Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Haász Gabriella: A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891–1941)

ZALAI MÚZEUM 9 1999 Haász Gabriella A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891-1941) A 19. század második felében egymás után alakuló vidéki múzeumok és múzeumi egyletek fontos szerepet vállaltak a közművelődés helyi feladataiban. Egy-egy megye, régió, város múltjának feltárása a történelmi, művészettörténeti, régészeti és néprajzi tudományágak kiépülését és körvonalazását segítette. A másik oldalon a gyarapodó ismeretek közkinccsé tétele, a közönség ér­deklődésének, figyelmének felkeltése nem kevesebb munkát igényelt. A zömmel a hivatalnokokból, értelmi­ségiekből és lelkes amatőrökből kikerülő első muzeoló­gusok kezdték el a tárgyi emlékek rendszeres gyűjtését, melyet a kisebb-nagyobb ajándékozások, felajánlások egészítettek ki. A múzeumi egyesületek tevékenysége a helyi közélet része lett. a sajtóban megjelent hírek, tudó­sítások, felhívások révén is. Az önálló múzeumépületért folyó harc szintén ráirányította a figyelmet a kialakuló gyűjteményekre és a már megnyílt kis kiállításokra. A nyilvánosság, a hozzáférhetőség a mozgalom kezdetétől fogva alapvető a múzeumok életében, hiszen ezek: „...a hivatottak részére a biztos tovább haladhatást, a nagy közönségre pedig a tudomány és művészet iránti helye­sebb felfogást s a mívelődés iránti vágyat eredménye­zik... ,, A sümegi Városi Múzeum elődje, a Darnay Múzeum, mely fennállását 1877-től számította, eredetileg a ma­gánmúzeumok közé tartozott. Alapítója, Darnay Kál­mán, a kisváros vaskereskedője, mint igazgató és min­denes egy személyben irányította az intézményt, annak államosítása után is. A Darnay Múzeum a maga idejé­ben és helyén elég jelentős gyűjtemény volt ahhoz, hogy ne csak a szakemberek ismerjék. Történetében érdemes tanulmányozni, milyen eszközökkel közvetítette a kö­zönségnek a tárgyi és szellemi kultúra értékeit, hogyan tette kézzelfoghatóvá a múzeumi munkát, s az alapító néptanítói szándékai hogyan érvényesültek a korlátozott lehetőségek között is. A tárgyalt korszakban a hajdani nemesi és polgári vezető réteg, a tisztviselők, tanárok és az iparos­kereskedő réteg alakították a társadalmi eseményeket és a helyi közéletet. Innen emelkedtek ki azok a jeles sze­mélyiségek, akik Sümeg felvirágoztatásán munkálkod­tak, akár a kultúra vagy a gazdaság több területén is egyszerre. Az iskolát, óvodát és kórházat alapító pol­gármesteren, Ramassetter Vincén kívül megemlíthetjük Ádám Ivánt, aki a reáliskola tanáraként a környék régé­szeti és történelmi emlékeinek felkutatásával és publi­kálásával foglalkozott, emellett közreműködött több sü­megi egyesület létrehozásában (Vörös Kereszt Egylet, Lövölde Egyesület, korcsolyaegylet). Az Eitner család működtette a környék egyik jelentős ipari üzemét, a bőr­gyárat, és tagjai között találunk városbírót, országgyűlé­si képviselőket, de nevükhöz fűződik a takarékpénztár létrehozása és irányítása, a polgári önképzőkör elnöksé­ge is. Lukonich Gábor tiszti orvos, főorvos társadalmi tisztségei közül kiemelendő a Ramassetter-szoborbizott­ság elnökeként végzett tevékenysége, a Kisfaludy Ka­szinó és az iskola-óvoda-gondnokság vezetése, valamint az iskolák államosításának szorgalmazása, előmozdítá­sa. Darnay Kálmán is a kisváros egyik jellemző figurája volt, aki kereskedő létére múzeumával, irodalmi tevé­kenységével, művészetpártolasaval tűnt ki, s szerette volna Sümeget igazi kulturális központtá fejleszteni. Ehhez jó alapot nyújtottak az elemi iskolán, tanonc­iskolán, polgári leányiskolán és a reáliskolán kívül azok a társadalmi egyesületek, melyek közművelődési célokat is szolgáltak. A Kisfaludy Kaszinó és a polgári önkép­zőkör rendezvényeknek adtak otthont, nyilvános könyvtáraik a városi polgárok rendelkezésére álltak. Aktív volt a Katolikus Legényegylet és az Iparos- és Kereskedőifjak Egyesülete is - utóbbinak Darnay Kál­mán volt az egyik alapítója, s később megnyerte ügyé­nek a tanárként idekerülő Szabó Dezső írót is. Műked­velő előadásaik népes közönséget vonzottak. 1 A Süme­gen és vidékén rendezett bálok, farsangi mulatságok szervezéséből sem maradhatott ki Darnay. 2 Gyűjtemé­nye is helyet talált magának a fenti kulturális intézmé­nyek között, s a kisváros egyik nevezetességévé vált. A Darnay Múzeum az alapító ifjúkori gyűjtőszenve­délyéből született. Már reáliskolásként érdekelték a földből előkerülő régiségek; ehhez ösztönzést adott, hogy a környék gazdag volt lelőhelyekben, az őskortól a törökkorig. A Kisfaludy-kultusz hívévé is ekkor szegő­dött, a költő családi örökségként megkapott könyvtárá­ban rendszeresen búvárkodott. A vágyott tanári pálya elérhetetlen volt számára, gyermekkorában szerzett be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom