Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Kiss Gábor: A Keszthely-dobogói avar kori temető

138 Kiss Gábor Közülük 2 darab kiszélesedő végű, egy-egy férfisírból került elő (4. tábla 17.). A legtöbb karperec egyszerű rombusz átmetszetű bronzhuzalból készült. Több darab kígyófejben végződő huzalkarperec is napvilágra jutott, ám ezek nagy része valószínű, római kori. Az előkerült vas karperecek kétfélék voltak: egy huzalból kovácsoltak vagy több szálból sodrottak. A férfiaknál gyakrabban, a nőknél ritkábban fordultak elő. A listán szereplő sírok közül négyben volt vaskarperec, három férfi (1342, 1841, 1878. sír) és egy női (1410. sír) sírban. Gyűrűk: A gyűrű igen ritka lelete volt a sírmezőnek. A férfi sírokban mindössze az alábbi két gyűrűt találták: Pajzsalakban kiszélesedő pántgyűrű („Schildchenfingerring") a „19. sírban" (1. tábla 34.), Spirálgyűrű, ezüstből (?) pajzsalakban kiszélesedő, díszített fejjel (2. tábla 22.), amely 1882. március 15. előtt, a „18. sírból" jutott napvilágra. Női sírokban (Lipp korábban férfisírokból származónak írja le őket!) ezüst, vagy bronz(?) gyűrűket is találtak, kővel vagy anélkül, továbbá vésett pecsétlappal. Nagyrészük biztosan római kori (4. tábla 14-16.). Ezek 1882. március 15. előtt látták meg újra a napvilágot. A rendelkezésre álló lista alapján csak egy női sírban találtak gyűrűt, az 1802. számúban, méghozzá egy „kerek fejjel, vékony bronzlemezből" valót. Gyermeksírokban csak néhány karikagyűrű fordult elő. Sírjaink közül három gyermeké tartalmazott egyszerű huzalgyűrűt (1677, 1678, 1939. sír). 2. Fegyverek: Tőrkések: A Lipp által tőrkéseknek nevezett fegyverek alatt valószínűleg nagyobb vaskéseket kell értenünk. Függesztőszíjukon vas vagy bronzkarika volt. Fokosok, csákányok: A temetőből a fokosok („hajítófejsze, csákány") 5 változata került napvilágra. Jelenleg egyetlen szakállas példány azonosítható (7. tábla 3.), amely 1882. május 10. előtt került elő. Egy-egy csákányt említ Lipp a kettőssír férfi tetemeinél. A lista 756 sírja közül 5 férfisírban volt fokos (1351, 1450, 1581, 1697, 1831. sír), azaz a férfisírok 3%-ban. Ezek közt kettő övgarnitúrát (1351, 1450. sír), kettő pedig (1450, 1831. sír) nyilat is tartalmazott. Nyilak: A nyílhegyek 6 változatát találták a temetőben. A leltárkönyvi adatok szerint a köpüs és a háromélű tövises típusok kerülhettek elő leggyakrabban. Ritka forma az egyetlen azonosítható példány, egy tompaélű lapos, közepén átlyukasztott gyújtónyílhegy (7. tábla 6.), ami egy 1882. május 10. előtti lelet. Listánk által tartalmazott sírok közül 6 férfisírban volt egy (1450, 1551, 1641, 1679. sír), kettő (1831. sír), vagy három (1668. sír) nyíl. A felsorolt nyilas sírok közül kettőben övgarnitúrát (1450, 1641. sír), egyben pedig (1831. sír) fokost is leltek. Lándzsa: Köpüs lándzsacsúcs a temetőből Lipp szerint 1 darab származik (7. tábla 7.), amely 1882. március 15. előtt került napfényre. Ezzel ellentétben viszont az 1687. sír is rejtett lándzsát. Itt felmerül a kérdés, vajon a Lipp által alkalomszerűen lándzsának elbírált tárgyak voltaképpen nem nagyobb méretű köpüs nyílhegyek voltak-e? Kard: Az ásatások megkezdése előtt találtak állítólag egy vaskardot, amelyet késnek alakítottak át. Lipp nem említi, noha a leltárkönyv is megemlékezik a 119/1882.880. számon egy 50 cm hosszú, 10 cm-es markolattal bíró vaskardról. 3. Lószerszám: Lószerszámdísz: Az 1626. gyermeksírban fekvő bronzból öntött és lófejekkel díszített kerek lószerszámveret (5. tábla 1.) Lipp leírása alapján talán korongfibulaként viselte kis tulajdonosa. A Lipp által összefoglaló művében felsorolt 17. számú övgaraitúrás férfisír sima csatja mellett talált 5 darab aranyozott felületű, indadíszes öweret voltaképpen másodlagosan felhasznált merevcsüngős lószerszámveret (3. tábla 30.). Zabiák: Lipp leírása szerint 3 darab vas zablatöredék jutott felszínre a temetőből. Ennek ellenére a leltárkönyveket is figyelembe véve legalább 4 darab került elő, hiszen az 1881. október 2. és 1882. május 10. közötti leleteket tartalmazó 119/1882. tételen is egy vas csikózabla (7. tábla 11.) és egy pofarudas vaszabla szerepel (7. tábla 10.). Két további esetben ismerjük magát a zablát rejtő férfisírt is (1870, 1936. sír). Kengyelek: Noha Lipp a dobogói sírmező esetében nem tett említést kengyelekről, mégis a leltárkönyv, a sírhoz nem köthető tárgyak között felsorol egy széles talpalójú vaskengyelt a 119/1882.928. leltári számon. Kérdés, hogy valóban e temető valamely sírjából került-e elő.