Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)
Müller Róbert: Die Agrotechnik der Späteisenzeit im Karpatenbecken
96 Millier Róbert tartotta, hosszát 12 cm-ben adta meg (BALASSA, 1973. 85. és 69. j.). A valóságban a képen megadott lépték kétszerese lehetett a mérete. Analógiái alapján (MÜLLER, 1982. 213-214.) fenntartjuk, hogy feltehetően római kori. A MNM-ban 1961-ben újraleltározott (ltsz.: R.o. 61.11.2.), feltehetően Nagyberki-Szalacskáról származó aszimmetrikus ekevasról Balassa I. feltételezte, hogy esetleg késő vaskori (BALASSA, 1973. 85.), de római koriként is közölte (BALASSA, 1972. 41. kép). A 14,1 cm hosszú, 8,5 cm széles ekevas jobboldalasan aszimmetrikus, de eredetileg a bal oldalon is lehetett válla. Tekintve, hogy a római kori aszimmetrikus ekevasak nagyobbak a nejdeki párhuzam (SACH, 1961. 79. és 58/a kép) alapján inkább késő népvándorlás korinak véltem (MÜLLER, 1982. 149.). A hahóti példány ismeretében elképzelhető, hogy késő vaskori. A Nagyberki-Szalacskáról származó nagyméretű - H: 25,4 cm, SZ: 18,0 cm - ekevasról a lelőhely alapján feltételezte Balassa L, hogy késő vaskori (BALASSA, 1972. 359 és 4. kép). A kelta oppidum helyén azonban a császárkorban is jelentős település létezett. A tárgy mérete és párhuzamai alapján bizonyára római kori (MÜLLER, 1982. 148.). Egy további Nagyberki-Szalacska-i példányt Balassa I. eltérően a késő vaskorra ill. a római korra keltezett (BALASSA, 1972. 366. és 23. kép.; Uő. 1973. 85. és 24/b. kép). A hosszához viszonyítva feltűnően széles ekevas - H: 18,0 cm, SZ: 17,0 cm - a római korra keltezendő (MÜLLER, 1982. 149.). Csabrendekről számos kelta és római lelet ismert, többnyire lelőkörülmények nélkül. Innen származik az a kissé aszimmetriára hajló, közepes méretű ekevas - H: 17,5 cm, SZ: 12,1 cm - melyet Darnay K. római koriként (DARNAY, 1904. 197.), Balassa I. feltehetően késő vaskoriként (BALASSA, 1972. 360. és 6. kép) tett közzé. Hiteles lapát alakú kelta ekevasak hiányában magunk is római korinak tartottuk, megjegyezve, hogy a császárkori analógiák kivétel nélkül 20 cm-nél hosszabbak (MÜLLER, 1982. 325.). Egykori véleményemet felül kell vizsgálnom, ez az ekevas lehet késő vaskori is. Még egy ekevasról feltételezte a lelőhely alapján Balassa I., hogy késő vaskori lehet (BALASSA, 1972. 360. és 5. kép), de az a tárgy nem Csabrendekről, hanem a Somogy megyei tfanyról származik, így semmi okunk, hogy ne rómaiként határozzuk meg (MÜLLER, 1982. 343.). A hahóti ekevas segítségével tehát két további példányról feltételezhető, hogy késő vaskori. A LT-C 2 periódustól kezdődően számolhatunk azzal, hogy a kelták egyidejűleg használták a keskeny, hosszú és a lapát alakú ekevasakat. Balassa I. feltételezésével egyet kell értenünk, hogy a keskeny, hosszú ekevasakkal felszerelt ekéket az újonnan irtott területeken, gyökérzettel teli vagy köves talajokon, míg a lapát alakú ekevassal rendelkező ekéket a hosszabb ideje művelt szántókon használták (BALASSA, 1973. 85.). A kopásnyomok arra utalnak, hogy az utóbbiakkal barázdaszántásra is törekedtek. Összefoglalóan megállapíthatjuk, ha a magyarországi kelták nem is ismerték és használták a késő vaskor valamennyi vívmányát, agrotechnikájuk színvonala magasabb volt, mint azt eddig feltételeztük. A római hódítást követően viszonylag rövid idő alatt kiszorították a fejlettebb eszközök a késő vaskori egyszerűbb, differenciálatlan formákat a használatból (MÜLLER, 1994. 191.).
