Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

16 P. Barna Judit naldísz szintén korai jellemző (PAVÚK 1980.26; M. VIRÁG 1992.21.). Ugyanakkor a legidősebb fázisnak oly karakterisztikus díszítő elemei, mint a politurminta (MAKKAY 1978.24; PAVÚK 1980.26.) vagy a kannelúra (MAKKAY 1978.23; PAVÚK 1980.26.) egyáltalán nem fordulnak elő a balatonmagyaródi leletegyüttesben. A durva kerámián alkalmazott díszítések kevésbé datálóak, a leggyakoribb elemek, azaz a fogóbütykök és bütyökdíszek legtöbb fajtája ugyanis az egész vonaldíszes kultúra idején megtalálhatók. Olyan, kifejezetten a legidősebb fázisban használt fajta, mint a rozettás bütyök nem található meg az anyagban (PAVÚK 1980.38, Ább. 40/1-2. 6-7; M. VIRÁG 1992. 6. kép/8, 12. kép/5.). A középen függőlegesen tagolt ovális bütykök már a legidősebb fázisban is kifejezetten jellemzők a durva kerámián, s eredetük kétség kívül a Körös-Starcevo kultúrába vezethető vissza (KALICZ 1978/79.25; PAVÚK 1980. Abb. 17/8, Abb. 21/6-7, 16, Abb. 39/11). Használatuk azonban nem korlátozódik a korai szakaszra, a fiatalabb VK-ban is előfordulnak, még ha nem is olyan gyakran (PAVÚK 1980.38.). A cilindrikus. benyomott közepű bütyök használata a kultúra egész életére jellemző. A durva kerámián előforduló további díszítési elemek előfordulása ugyancsak tág időhatárok közé tehető: a ferde, az egész edényfelületet borító tűzdelés korai neolitikus eredetű, az idősebb VKban tipikus, csak a vastag falú gömbtestű edényekre jellemző (PAVÚK 1980.32; Abb.31.), de később is gyakori marad (REGÉNYE 1991.38.). A körömcsípés az idősebb fázis hagyománya (KALICZ 1991.23.), de a Keszthelyi-csoportban is találunk alkalmazására példát, még ha ritkán is: Kustánszegen (KALICZ 1991. Abb.6/9). Pan-Altackerben (TORMA 1971a 7.L/7; 8.t./5. 9.) és Keszthely-Dobogón (MRT.I. II.t/2) néhány töredéken fordul elő. A benyomott körökből álló díszítés a korai VK-ban ugyanúgy megtalálható (PAVÚK 1980. Abb.29/5; Abb. 35/9; Abb. 38/10.), mint később, zselízi környezetben (MITHAY 1966. 8. t/12). Kronológiailag fontos támpont a legidősebb fázisra olyannyira jellemző felkent barbotin teljes hiánya (KALICZ 1978-79.23; PAVÚK 1980.46-47.). Szintén hiányoznak a legidősebb D VK-ban általánosan jelentkező perem alatti ujjbenyomkodásokból álló sorok (KALICZ 1978-79.24.). A kultúra fiatalabb fejlődési fázisa felé mutató jel a függőlegesen átfúrt fülek jelenléte is, melyek az idősebb VK-fejlődést lezáró Milanovcefázisban jelennek meg, a formálódó fiatalabb VK kezdetétjelző elemek egyikeként (PAVÚK 1980.47.). A leletegyüttes datálása szempontjából nagy jelentőségű, hogy egyetlen idegen eredetű, importnak tartható tárgyat sem tartalmaz, szemben pl.: a Keszthely-dobogói vagy a kustánszegi anyagokkal. Az előbbi lelőhelyen kottafejes (MRT.I. 1. kép/2.), az utóbbin zselízi import (KALICZ 1991. Abb. 6/1.) került elő, melyek egyértelműen jelölik a leletek korát. A fenti adatokat összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a kerámia formái és a díszítések mindkét kategóriában a DVK fiatalabb szakaszára, annak Keszthelyi-csoportjára jellemzőek, bár néhány archaikus vonás is fellelhető. Ezek aránya azonban nem éri el azt a mértéket, mint az a Keszthelyi-csoport legkorábbi fázisában megfigyelhető, melynek leletei átmeneti jellegűek, s tipológiájukat még erősen meghatározza a DVK korai szakaszához való kötődés (KALICZ 1991.26.). Ezt a horizontot Becsehely II. és Medina, a Keszthelyi-csoport területén kívül pedig a legidősebb VK fejlődés vége, valamint a fiatalabb VK kialakulása közti átmeneti szakasz leletegyüttesei határozzák meg, mint pl.: Milanovce (PAVÚK 1980.45-47.), Aba-Felsőszentiván, Bicske 1974-es I—II. szelvény „a" gödör (MAKKAY 1978, kronológiai tábla) és Szigetszentmiklós-Vízműtelep 13. gödör (M.VIRÁG 1992.21.). A DVK Balatonmagyaród-kápolnapusztai lelőhelye a következő lelőhelyekkel tűnik egy horizontba tartozónak: Keszthely-Dobogó, Becsehejy-I. (Bükkaljai dűlő) több objektuma, valamint a külső árok alsó részének anyaga, továbbá Juta-Gagarin. Ezek olyan lelőhelyek, melyeken a Keszthelyi-csoport leletei tisztán jelentkeznek, az idősebb fázis hagyományai már eltűntek, de a fiatalabb fázis idegen leletei még nem jelentek meg, tehát a Keszthelyi-csoport klasszikus fázisát képviselik. Balatonmagyaródon a leletanyag olyannyira tiszta formában jelentkezik, hogy egyetlen import-tárgy vagy idegen hatásnak tartható díszítés, technika, stb. sem található meg benne. Ugyanakkor a DVK legidősebb fázisának hagyományai már csak nyomokban vannak jelen, arányuk a leletegyüttes egészéhez viszonyítva nem számottevő. A leletanyag keveredésektől, idegen hatásoktól mentes tiszta formája persze nem csak kronológiai helyzetéből fakad, hanem az a tény is hozzájárul, hogy a lelőhely a Keszthelyi-csoport törzsterületén fekszik. Olyan belső területen tehát, ahol a szomszédos csoportokkal nincs közös határvonal. Nem úgy, mint pl. Kúp széles vonalú kerámiával jelzett első települési fázisa (GLÁSER-REGENYE 1989.20.), Mencshely-Berki-kút (REGÉNYE 1991.38.) és Győrszemere-Tóth-tag (REZI KATÓ 1993.23.) leletegyüttesei, melyek szintén ehhez a horizonthoz tartoznak, de anyagukban jelen van a kottafejes kerámia is, hiszen az említett lelőhelyek a Keszthelyi-csoport és a kottafejes (ill. később a zselízi) csoport egymással keveredő, közös határsávjában fekszenek. Mint fentebb részletesen szó volt róla, az ember alakú szobrocska datálása sem mond ellent ennek az időrendi meghatározásnak. Már említettük, hogy a Keszthelyi-csoport tipológiája a csoport életének kezdetétől egészen a végéig szinte változatlan. Ezért fordulhat elő, hogy az általunk ismertetett leletanyagnak, edényformáknak és díszítések-