Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Haász Gabriella: A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891–1941)

290 Haász Gabriella lemző tárgyak, tárgyegyüttesek jelenléte is. A temesvári múzeumot ismertető szerző ezenfelül felveti egy-egy külön speciális gyűjtőkör megteremtését minden nagyobb helyen, s példaként többek között a szombathelyi római kori gyűjteményt, a pécsi keresztény-középkori művészeti és régészeti gyűjteményt, a bártfai múzeum középkori városi életet bemutató gyűjteményét és az aradi 1848/49-es ereklyegyűjteményt hozza fel.

14 A szemléltetés eszközeiben nem találhatók nagy különbségek. Tárgysorozatokat szívesen állítottak össze, a helyi adottságokhoz alkalmazkodva. Néhány. Sümegen nem szereplő megjelenítési módszerről is olvashatunk. A temesvári Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum őskori részlegében az edénykészítés és a bronzöntés technikáját külön egységben szemléltették nyersanyag, félkész és kész termékek, szerszámok elhelyezésével. A törökkori emlékeket egykorú térképek, arcképek, csataképek és a Temesvárról nagy számban készült város-, illetve várábrázolások egészítették ki.

15 A besztercebányai múzeumban két 18. századi városias hatású enteriőrt rendeztek be rokokó faragványos bútorokkal, eredeti vásznakkal, a falat díszítő olajfestményekkel.

16 Az enteriőr önálló helyiséget is elfoglalhatott, ahogyan a budapesti Erzsébet királyné-emlékkiállításon látható volt. Itt a két teremből egyet a királyné írószobájaként mutattak be, a használatnak megfelelően bútorozva, a másik teremben pedig üveges szekrényekben sorakoztak az emléktárgyak.

1 A gyűjtemény rangját jelzi, hogy több nagy kiállításon képviseltette magát sikerrel. 1896-ban a millenniumi hadtörténeti tárlaton 130 tárggyal volt jelen, a népvándorláskortól a szabadságharcig. A fegyverekből öszszeállított sorozatokat lószerszámok is kiegészítették. Különlegességnek számított egy 16. századi török kantár és egy 1849-es tábori áldoztató.

18 Fontos szerep jutott a múzeumnak az 1902. júliustól szeptemberig nyitva tartó kassai Rákóczi-kiállításon, melynek egyik alelnökéül Darnay Kálmánt jelölték. A beszámolók szerint külön vasúti kocsira, 18 ládára volt szükség a szállításnál. Kassán külön Darnay-termet rendeztek be, ahol a hadtörténeti osztály javát láthatta a közönség. Az egyedi darabok közül kiemelkedett többek között Apafi Mihály díszfegyverzete. Zrínyi Miklós lőportartója, a francia Bercsényi-ezred díszkardja és két török üstdob. A keleti ízlésű puskákon, pisztolyokon. 17. századi védőfegyvereken kívül a népművészeti és egyéb használati tárgyak is kisebb gyűjteményeket alkottak (lakatok, tűzverőacélok, pipák, gyűrűk, templomi felszerelések). Nem maradtak ki a kéziratok; Darnay egyik célja volt. hogy minél több eredeti dokumentumot szerezzen magyar hadvezérektől, uralkodóktól, erdélyi fejedelmektől.

19 A nemzetközi elismerés sem váratott magára sokáig. A Párizsban rendezett nemzetközi kiállításon. 1900-ban. a történelmi csoportban keltett feltűnést a hadtörténeti gyűjtemény. A több száz tárgy, mely a történelmi csarnok falát díszítette, ezúttal a magyar huszárság múltját mutatta be, többek között a harcifejszék, hadicsákányok és buzogányok bőséges sorozatával. A zsűri a múzeumot díszoklevéllel tüntette ki szerepléséért.

20 1909-ben Darnay Kálmán mint igazgató állami alkalmazott lett, fentről kapta fizetését és a múzeum fejlesztésére szolgáló segélyt, megszabott összegben. Erre az időre magánvagyonát szinte már csak a családi ingatlanok képviselték, anyagi helyzete az I. világháború és az azt követő pénzügyi válságok folytán tovább romlott.

21 A gyűjtemény korábbi mértékű bővítése lehetetlenné váll, a korlátozott befogadóképesség miatt is. A tárlók, mint láttuk, már a berendezkedéskor megteltek, a továbbiakban csak átcsoportosításra és 1-2 új szekrény beállítására nyílt mód. A néprajzi és hadtörténeti osztály új beszerzései - mángorlógyűjtemény, Sümeg vidéki hímzések, varrottasok, 1848/49-es relikviák - számára még akadt férőhely, ám a 20-30-as években a kiállításban kevés változás történt.

22 Mindeközben végig „egyszemélyes" intézményként működött a Darnay Múzeum - múzeumi szolgára csak néhány évig tellett -, s hátrányba került a megyei vagy városi fenntartású, szélesebb körű összefogással létrehozott múzeumokkal szemben. A szomszédos Veszprémvármegyei Múzeumban az 1920-as évek közepére újjárendezték az állandó kiállítást, immár a „tanító múzeumi" elvek szellemében. Rendszeresen alkalmaztak tárgyakat jelölő elnevezéseket, hosszabb-rövidebb leírásokat, összehasonlító táblák, szemléltető képek és térképvázlatok felhasználásával. Bár ezek a módszerek korábban is ismertek voltak - lásd a temesvári és besztercebányai példákat -, az új elvek szerint a gyűjteményekből elkülönítették a szaktanulmányozásra való, raktári kezelésű anyagot, hangsúlyozva ezzel a múzeumok tudományos forrásfeltáró szerepét.

23 Eközben a gyűjtések is haladtak, bár a szűk férőhelyekkel mindenhol meg kellett küzdeni. A sümegi intézmény számára is adódtak azért olyan lehetőségek, feladatok, melyek Darnay muzeológusi munkájának új teret adtak. A város és a gyűjtemény megismertetése mellett a helyi művészeti élet fellendítése volt a célja: szívén viselte a magyar kultúra valódi értékeinek elterjesztését - ennek szellemében kezdett időszaki kiállításokat szervezni. Első ízben 1913-ban mutatta be a jeles akvarellista, Bakoss Tibor műveit. A pályafutását Sümegen kezdő művész képeit a múzeum felülvilágító termében tették közszemlére. Az akció sikeresnek bizonyult; az öt héten át nyitva tartó kiállítást több mint 500-an látták, s a bemutatott 40 festményből 16 kelt el.

24 Darnay célja ezzel a városi és városkörnyéki művelt közönség számára a képek beszerzésére, vásárlására való alkalom biztosítása volt. Tervei között a képző- és iparművészeti tárlatok rendszeressé tétele szerepelt, tá-