Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

ZALAI MÚZEUM 9 1999 Straub Péter A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternetívája „... De miféle nép temetkezett ide? Ez a kérdések kérdése. A kérdésre, miután kifogástalan adatom rá nincsen, és miután, mint fentebb említettem, sem történelmi kutforrásokra, sem külföldi vagy hazai kutatásokra nem támaszkodhatom, egyenlőre nem felelhetek. Maradjon e kérdés nyitva addig, míg arra vagy egy szerencsés lelet, vagy a tudomány előrehaladása nem adhat feleletet." (Lipp Vilmos. 1884) Bevezetés Lipp Vilmos keszthelyi gimnáziumigazgató, 1879 és 1886 közti négy Keszthely környéki temetőrészlet (Alsópáhok/Hévíz, Dobogó, Fenékpuszta, Város), öszszességében mintegy ötezer sírjának feltárásával alapozta meg a népvándorlás kori szakirodalomban később Keszthely-kultúra néven ismerté vált népesség kutatását. A bizánci solidusok segítségével már akkor körvonalazott, az avar régészeti hagyatéktól szembetűnően eltérő anyagi kultúra értelmezése azóta is a kora avar kori régészet egyik megoldatlan problémája, melynek számos oka van. A legfőbb gondot a közölt temetkezések kevés száma jelenti. Lipp Vilmos ásatási anyagai ugyan számos hazai, sőt külföldi múzeum gyűjteményében megőrződtek, ám azok nagyrészt ma már nemhogy sírok, de olykor lelőhelyek szerint sem azonosíthatóak, így régészeti szempontból messzemenő tudományos igényű következtetések levonására alkalmatlanok. Legalább ilyen problémát jelent, hogy a Keszthely-kultúrával leggyakrabban kapcsolatba hozott késő római és kora bizánci kultúrkörrel ma még koránt sincsen teljesen tisztában a kutatás. Az előbbi esetében a Kárpát-medencében az 5. század első harmadát követően sem a csekély számú írott, sem a tárgyi források nem adnak elég támpontot, míg az utóbbi kutatásában a feltárt temetők, illetve a jól datálható, mellékletekkel ellátott temetkezések hiányában a kora népvándorlás kori régészet pillanatnyilag leginkább az ún. kisleletek kutatására kénytelen támaszkodni Ebből következően a szakirodalomban nincs egységes álláspont a következő, alapvető kérdésekben, melyekben az utóbbi évek publikációi, ha lehet, még inkább bonyolították a korábbi évek jól felépítettnek hitt elképzeléseit. 1/ A Keszthely-kultúra kialakulása Ha eltekintünk a romanizált népesség egyoldalú túlhangsúlyozására alapozó elméletektől - melyek nem látnak törést a két korszak közti mintegy százötven évben - a Keszthely-kultúrát a 6. század második felétől szokás keltezni. Eddig azonban nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy a kultúra jellegzetes korai leletei a meroving és balkáni kultúrákban általánosak a 7. század elején is. 2/ A Keszthely-kultúra etnikai összetétele Az elmúlt száz évben számos elképzelés született, tucatnyi etnikumot kapcsolatba hozva a Keszthely-kultúra eredetével. A kutatásnak először kronológiai problémákkal kellett megküzdenie. A század első harmadáig, a hazai régészetben 4. századi késő római, szarmata vagy hun emlékként meghatározott leletkört a külföldi szakirodalom következetesen az 5-6. századra keltezte, majd sokáig a kultúra szélsőségesen - kései - avar, illetve szlávként való értelmezése jelentett gátat. Változás a hatvanas évektől következett be, mikor is egyre inkább előtérbe került a leletanyag és az írott források részletes elemzése. Ennek következtében a Keszthelykultúra magyarázataként évekig kontinuus római népesség (KISS 1968)/ illetve különböző nyugati germán népcsoportok Dunántúlra kerülése/maradása képezte a legkézenfekvőbb magyarázatot. Meghatározó fordulópontnak a fenékpuszta-horreumi temető rendkívül gazdag, italolangobard jellegű leletanyagának publikálása tekinthető, ami által a kultúra új megvilágításba került. A régészeti anyag germán és bizánci kapcsolataira Bóna István adott történeti magyarázatot, Sirmium 582. évi és Singidunum 584. évi bizánci, valamint Forum lulii 7. század eleji, langobard forrással adatolt avar ostromával és lakosaik hadifogolyként való áttelepítésével. Ez több mint negyedszázada meghatározó a Keszthely-kultúra értelmezésében (BÓNA 1970, 257, 122. j ), mellyel napjaink összefoglalásai is egyetértenek (BÁLINT 1995, 282-287, 289292; MÜLLER 1996a, 99), ami így jelenleg a legelfogadottabb magyarázatát adja a főként bizánciként számon tartott kultúrának, míg a germán kapcsolatok kevésbé tűnnek kidolgozottnak.