Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kurucz György: Festetics György gróf

280 Kurucz György járadék, valamint a különböző terményjáradékok fokozottabb pénzbeni megváltását kívánta elérni, amint azt a korabeli birtokgazdálkodási kimutatások is tükrözik.

166 E gyakorlat megítélése során azonban több szempontot is figyelembe kell vennünk. Tény. hogy a francia háborúk elmúltával, illetve a devalvációk hatásának ellensúlyozására is, a keszthelyiek 4 forint 22 krajcáros robotmegváltását 6-7 forintra emelte fel. aminek következtében a város bírói úton próbálta orvosolni sérelmét.

167 A végzés azonban kimondta, hogy miután Keszthely és földesura között nincs örökös szerződés, ezért az utóbbi jogszerűen emelheti a szolgáltatások összegét. Meg kell azonban azt is említeni, hogy Festetics György muraközi uradalmában már volt példa arra. hogy egy-egy falu örökre megváltotta úrbéres szolgáltatásait.

168 Ez mindenképpen figyelemre méltó, jóllehet csupán egyszerű kísérletként értékelhető egy olyan időszakban, amikor az önkéntes örökváltság, vagyis a feudális kötelezettségek végleges megválthatóságának elfogadása a földesúr részéről, még egyáltalán nem gyökeresedett meg a nemesi közgondolkodásban. Festeticsnek az adott keretek biztosította jogszerű eljárására egyébként más példát is találunk. A Georgikon cserszegi szőlejének kiegészítése alkalmával például egy özvegyasszony által birtokolt földterület teljes megváltásáról olvashatunk Asbóth János professzor jelentésében.

169 Ha Festetics György valóban a könyörtelen földesúr megtestesítője lett volna, az adott viszonyok között könnyen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatta volna az özvegyet. Más források szintén arra mutatnak, hogy mindenképpen olyan személynek tarthatták a birtokain élők. aki méltányos módon mérlegel kéréseket, mivel Alsózsid és Szántó falvak különböző időszakokban azért folyamodtak Festetics Györgyhöz, hogy a reájuk kirótt rendkívüli állami készpénzfizetési kötelezettséget rossz helyzetükre való tekintettel vállalja magára.

170 A fentiek mindenesetre azt mutatják, hogy ez a probléma meglehetősen összetett, s alapvetően helytelen lenne a kor viszonyait figyelmen kívül hagyva ítélkezni. Festeticset a hazai viszonyoknak megfelelő természetes érdek érvényesítésre való törekvés, a közfelfogás, illetve a dekonjunktúrális időszak egyaránt befolyásolták, s természetesen a feudális rendszer ellentmondásai, az úrbéres állapotúak jogi és gazdasági alárendeltsége ugyanúgy megfigyelhető volt birtokain, mint más korabeli nagybirtokon. Mindamellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy a hatalmas birtokok kényes pénzügyi egyensúlyának fenntartása egyáltalán nem volt könnyű feladat. Műveltségénél, korábbi pénzügyi, hivatali tapasztalatainál fogva, valamint az udvarral történt konfliktusai nyomán tudhatta, hogy a feudális rendszer mennyire ellentmondásos, az ország gazdasági és politikai tekintetben mennyire kiszolgáltatott. A kilencvenes évek elejének tapasztalatai pedig arra is rávilágíthattak, hogy a parasztság milyen könnyen eszközzé válhat az udvar kezében. Ennek fenyegető bekövetkezését támasztotta alá egy 1815-ben körözött kiáltvány a kanizsai vásárban, mely az uralkodóra apellált a magyar nemességgel szemben: „Tudja meg minden atyánkfia, hogy van egy szabadító. Első Ferenc, győzedelmes császárunk és legkegyelmesebb királyunk, ki ezen sanyarodott ügyünket megorvosolni fogja."

171 Minthogy a kiáltványt a Zala vármegyei hatóság elkobozta, s egyúttal nyomozást rendelt el, Festeticsnek feltétlenül értesülnie kellett az eseményekről. A tőkehiány és a környezet tehát eleve lehetetlenné tette, hogy összes birtokain kapitalisztikus, racionális elvek szerint gazdálkodjon. A családi könyvtárban egyébként ma is megtalálhatók azok az angol agrárgazdasági munkák, melyekből egyértelműen kiderül, hogy a szigetországi mezőgazdaság, vagyis a választott minta sikere, nem pusztán az agrotechnikában rejlik. Festeticsnek tehát mindenképpen tisztában kellett lennie a hazai feudális keretekből következő politikai, gazdasági korlátokkal, de az adott magyarországi viszonyok között képtelenség lett volna olyan szintű reformokkal kísérleteznie - mégha csak saját birtokain is -, melyekhez a társadalmi és gazdasági feltételek nem érlelődtek meg az országban. Richard Bright említi könyvében, hogy a gróf még őt is megszégyenítő módon járatos volt a szigetország dolgaiban.

12 Ha pedig valaki a Spectatort, Arthur Young. Edmund Burke, vagy Sir John Sinclair munkáit forgatta,

173 arról joggal tételezhetjük fel. hogy világlátása nem ragadt le Werbőczynél. vagy az egyszerű kalendáriumi irodalom szintjén. Határozottan az adott körülményekből indult ki. viszont lehetőségeihez mérten a legtöbbre törekedett. Egy generációval később, unokaöccse. Széchenyi István is rámutatott arra. hogy a továbblépés legfőbb eszköze, a „kiművelt emberfők" sokaságán, az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásán múlik. S ebben a vonatkozásban Festetics György a különböző szintű és fajtájú iskolák létrehozásával magyar főnemesként a legtöbbet tette. Magánemberként tetteivel bizonyította, hogy a „nemes haza" és a „szegény elárvult haza" szolgálata számára elválaszthatatlan. Igaz, a felvilágosult patrióta értelmiséghez képest politikai felfogása - legalábbis a 18-19. század fordulóján - inkább a nemesi ellenzékkel való közösségvállalásra enged következtetni. A társadalmi problémákkal nem tudott mit kezdem, de ezt nem is lehet felróni neki. Kezdeményezései viszont egyértelműen a jövőt szolgálták, s amint az elkövetkező időszak, a reform kori átalakulás is bizonyította, a változtatás csakis a gondolkodásmódjában megújult, a modern európai fejlődést elfogadó nemességtől volt várható. Ugyanígy nem lehetett véletlen, hogy az egykori georgikoni professzor. Pethe Ferenc szaklapját, a Nemzeti Gazdát, az évi előfizetési díj sokszorosával támogatta. A Nemzeti Gazda cikkei ugyanis nem csak a modern, angliai mintájú bérlő-vállalkozó viszonyra épülő mezőgazdaságban lát-