Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Frankovics György: Női vámpirisztikus (gyermekágyas- és nyomó) démonok a horvátok és szerbek néphitében – a mora/mura/nora és más lények

Női vámpirisztikus (gyermekágyas- és nyomó) démonok a horvátok és a szerbek néphitében - a mora/mura/nora és más lények 195 kellene folytatni, bizonyára releváns adatokhoz és felismerésekhez jutnánk, a nemcsak most tárgyalt démonok esetében, hanem más mitikus lények párhuzamainak megvonásakor is. A kelet- és dél-szerbiai részeken lejegyzett ráolvasó szövegek eltérnek a már ismertetettektől, így a kljuci falvak román/vlach lakói között Dusán DRLJACA és Jovan PEJKIC kézirata,

35 szerelmi - „de dragoste", szemmelverés elleni - „de deoichist", ártó/rossz démonok ellen, azaz „ellenük" - „din élje", betegség elleni - „de izdat", sárgaság elleni - „de gelbineta" és „de тогоГ ellenit is jegyez. Két okból is fontos az utóbbi szövegekre való kitérés: archaikus üzenetük okán, valamint a démonikus lény elnevezése miatt. BARNA Gábor a román moroi terminust a vámpír szó változataként jelöli,

36 ugyanúgy a szerb szerzőpáros is vámpírnak fordítja. A „pasarica codolbica", azaz a kodolbina madár (tavasszal jelenik meg a mezőn, a szántó embert követve gilisztákra és kukacokra vadászik, állandóan mozgatja a szárnyait és a farkát billegteti) feladata: kőre állni, minek következtében az négy részre törik, s a kilencvenkilenc vámpírnak minden szemét, éjszakáját, nappalát kell elvennie, majd amikor megszólalnak a kakasok, akkor kell őket a beteg agyából, az arcából, szívéből, tüdejéből, kezéből, könyökéből, minden csontjából, kilencvenkilenc vénából kiűznie, olyan helyre, ahol nem hallik a fejszecsattogás, ahol nem fonja leány a haját, ahol az Istent nem emlegetik. A beteg ezt követően megtisztul, olyan lesz, „mint az égen a csillag, / a születő nap, / az ágas-bogas bazsalikom, / mint a búzaszem". Egy másik szövegben, ha a betegség okozója a moroica, vámpír, akkor hasadjon ketté. „Elaludt Karakan a Karakan hegyen, / kicsit aludt, furcsa álmot látott: / innen jön háromszáz felövezett / előttünk megy háromszáz felövezett, / előttük meg megyén Torna uram, / és „tonota" a viléket és a boszorkányokat, / átal az ötszárú nadrágszáron, / hogy a Tonosna folyóba engedje őket. / A Tonosni-tó zavaros és véres. / Elkezdték őt átkozni: / - Ne, Istenre kérünk, Torna urunk, / Mi segítségedre leszünk, / segítségedre az özönvíztől kezdve. / Erre Toma így válaszol nékik: / - Menjetek innen, ti Isten átkai, / nem kelletek, sem segítségetek; / hanem elmegyek a legmagasabb város alá, / hogy megkeressem Tonotlijét, / és nőtestvérem Sevetlijét, / és anyámat Devetlijét. / Hogy hozzanak hagymát „krekeljet", / „omanat", „doljanat", és ötujjú lóherét, / hogy a vilék és a boszorkányok ellen kenegessem magam. / Ha megszámolják: / az égen a csillagokat, / a tengerben a homokot, / a homokon a cseppeket, / a kutyán a szőrt, / a fán az ágakat, / az ágakon a leveleket, / a leveleken a harmatot, / a harmat alatt minden élőnek a haját; / akkor ártsatok nekem."

37 „Zivace, hősünk, / te életerős vagy, te hős vagy, / a vízimalmot megállíthatod, / a fát és a követ földre döntheted, / az embert megölheted! / Csodatevő betegség jött, / csodatevő emberek keresik, / a Csadatevő Borkő eljön, / csodatevő füvet hozott, / csodatevő kezet hozott, / csodatevő kése van, / csodatevő ráolvasókat mond. / Zivace, hősünk, / te életerős vagy, te hős vagy, / mindenféle betegséget szétoszlathatsz, / az „alatól", „vilétől", „babicétől" jövőt, / a boszorkánytól, a „nocnicatól", / a hidegrázástól jövőt. / Én ráolvasót mondok, hogy szétolvassam, / én szétoszlatom, hogy szétoszlassam, / a fát, a követ meghagyom, / és a (Jovant) meggyógyítom, / Usztu, usztu, térj vissza!"

3 PÓCS Éva a gyermekágyas démonokról védő ráolvasásokról szólva Délkelet-Európában és a Közel-Keleten megállapítja, hogy a „Vestita démon csak e szövegekből (Gello-ráolvasások - F. Gy.) ismert a román néphitben, és véleményem szerint nem más, mint a többi délszláv nyelvben „boszorkány" jelentéssel haznált vestica, erre vall a néha előforduló Vestita alak is." Kérdéses azonban, nyelvészetileg igazolható-e feltevése? A horvátok néphitében az „ező"-nyelvjárásnak megfelelően vestica, az „ijező"-nyelvjárásban vjestica és az „iző"-nyelvjárásban vistica alakban fordul elő, ami egyértelműen utal a ,jat" reflexióira, tehát nyelvi fejlődésében nyomon kísérhető a folyamat, de a tabunak számító elnevezés következtében a démon neve némely horvát nyelvjárásban a coprnica, copernica alakban fordul elő, amely a német a zoppeln, zoppelnig (izegni-mozogni; izgő-mozgó, nyughatatlan jelentésben) származik, de nem ritkán a magyarból kölcsönzött bosorka, bosurka (boszorkány) elnevezés formájában került átvételre, sőt, a Dráva menti horvátok gyakorlatában ez utóbbi átvételek együttes használata figyelhető meg. A Vestita alakból való eredeztetés többek között azért is gyanús, mert kiejtésében is eltér a vjestica/vestica/vistica alaktól, s ezért a szerző nyelvészetileg nem dokumentált feltevését el kell vetnünk. PÓCS Éva további fejtegetése nem teljesen világos, amikor ezeket írja: a Gello-ráolvasásokban „Avestita (Vestita) a Sátán szárnya" a görög Abyzuthnak megfelelő Avizuha. „A többi kölönböző betegségek vagy betegségtünetek nevéből képzett szó - már amenynyire értelmezhetők egyáltalán a nevek. MANSIKKA a délszláv vestica-változatokat is említ (ezeknek azonban nem tudtam nyomára bukkanni.) Gyakori az ördög, illetve „ördögnek nevezett Vestita" démonnév is", közli az idézett szerző.

40 A vesticék, nocnicék, vilék, babicék nemcsak betegségdémonok, hanem egyben gyerekágyas démonok. Ezek a típusok teljesen eltérnek a Gello-Szent Mihályráolvasásoktól, s minden kétséget kizáróan archaikusak, régebbiek, mint az általunk bemutatott magyarországi horvát vagy az altípusokba sorolható balkáni ráolvasások. Korai lenne azt is kimondani, hogy általuk eljutottunk volna az eredethez. Egy azonban biztos, eredetiségükhöz, archaikájukhoz nem fér semmi kétség. A mora megnevezést némely nyelvész a germán mára alakból mutatja ki, némelyek a görög jucopa, míg egyesek úgy vélekednek, hogy indoeurópai eredetű szó,