Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)
Kurucz György: Festetics György gróf
268 Kunicz György Festetics György életének ezen időszakáról sógorához es barátjához, Széchényi Ferenchez írott levelei vallanak leginkább. 31 A levelek mindegyikéből kiolvasható sorsával való elégedetlensége, nyugtalansága és tépelődése. Ennek oka egyrészt döntésének helyességébe vetett bizalmának megingására, másrészt állandóan visszatérő motívumként, az anyagi gondokkal való küszködésre vezethető vissza. Ez utóbbi nem különösebben költekező életmódjának tulajdonítható, hanem sokkal inkább a család öröklött adósságaiból következett. A mintegy százezer holdra 32 tehető családi birtok legnagyobb részét vásárlással, illetve pereskedéssel szerezték az elődök. Egy-egy család férfiágának kihalása után ugyanis a kincstárra visszaszálló birtokot királyi adomány címén meg lehetett szerezni, ha a felbecslést követően a megfelelő összeget az illető nemes családfő befizette a kincstárba. A birtokszerzés ilyen módja valóban az udvar kegyétől függött, viszont a vásárláshoz felvett kamatokkal terhelt összegek évtizedekig terhelték a birtokosokat. A 18. század végére a magyar főnemesség és köznemesség teljesen eladósodott, bár kapcsolatai révén - legalábbis ekkor még - az előbbi könnyebben tudott némi hitelhez jutni. 33 Szinte mindenki tartozott mindenkinek. Megfelelően illusztrálja ezt Festetics György 1787. május 13-án kelt levele, melynek értelmében mások, akik neki tartoztak, az adott időszakban 8.245 forint 12 krajcárt törlesztettek, neki viszont 34.000 forintot kellett megadnia június végéig. Egyedül Cziráky grófnak 30.000 forinttal tartozott. 34 Az összeg nagyságáról némi fogalmat alkothatunk, ha figyelembe veszszük, hogy a keszthelyi Festetics uradalom állandó jövedelmei 1784-ben és 1785-ben mindössze 9.300 és 9.800 forint között mozogtak! 3 ^ Az anyagi gondok mellett. - bár azoktól egyáltalán nem függetlenül - érzelmi, morális problémákkal is szembesült ebben az időszakban. Viszonya apjával enyhén szólva korábban sem volt felhőtlen, de az apai döntést, hogy házasodjon meg. melyet valóban a család anyagi helyzete motivált, igen nehezen fogadta. 1782 elején így írt Széchényinek: „Apám házában reformokra gondolnak, mely Necker francia pénzügyminiszternek is szégyenére válnának." 36 E megjegyzés egyébként azért is érdekes, mert jelzi, hogy a két felvilágosult magyar főnemes mennyire figyelemmel követhette az európai politikát, s különösen felkeltette érdeklődésüket a Bourbon abszolutizmus válsága. Ugyanebben a levélben Sir Nathaniel Wraxall angol parlamenti képviselő felszólalására hívja fel Széchényi figyelmét, melynek ismertetését a Courier de / 'Europe-ban olvasta. 37 Mindamellett az ebből az időszakból fennmaradt levelek tanúsága szerint Festetics György gondolatai főként leendő házasságkötése körül forogtak. Az apa által kiszemelt menyasszony Saller Judit, Saller István nádori ítélőmester leánya volt, akiről bár nem maradt fenn portré, Festetics György szép nőnek írta le. 38 Apja mindenesetre 400.000 forintos hozományra számított, melytől egyértelműen a család anyagi helyzetének javulását várta. 39 Természetesen Festetics Györgynek e tervvel kapcsolatban fenntartásai voltak, de végülis úgy döntött, hogy a családi béke érdekében elveszi a kiszemelt menyasszonyt. 40 Nővéréhez, Széchényi Ferencnéhez írott levelében azonban nem tudja palástolni apja iránti keserűségét, aki a házasságkötés és öröksége ügyét összekapcsolva egyszerűen zsarolta fiát. 41 Belső konfliktusában akár magyar és európai irodalmi analógiákat is találhatott, midőn a kötelesség és boldogsága közötti választással szembesült. A korban hasonló dilemmákat szólaltattak meg a bécsi környezetben magyar nyelven alkotó testőrírók. 42 s hogy Festetics saját sorsát valóban irodalmi analógiákkal hozta összefüggésbe, arra példa 1782. június 26-án kelt Széchényi Ferenchez írott levele, melyben Carlo Goldoni (1707-1793) egyik színdarabjára utalva jellemzi helyzetét. 43 Festetics György életének ehhez az időszakához egy kevéssé ismert epizód is adalékul szolgál. Az 1780-as évek elején idősebb Wesselényi Miklós báró, akit egyébként szintén megragadtak a felvilágosodás eszméi, egy alkalommal összetűzésbe keveredett a Haller grófi család egyik közismerten aulikus tagjával, s miután fegyverrel vett elégtételt. II. József császár elfogatta és súlyos börtönbüntetésre ítélte. A foglyot a magyar határon át szállították, s Festetics, aki katonáival éppen a határnál állomásozott, felajánlotta, hogy kiszabadítja fogságából. Wesselényi azonban megköszönve az ajánlatot, nem fogadta el Festetics segítségét. 44 Egy ilyen akció nyilvánvalóan súlyos katonai vétségnek minősült volna, s ez mindenképpen arra enged következtetni, hogy a fiatal tiszt kész lett volna akár uralkodója rendelkezésével is szembeszállni. Magánéleti gondjai tovább gyarapodtak, mert apja 1782. április 7-én meghalt, s végrendeletében a Festetics Kristóf által alapított majorátust felbontva, fiai közt egyenlő mértékben osztotta meg vagyonát. Festetics György azonban a hitbizomány egyben tartása mellett döntött, s vállalta, hogy öccseinek egyenként 200200.000 forintot fizet, lánytestvéreinek 20-20.000 forintot, valamint magára vállalta az öröklött adósságokat, ami roppant összeget, 1.150.000 forintot tett ki. 45 A házasságkötéssel remélt hozomány alig enyhített gondjain, s mint a fentebb idézett példából már láthattuk, birtokai csekély jövedelmet biztosítottak. 1783-tól Festetics György szolgálati helye egyébként Magyarország déli részén volt. így elég gyakran utazhatott haza családjához, ahol a gazdálkodás felügyeletét tekintve egyedül apósára támaszkodhatott. 46 Felesége többnyire követte Festeticset szolgálati helyére, s csak a terhességek idején tartózkodott Bécsben, vagy valamelyik családi birtokközpontban. Első gyermekük. László 1785-ben született, majd két éves időközönként még három leány, Szidónia, Julianna, és
