Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Müller Róbert: Die Agrotechnik der Späteisenzeit im Karpatenbecken

94 Müller Róbert Literatur: BALASSA, 1972 = Balassa L: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből. VMMK 11 (1972) 357399. BALASSA, 1973 = Balassa I: Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest, 1973. BENTZIEN, 1968 = Bentzien, U.: Der Haken von Dabergotz. TT 1/1(1968) B.BÓNIS 1969 = B. Bónis, É.: Die spatkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Arch.Hung. 47. Budapest, 1969. DARNAY, 1904 = Darnay K.: Régi ekék részei Sümegh vidékéről. Arch.Ért. 24 (1904) DARNAY, 1910 = Darnay K.: Kelta pénzverő és öntőműhely Szalacskán. Arch.Ért. 30 (1910) HORVÁTH, 1978 = Horváth L.: Késő vaskori lakóház Nagykanizsán. Zalai Gyűjt. 8. Zalaegerszeg, 1978. 11-22. HORVÁTH, 1987 = Horváth L.: Késő vaskori ház- és településtípusok Dél-Zalában. Zalai Múzeum 1, 1987. 59-80. HUNYADY, 1944 = Hunyady I.: Kelták a Kárpát-medencében. Diss.Pann. П/18. Budapest, 1944. HUNYADY, 1957 = Hunyady L: Kelták a Kárpát-medencében. Rég.Füz. 2. Budapest, 1957. LEHOCZKY, 1907 = Lehoczky T.: Vaskori emlékekről Munkács környékén П. Arch.Ért. 27 (1907) LEHOCZKY, 1908 = Lehoczky T.: Vaskori emlékekről Munkács környékén Ш. Arch.Ért. 28 (1908). MÜLLER, 1982 = Müller R.: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késő vaskortól a törökkor végéig. Zalai Gyűjt. 19Я-П. Zalaegerszeg, 1982. MÜLLER, 1994 = Müller R.; A balatonaligai vaseszközök. VMMK 19-20. (1993-1994) 177-193. SACH, 1961 = Sach, F.: Rádió a pluh na územi Ceskoslovenska. Védecké Práce Zemëdëlského Muzea. Praha, 1961. TAKÁCS, 1966 = Takács L.: htásföldek és irtási eszközök (irtókések) az Őrségben és a Felső-Rábavidéken. Ethn. 77(1966) A késő vaskor agrotechnikája a Kárpát-medencében A késő vaskor kutatása továbbra is elsősorban temetők feltárását jelenti, kevés kutató tartotta fontosnak, hogy szisztematikusan vezessen ásatást a településeken (HORVÁTH, 1978. 21.; HORVÁTH, 1987. 59.). A telepfeltárás ritkán eredményez látványos leleteket, de nagyon értékes adatokkal szolgálhat az életmódra, ezen belül az agrotechnikára vonatkozóan. Sajnos a feltárások során archaeobotanikai anyagot alig gyűjtöttek. Az állatcsont-anyaggal jobban állunk, de ezek többsége sincs még meghatározva. Állatcsontok a sírokból is ismertek. A szárnyas és sertéscsontok igazolják, hogy a kelták állandó telepeken éltek. Az állattartás viszonylag alacsony voltára utalhat, hogy a kelták szarvasmarhakereskedelméről már Strabon (V. 1, 8.) tudósított, de a nagyobb testű bos primigenius fajta csak a római korban terjedt el Pannóniában, a késő vaskorban a csontleletek alapján a kisebb testű bos brachyceros fajtát tenyésztették. Az állattartás súlya különböző lehetett az egyes településeken és vidékeken. A Gellérthegy-tabáni oppidum iparosnegyedében pl. feltűnően magas volt a vadászott állatok csontjainak az aránya. Amikor húsz éve összegyűjtöttem a magyarországi múzeumok mezőgazdasági vaseszközeit, viszonylag kevés késő vaskori tárgyra támaszkodva voltam kénytelen felvázolni a kárpát-medencei kelták agrotechnikáját (MÜLLER, 1982. 543-546.). Ezek az eszközök részben oppidumok területén kerültek elő régi ásatásokból vagy gyűjtésekből (Munkács-Gallishegy-Lovácska, Nagyberki-Szalacska, Velemszentvid) részben elrejtett vaseszköz leletekből (Aba-Felsőszentiván, Halimba, Kaposmérő, Nagyhalász, Petneháza). Ezek alapján sikerült több szórványleletet ill. ismeretlen lelőhelyű tárgyat késő vaskoriként meghatározni. A jellegzetes eszköztípusok száma kicsi, ezek alapján a kárpát-medencei kelták földművelése a környező területekhez viszonyítva alacsonyabb szintűnek tűnt. Úgy véltük, hogy a hazai kutatás túlértékelte a magyarországi kelták agrotechnikáját, természetesnek véve olyan tárgyak ismeretét, amelyek csak tőlünk északra - pl. ásóvasalás Stradonitzból, lapát alakú ekevas Kolinból - vagy dél-délnyugatra pl. nyéllyukas balták, köpűs görbekések, lapát alakú ekevasak esetenként csoroszlyával együtt, hosszú kaszák az Idria-csoport lelőhelyeiről - voltak ismertek a késő vaskorban, és ezért nem egyszer római, népvándorlás kori vagy középkori vaseszközöket határoztak meg kelta korinak. A bizonyosan késő vaskori leletek alapján az irtást tokos vasbaltákkal végezték. Ehhez a munkához felhasználhatták azokat a sírokból is ismert hosszú késeket, amelyek eredetileg fegyverként szolgáltak, de a háztartásban is szerepet játszhattak (TAKÁCS, 1966. 32-37.). A föld feltörését ökrökkel vontatott túróekékkel