Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

B. Hellebrandt Magdolna: Keltische Eroberung und Ansiedlung in Nodrungarn

Keltische Eroberung und Ansiedlung in Nordungarn 73 Kelta hódítás és megtelepedés Észak-Magyarországon Több évszázad keltakori régészeti anyagát áttekintve nagy valószínűséggel kirajzolódik előttünk ÉszakMagyarország kelta hódításának menete. Kr.e. 400 táján a kelták a Dunakanyarnál átkeltek a folyón. Jelentős korai emlékanyaguk ismert Pilismarótról (BOGNÁR-KUTZIÁN 1975. 35-46.), Kosdról (PETRES - SZABÓ 1992. 91-93.), valamint a váci kelta temetőből (HELLEBRANDT 1994. 2. tábla), ahonnan például situla és lencse alakú palack került ki. A Mátra alján Hatvanboldog, Hatvan-Bajpuszta, Hort és Petőfibánya lelőhelyek jelzik hódításuk útvonalát. Tovább kelet felé a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál követhetjük nyomaikat Muhi-Kocsmadomb, Kistokaj, Csobaj, Méra és Novajidrány útvonalon Munkácsig. Nézzük át a fontosabb leletanyagot. Hatvanboldog régészeti leletanyaga részpublikációkból ismert (HUNYADY 1944. 1942., MÁRTON 193334., PETRES - SZABÓ 1992.). Hatvan-Bajpuszta (HELLEBRANDT 1992.) hamvasztásos temetkezéséből kiemelkedd a szarvas-füles tál (1. kép). Analógiája a pilismaróti 376. sír hasonlóan díszített (BOGNÁR-KUTZIÁN 1975. II. tábla, II. tábla 1.) tálja. Régebben ismert a stomfai (HUNYADY 1942. ZVI. 1-7.), Dürrnberg 37/2. melléklete, valamint Oggau 8. sírjának tálja (SCHWAPPACH 1975. XIV. 1-2.). Szembeforduló állatfej alkalmazása a díszítésben más tárgynál is megfigyelhető, így például nyakpereceknél (FILIP 1961. XXII., FREY - SZABÓ 1991. 478.). Muhi-Kocsmadomb területéről 1890-től vannak adataink (SZENDREI 1890, 191-192.). Ásatást 1930., 1932. és 1934. 1937-ben végzett Leszih Addor (LESZIH 1939. 1-20.), majd a szerző (HELLEBRANDT 1990. Corpus II, Akadémiai nyomdában) 1972-74, 1977-ben. Az újabb feltárást a sárkánypárdíszes kardhüvely (HELLEBRANDT 1990, Corpus П., PETRES - SZABÓ 1992, 95.) előkerülése indította el (2. kép). Lehetőségünk volt Leszih Andor temetőtérképét és az általunk feltárt sírokat egy temetőtérképre feldolgozni. Összesen 45 sírt lehetett regisztrálni, ebből tíz vehető keltának. A szkítakori sírokban nem volt fegyver, vaskés hét sírban volt (2., 5., 6., 10a., 12., 13. [2 db], 22.), vas fokos háromban (A., D. és a IV.), és két darab nyílcsúcsot találtak a 10. sírban, viszont előkerült 12 db orsógomb. A kelta sírok közül kardos-fegyveres volt három (43., 38., 23.) lándzsahegy volt még a 41. sírban, kés még a 24., 28., 38., 42. sírokban, és az utóbbiban nyársat is találtunk. Tipikus kelta női ékszer csak a 25. sírban, csontváz mellett volt, de ez a viselet vegyes, sőt kézzel formált kis edény társaságában került elő a korongolt fazék, keleti eredetű hiedelemre utal a ciprea csiga sírba tétele, szkítakori sírokban gyakran előfordul (HELLEBRANDT 1986-87. 118.). Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy békés, földművelő szkítakori lakosságot találtak itt a kelták, akik a szkítakori lakosság temetőjébe temetkeztek, azt folytatták, átfedések is előfordultak, de egy kelta sír se metszette a szkítakorit. Megfigyeléseink szerint a 23., 38., 43. kardos sírok körül csoportosult a temetkezések egy része, de úgy, hogy például a 43. kelta csoportjában volt a 44. és a 45. szkíta emlékanyagú sír is. Csoportos temetkezésre láthattunk példát Vác-Kavicsbánya kelta temetőjénél, ahol a teljes temetőt feltárhattuk (HELLEBRANDT 1994. 29. tábla). Muhin a kelta temető folytatódik kelet-északkelet irányába, 1992. őszén egy karperec és egy lándzsahegy (3. kép) került elő szántáskor Nagy Sándorné kertjéből (HOM Ltsz. 93.126.8.9.). A karperec bronz, gyöngyözött, és az egyes tagokat pálcatagok választják el, általában egy, majd a végéhez közel három. A karperec pecsétlős vége kissé megvastagodik, és „S" motívum díszíti. Hasonló részben a felsőmérai (HUNYADY 1944. 7. kép 7.). A lándzsahegy köpűje rövid, hasonló LT В típus Sopron-Bécsidombon került elő (HUNYADY 1942. L.2.). Szkíta-kelta temetők közelségét, illetve egy temető használatát több esetben megfigyelték a kutatók Hunyady ismert adatai óta (HUNYADY 1944. 2. kép). Párducz Mihály a szentes-vekerzugi temető értékelésekor (PÁRDUCZ Acta 1955. 14.) megállapította, hogy a temető a Kr.e. III. század közepéig használatban volt, Analógiákat sorolhatunk, így az észak-magyarországi területről az ismert Budapest-Rákospalota példáját, ahol a La Tène korba átnyúló temető egy urnasírja került elő, mely szkíta leleteket tartalmazott, de a hernyószerűen tagolt üreges bronz karperec alapján nem kérdéses, hogy már érintkezésbe kerültek a keltákkal (NAGY 1959. 16). Szobon szkíta sírok mellett kelták is kerültek elő a Gregersen kastély udvarán (MNM A IV. 1960/183., ILON 1985. 75-96.). Nógrádkövesden és Pilinyben a szkíta temetőben kelta sírok is voltak (PATAY 1955. 74.), így Patay Pál a szkíták itt tartózkodásának határát a Kr.e. III. század elejében állapította meg. Mátraszelén a kelta temető ismert (PATAY 1972. 353-358.), de a szkíta temető is (PATAY 1962, 72-76.). Keletebbre, Tarcalon 1960-ban szkíta és kelta cserepek kerültek elő szőlőaláforgatáskor (MNM A X. 960/396.). Hejőkeresztúron a mezőcsáti út mellett homokbányászáskor pusztítottak el egy szkíta temetőt 1957-ben, a leletek zöme urnasír volt, de találtak egy La Tène urnát is, dudoros, azaz hólyagos karperectöredékekkel (K. VÉGH K. 1969. 72.). Meg kell említenem, hogy Kesznyétenben a szkítakori temető 11. sírjában előkerült korsónak is kelta mintaképe volt, ha szkíta fazekas készítette is (HELLEBRANDT 1986-87. 6. kép 5.). Maráz Borbála Délkelet-Magyarországról több szkítakori temetőt idézett, melyekben kelta leletek kerültek elő (MARÁZ 1981. 98-99.). Csanytelek-Újhalastó területén feltárt