Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

204 Straub Péter A 15. számú fiúsírban kizárólag Fonlak-Aradka típusú (BARKÓCZI 1968, Pl. LXIII. 1-16), a 16. számú - ismeretlen életkorú felnőtt - sírban viszont változatos mintájú veretek feküdtek (BARKÓCZI 1968, Pl. LXV, 1-8). Régészeti ismereteink és a szerológiai eredmények ez esetben is kölcsönösen kiegészítik egymást. Ugyan csak a kisfiúról biztos, hogy biokémiailag a langobard csoporthoz tartozott, ám ez régészetileg a másik sírról is feltételezhető. A kettőspajzsos öweretek több mint száz, általam ismert 7. századi germán, avar- és bizánci garnitúrája arra mutat, hogy a 16. sír készlete biztosan nem tekinthető avar ötvös munkájának, sőt annak készítési helyét a germánokon belül is leginkább az itáliai langobardok körében kell keresnünk. A pajzs- és kettőspajzs alakú veretek motívumai tamga, pont-vonal díszítés, mélyített címerpajzsmező idegenek a kora avar kori emlékanyagban. vagy ha akad is rájuk példa, azok biztosan nem tarthatók avar jellegzetességeknek. Legjobb párhuzamaikat a cividalei és a nagy közép-itáliai langobard temetőkben találjuk meg. Ráadásul a tőrhüvelyek ezüst koptatói (BARKÓCZI 1968. Pl. LXV. 12-14) mellett a sír ezüstcsatja (BARKÓCZI 1968. Pl. LXV. 9) úgyszintén ebbe az irányba mutat. A 15. sír - szerológiailag langobard rokonságot mutató - gyermekének övgarnitúrája elsőre kétségtelenül avar darabnak tűnik, mivel a pajzstestű ezüstcsat és a három, mélyített félkörrel díszített ezüst öweret párhuzamainak sorát találni meg a kora avar kori Kárpátmedencében. Bár a Fönlak-Aradka típusú öweretnek valóban számos dunántúli és dél-alföldi lelőhelye ismert, ennek ellenére mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy „dieses Тури s nach den zur Verfügung stehenden Daten eindeutig Erzeugnisse aus dem Karpatenbecken" (KISS 1996, 215). amivel lezárható lenne a horreumi darabok vizsgálata/ Igaz ugyan, hogy itáliai langobard sírból eddig nem tettek közzé ilyen verettípust/ ám Kárpát-medencén kívüli egyéb lelőhelyeik ismertek (KISS 1996. Liste 17).

40 Három, látszólag talán jelentéktelennek tűnő körülmény azonban arra utal. hogy ezen övgarnitúra legalább annyi kapcsolatot mutat a germánok, mint az avarok felé. A 15. sír esetében a nagyszíjvéget nem lehet átbújtatni a csatkarikán, mely megoldás a honfoglaló magyarok hagyatékából régóta ismert, de e jelenség nem ismeretlen a kora avar és az itáliai langobard övek esetében sem (BÁLINT 1995, 88). Legalább ilyen érdekes, hogy mindkét horreumi garnitúrából hiányoznak azok a félhold alakú veretek, melyek az avar daraboknál viszonylag gyakoriak, s amik mindig az öv hátulsó részén, a kettőspajzsos veretek fölött kerülnek elő. Ezen övszerelékek az itáliai langobard garnitúrákban is hiányoznak. Az pedig, hogy a gyermekek veretes övvel való eltemetése nem tűnik általános avar szokásnak (SIMON 1983, 58), a 15. sír kapcsán ismét csak a germánok felé irányítja a figyelmet, ahol is a meroving korban e rítus gyakoribbnak tűnik (SCHWAB 1982). Végezetül a sír üvegpoharának (BARKÓCZI 1968, Pl. LXVIII. 6) rendkívül nagyszámú, s szinte kizárólag csak észak- és közép-itáliából ismert analógiái (KISS 1996, Liste 47) szintén azt a hipotézis támasztják alá, hogy nemcsak a kb. ötévesen elhunyt kisfiú lehetett biztosan langobard származású, hanem a sírjába helyezett övgarnitúra is nyugatról származhatott. Ami a horreumi öweretek és sírok keltezését illeti, azokkal nincs különösebb gond. A sokmellékszíjas, veretes övek avaroknál való használatával a kutatás nem számol a 7. század kezdetét megelőzően (LÖRINCZY 1992. 110; BÁLINT 1995. 14-18, 221, 271).

41 ami a fenékpusztai sírok esetében fontos tájékoztató adat. Hogy az itáliai langobard temetkezésekben bizánci hatásra mikortól mutatható ki a kisszíjas öwiselet - korábban az avarokéhoz hasonló időpont volt az elfogadott -, azt, az utóbbi éveknek az egyes temetők keltezése körül fellángolt vitája kérdésessé teszi (MENKE 1987, Anm. 553-554.; BIERBRAUER 1991, 14; 10 RGENSEN 1992. 94-122). Egyesek szerint már az új hazába érkezett első generáció átvette azok használatát (BIERBRAUER 1993, 160. 163, Anm. 235.), míg más vélemény szerint ezzel kb. 600-tól számolhatunk csak (MARTIN 1990. 66-68). Az avarok körében több generáción keresztül használt kettőspajzsos öweretek elfogadott kronológiája alapján (KÜRTI 1990, 82; VIDAPÁSZTOR 1996, 345), a horreumi darabok a 7. század első felére keltezhetők, amit a 15. sír Fönlak-Aradka típusú veretének kizárólag 7. század első harmadában való használata még jobban pontosít (BÓNA 1970, 257; MARTIN 1990, 67). Formájában (VARSIK 1992, 80), és technikájában (BÓNA 1993, 152) ugyanezt a keltezést támasztja alá a 16. sír fogazott díszű ezüst övcsatja (BARKÓCZI 1968, Pl. LXV, 9). A horreumi övek ezen keltezése feloldja és egyben az egyetlen lehetséges magyarázatát adja annak az ellentmondásnak, amivel Bálint Csanád a steppei övek fejlődésének és tipokronológiájának vizsgálata során szembekerült (BÁLINT 1995, 359. j.), a fenékpusztai övek tudniillik azért lehetnek komplex garnitúrák, mert azok biztosan nem 6. századiak! Langobard lelettípusok további KeszXhely-kultúrás temetkezésekben Az eddigiekben elemzett horreumi tárgytípusokon kívül több Keszthely-kultúrás sír is ismert még, melyekben olyan női ékszerek illetve férfi viseleti elemek kerültek elő, melyek biztosan germán eredetűek, s azok legjobb párhuzamainak sorát 6. század végi. de főképp 7. század eleji itáliai langobard sírokban találni meg. E