Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Vörös István: Germán ló–kutya kettős sírok Keszthely avar kori temetőjében

126 Vörös Ish'án 2. Az állatok rövid zoológiai jellemzése 2.1. Lovak A keszthelyi állatsírok lovai nagy fejű. erős csontozatú állatok. A fej hosszú, magas, „ék-alakú". Az erőteljes nyakszirt alacsony, hátrahajló. A homlok enyhén domború. Az orrnyílás tág, az orrhegy rövid kiemelkedő (1., 2.). vagy hosszú, lapos és szűk (3.). A szemüreg nagy A fogazat szabályos. Az 1. és a 3. lónál a felső állcsont - az alsóhoz képest - előbbre áll, pontyfogazatú. A mar hosszú, magas. A hát relatíve rövid. A mellkas hosszú, mély. Háthossz (cm): hátcsig. ágyékcsig. hát+ágyékcsig. marm. h. h. h. 1. " 77,0 28,0 105,0 138,0 2. 79,0 32,0 111,0 142,26 3. 80,0 31.0 111.0 143,67 A mellső végtagban a felkar (hum) rövid (1., 2.). illetve hosszú (3.), az alkar (rad) egységesen hosszú (1.. 2.. 3), a szár (mc) rövid (1.), illetve hosszú (2.. 3.). A hátulsó végtagban a comb (fem) rövid (1.,) és hosszú (2., 3.), a lábszár (lib) és a szár (mt) egységesen hosszú (1., 2.3.). A mellső és a hátulsó szár (mc-mt) hosszúságaránya harmonikus: 0,835 (1.), 0.864 (2.) és 0.867 (3.). A mellső szár (mc) a Brauner-féle középvastag (1., 2.) és vastag (3.) csoportba tartozik. Mind a három ló mén, kifejlett állatok. Marmagasságuk a Vitt-féle közepes kategóriába tartozik: ezen belül az 1. ló 138,0 cm kisközepes: a 2. ló 142,26 cm, és a 3. ló 143,67 cm nagyközepes testmagasságú. Mindhárom ló az ún. „nemesített keleti lovak" csoportjába tartoznak. A testfelépítésük csontvázalapja, a végtagcsontok egymáshoz viszonyított aránya alapján a keszthelyi lovak „futó típusú" hátas/nyerges lovak voltak. Rendellenesség tapasztalható a fogazatban (1., 3.), illetve idült gyulladásos betegségek okozta csonttani elváltozások találhatók a gerincoszlopon (1., 3.), és egyes végtagcsontokon (1., 2.3). Az 1. állatsír fölös fogú, összenőtt 17 csigolyájú. csánkizület-gyulladásos lova az archaeozoológiai szakirodalomban „avar kori táltosló" maradványaként szerepel (Bökönyi 1974. 290-292.). A népi hitvilág egyik természetfeletti szellemlényének anyagi világban történő azonosítása önmagában is elgondolkoztató. A keszthelyi 1. ló nem volt „táltosló" ! 2.2. Kutyák A keszthelyi állatsírok kutyái nagy fejű, és testű állatok. A fej hosszú, a koponya vastag falú. Az agykoponya occipitalis régiója alacsony, hátrahajló. Az agykoponya hosszú, keskeny, az erős járomcsontok széles ívűek. A crista sag. externa fejlett. A homlok széles, az agytok felé csőszerűén megnyúlt. A hosszú fejtető hullámos (1., 2.), vagy enyhén domború (3.). A homlok profilvonala alig ívelt (1., 2.), vagy homorú (3.). A mandibulák hosszúak, a corpus egyenes, magas, vékony, a keskeny ramus hátrahajló (1., 2), illetve ívelt, alacsony, vastag, a széles ramus függőleges. A fogazat szabályos. A caninusok nagyok. A mar magas, a törzs hosszú, a mellkas hosszú, mély (1., 2.) és kevésbé mély (3.). Háthossz (cm) hátcsig. ágyékcsig. hát+ágyékcsig. marm. h. h. h. 1. " 28,0 20,0 48,0 65,82 2. 30,0 24,0 54,0 69,0 3. 26,0 21,0 47,0 62.0 A hosszúcsontok hosszú, vastagok. Az 1. és 2. kutyánál a hum-rad. és a fem-tib. közel azonos hosszúak. A 3. kutyánál a hum. rövidebb a rad.-nál. Az 1. és 2. kutya mp-i és ujjpercei (ph.I.-II.) hosszabbak a 3. kutyáéinál. Mind a három kutya kan, kifejlett állatok. Marmagasságuk (Koudelka 1886): 1. kutya 65,82 cm. 2. kutya 69.0 cm, és a 3. kutya 62,0 cm. Az 1. és a 2. kurva az agarak, a 3. kutya a középnagy juhász/vadász kutyák alakkörébe tartozik. A 2. kutya törött bordája, és a jobb oldali alkar sngcsontja callusosan gyógyult. 3. Allattemetkezés A Keszthely-(bel)városi avar temetőben feltárt három állatsírba l-l ló és kutya volt eltemetve. Mind a hat állat kifejlett hím egyed. A szűk. lekerekített végű mély sírok közül kettőben a lovakat a bal oldalukra (1., 2.), a harmadikban (3.) „rogyasztva" a hasára fektették. Az állatcsontvázak pozícióiból megállapítható, hogy először a lovakat helyezték a sírokba. A lónak kiásott „normál" méretű sírban a kutya a ló mellkasa előtt, vele egy szintben (2., 1. kép 2.), vagy beföldelés közben a sír végében a ló fölé rakva magasabban feküdt (1.. 1. kép 1.). Ez utóbbi esetben a ló medencecsontjai és a kutya törzse között ca. 25 -30 cm vastag földréteg található (10. kép 1.). A „hosszú" sírban (3.) a kutya a ló mögött, vele egy szintben a sír alján feküdt (1. kép 3.). Az 1. ló K-Ny-i. a 2. és a 3. ló Ny-K-i tájolású. Az 1. és a 2. sírban a kutyák a lóval azonos, a 3. sírban a kutyákat gondosan helyezték el, az utóbbiban a kutya „alvó" helyzetben feküdt (10. kép 3). A 2. sírban a végtagok és a fej helyzete „bedobott" állat benyomását kelti (10. kép 2.). A töredékes lókoponyákon az állatok leölésére vonatkozó sérülések nem azonosíthatók. A kutyák esetében