott. Egyszerre négy kiállítás fogadta a látogatókat: Az emeleten A zalai nép művészete című néprajzi tárlat mellett Németh János keramikus reprezentatív bemutatkozása, a földszinti kiállító teremben egy nagy bélyegkiállítás volt látható, melynek témája: A népművészet a bélyegeken. Az előadóterembe a Megyei Könyvtárral közösen rendezett, a Dél-Dunántúl néprajzi irodalma című könyvbemutató került. A megnyitással együtt avatta fel Kodolányi János, a Néprajzi Múzeum főigazgató - helyettese Gönczi Ferenc néprajzosnak, Göcsej első monográfusának Fritz János által készített szobrát. Az évtized második fele a gyors személyi fejlesztés időszaka volt. 1973-ban visszatért az intézményhez Szentmihályi Imre néprajzos (noha gyakori betegsége miatt már folyamatos munkát nem tudott végezni), még 1973 végén művészettörténész is munkába állt. Az évtized végén már történész is erősítette az intézményt. 1975-től növekedett a restaurátorok, a gazdasági ügyintézők száma, fotós, népművelő tette könnyebbé és sokszínűbbé a munkát. 1979-től gépkocsivezető is. 1978-tól sikerült stabilizálni, állományba vett munkatársakkal ellátni a Falumúzeum karbantartását. Sem a gyűjtemény, sem a muzeológusok felkészültsége még nem tette lehetővé egy színvonalas történeti állandó kiállítás megrendezését, az elkészült nagy kiállítási tereket azonban hasznosítani kellett. Fél évtizeden keresztül rendkívül intenzív kiállítási tevékenység jellemezte az intézményt. A skála rendkívül széles volt: Kondor Bélától a zalai képzőművészeken át a kínai és a vietnami iparművészeiig ívelt a tárlatok témája. Széles körű támogatással nagysikerű természetvédelmi bemutatót tudtunk rendezni, s jól esik visszagondolni arra, hogy az akkor még fiatal Brenner György, a későbbi neves karikaturista egyik korai bemutatkozására is itt kerülhetett sor. Ma már díj őrzi a nevét. Elsők közt kerültek a szélesebb közönség elé László Gyulának a magyar írókról, tudósokról készült rajzai, s nemcsak kézirataik, hanem a Megyei Könyvtár segítségével műveik is a tárlókba kerülhettek. 1974-ben a Magyar Nemzeti Galéria segítségével a Múzeum rendezte a 90 esztendős Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész életmükiállítását. 1980 után a kiállítások száma csökkent, nemcsak azért, mert az állandó kiállítás megnyitása után erre kevesebb hely állt rendelkezésre, hanem azért is, mert Zalaegerszegen újabb kiállítási lehetőségek jöttek létre: a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a Hangverseny- és Kiállítóterem, a Hevesi Színház előcsarnoka. Ez az időszak kínált lehetőséget a tájházak helyreállítására, berendezésére. 1976-ban Káváson, 1978-ban Zalalövőn és Csesztregen sikerült a népi építészet egyegy szép emlékét megmenteni. Ugyancsak Zalalövőn a múzeum átvette a gyógyszertár régi épületét, benne ideiglenesnek szánt, de kényszerűségből hosszú ideig fenn-