Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

9U Kiss Gábor nűséget. félig meddig bizonyosságot nyer ezen vélet azáltal is. hogy két sírban a vázak sarokcsontjai alatt sarkantyú töredékeket találtam: De ez még mind nem elég a nemzet vagy a nép milyenségének megállapítására, mert az ékszer minden ázsiai barbár lovasnemzet sírjai körül találunk lomaradvanyokra, a mi azt mutatja, hog}' a kedvencz lovat is eltemették rendesen urával, a mely szokás szelídített alakban még a mai civilizált korban is fönmaradt. t.i. midőn egy lovas vezér temetésén az elhunyt kedvencz paripáját gyászlepellel leborítva vezetik a koporsó után. Azt. hogy az ősmagyarokat lovaikkal együtt temették el. szintén tudjuk. Mindamellett e körülmény annyiban véve fontos, mert feljogosít azon hiszemre. hogy az itt nyugvók között olyanok is vannak, kik valamely szittya ncpfajhoz tartoztak. Egy női sírban meg azt a különbséget tapasztaltam, hogy már a sírba fektetett holttetemet akarták elégetni. Ugyanis a csontok a deréktól kezdve végig feketére voltak pörkölve, sőt még az ezeket elfödő vékony agyagréteg is vörösre volt égetve. Ezen égetés mással, mint olajjal nem történhetett, mert tüzelő anyagnak semmi nyoma. Meg kell emlékeznem a leletek fekvési viszonyairól is. a mennyiben azok a már leírtaktól különböznek. A kezek rendesen a sejt mellett egyenesre kinyújtvák. Kivételt e szabály alól talán csak a két férfisírban, hol azok a hason keresztbe fektetve, és három női sírban, hol a bal kéz a fej alá volt téve. Az ökölbe szorított jobb kéz nagy ritkán volt valami tárgy nélkül. Gyermekek csiszolt fehér panttyaköveket. nők egy vagy két karpereczet. férfiak hol egy darabka üveget, tűzkövet, kargyűrűt vagy egy-egy pénzt szorítottak markukban. Egy nő utjai között pedig egy fekete üvegből készült kargyűrű töredékét találtam. Ilyen római üvegkargyűrű van régiségtárunkban is. Hogy a gyermekeknél előkerült fehér kövecskék játékszerek voltak, az nem szorul hosszabb bizonyításra. De mit keresnek a kova darabok a sírokban? Pedig egykettő ezek közül olyan alakú, mintha csak valami kovás puskából vették volna ki. Szerény nézetem szerint ennek megfejtéséhez valami nagy tudományos magyarázat nem szükségeltetik. Oly nép. melynek vaseszközei vannak, nem képzelhető annak ismerete nélkül, hogy vassal vagy aczéllal a kovából szikrát lehet kiütni. Ezen ismeretre ha más nem. a mindennapi véletlen is rávezeti. Hogy tehát a túlvilágon is tüzet rakhasson, azért adták a holtak kezébe a kovát és mellé a kést. A kovás atyafiak jobb keze mellett találtuk az alább ismertetendő nagy késpengéket, a kisebb pengék most is a mellen feküdtek mindig. A vastárgyakon, a késpengéken, csatokon és karpereczeken kívül, melyek az illetők karcsontjain voltak, a rozsda annyira megrongálta, hogy hajdani rendeltetésüket még csak hozzávetőleg sem lehet constatálni. Ezen meghatározhatatlan tárgyak egyike ezüst szálakkal volt kiverve és ezekből a rozsdába tapadva ki is szedhettem egy egyéb csomó vastörmelék közül. A többi fémtárgyat illetőleg szakértői vizsgálat után kiderült, hogy azokban a tisztán vörösréztől kezdve a közönséges bronzig mindennemű rézvegyülék képviselve van, a tiszta rézből készült dísztárgyakról pedig meg kell jegyeznem, hogy azok nagyrészt ezüstözve, egy pedig aranyozva volt. A már ismertetett gyöngyalakokhoz néhány új is járult, így van két diónyi nagyságú gyöngy agyagból, az egyik sötét alapon aranysárga, a másik élénk zöld festett csíkokkal díszítve, van továbbá kisebbszerű pogánalakú gyöngy sötétbarna agyagból, melynek karimája égszínkék üvegcsücskékkel van megrakva, vannak továbbá kisebb nagyobb négyszeglctes gyöngyök üvegpasztából, különböző színű, eddig még elő nem fordult, ráégetett szalagdíszítménnyel. Ennyit általánosságban a mostani ásatáskor felmerült különleges jelenségek ismertetéséül. A sörházkert, hol eddigelé kutattam, számításom szerint a sírmezőnek éppen derekára esik. a legközelebbi alkalomkor szándékom, ha ugyan a vasmegyei régészeti egylet a szerény költségeket megszavazza, déli irányban előnyomulni és ez érdemben bírom is az illető kertbirtokosok kizárólagosan nekem adott szíves engedelmét és beleegyezését. Áttérek most a leletek felsorolására és a mennyire lehetséges, jellemzésére. Előzetesen is azt constatálhatom. hogy mindazon készítményeken, melyeket ásatásom szolgáltatott, a római kézműipar technikájának világos hatása látszik, melyek azonban a barbár ízlés következményeihez mérten sokféleképpen módosult és átidomult. Ezen egyáltalában nem lehet csodálnunk. Szombathelyi leleteink elég bizonyítékok arra nézve, hogy még római uralom fénykorában, a Flaviusok és Antoninok korában sem dívott pannóniai földön kizárólagosan a római ízlés, hanem hogy a mellett és azzal együtt a benszülöttek sajátságos alakításaikat mindvégig fentartották. Nem csak az élet mindennapi szükségleteinek szánt apróbb tárgyakon, hanem még a nagy. monumentális műveken, a szobrokon, sírköveken, építészeti faragványokon is észlelhetők, ezen elegy ízlés, elegy mívelődés nyomai. A római élelmes természet sehol sem tagadta meg. Hasznot húzni mindenből és mindenütt, ez volt főelve. E szerint gyártott Egyptomban Isiseket és Anubisokat, e szerint simult és alkalmazkodott a nyugoti végtartományokban az ott élő népek felfogásához és ízléséhez. Sőt én arról is megvagyok győződve, és erre nézve épen szombathelyi leletekre támaszkodó biztos adataim vannak, hogy sok, eddigelé megdönthetetlen dogmaként praehistoricusnak állított bronztárgy szintén nem egyéb.