Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Németh József: Sági Károly (1919–1997)

ZALAI MÚZEUM 8 1997 Sági Károly (1919-1997) A zalai múzeumok sokoldalú, érdemes munkásának pályája szakadt meg a 78 esztendős Sági Károly halálával. Éppen 25 éven keresztül, 1954-1979 között dolgozott a Balatoni Múzeumban, kutatóként, s e negyedszázad nagyobb részében igazgatóként is. Pályája elején a bizánci kerámia vizsgálatának tervét dédelgette magában, a kor kényszerítő körülményei miatt aztán Pannóniára szűkítette le kutatási körét. Szívéhez is, lehetőségeihez is a legközelebb Keszthely és környéke múltjának sokoldalú feltárása állt. Annak a városnak a históriája, melynek végül 42 esztendőn át polgára, utolsó évében díszpolgára volt. Sági Károly 1919-ben született Somogy megyében, Fonóban. Gyermekkori emlékei ide, majd Balatonőszödhöz, Balatonakaiihoz kötötték. 1929-1937 között Veszprémben a piarista atyák tanítványaként alapozta meg sokoldalú műveltségét. 1937-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának hallgatója. Főleg régészetet tanult, de Lóczy Lajos földrajzi előadásait is hallgatta. Mestere elsősorban Alföldi András profeszszor volt, s az ő tanácsát követve készítette el első szakmai közleményét a pannóniai császárkori tumulusokról. (1943-ban jelent meg az Archeológiai Értesítőben.) Közben már gyakornok a Nemzeti Múzeumban, e minőségében Fenékpusztán római sírokat, kápolna maradványait tárta fel. 1942-től a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének munkatársa. 1943-1945 között katona, 1947-ig hadifogoly. 1944 végén egy súlyos betegséget követő tíznapos szabadsága idején summa cum laude minősítéssel tette le a behívás miatt elmaradt doktori szigorlatát. A hadifogságban sorstársaitól népi hagyományokat gyűjtött, jegyzeteit sikerült hazamentenie, s negyedszázad múlva közölnie is. Kissé módosítva, nehezebb körülmények közt ismételte meg a nyelvész Веке Ödön esetét, aki az I. világháború idején a hazánkba került orosz hadifoglyoktól gyűjtött cseremisz nyelvi anyagot. 1947-1954 között újra régi, többször is változott nevű és szervezetű munkahelyén dolgozott. Több helyütt is részt vett ásatásokon, kiállítások rendezésében: 1948bag Keszthelyen is. Ma már nehéz lenne rekonstruálni, miért és hogyan történt: 1954-ben, kitüntették, aztán hamarosan elküldték a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályáról. Ekkor került véglegesen Keszthelyre muzeológusnak. Igazgatója a néprajzos Gaál Károly volt, aki 1956-ban menekülni kénytelen, Ausztriában telepedett le, végül a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. Az igazgatói tisztségben őt követte Sági Károly. Régészként jelentősebb feltáró munkát végzett Keszthely-Dobogón (késő római temető), Vörsön (langobárd temető), 1970-től Fenékpusztán. Fontos szerepe volt a régészeti topográfia munkálataiban. A sorozat első kötete 1966-ban jelent meg Bakay Kornél, . Kalicz Nándor és Sági Károly közös munkájaként, a keszthelyi és a tapolcai járások területének lelőhelyeit dolgozva fel. 1967-ben megnyílt a Balatoni Múzeum jelentős újdonságokkal is szolgáló állandó kiállítása. 1980-ban nem a tárlat szakmai elavulása, hanem az épület tovább nem halasztható felújítása miatt kellett lebontani. Sági Károly sokoldalú, alkotásra termett és arra felkészült ember volt. „A muzeológia polihisztorokat kíván. Nem elég régésznek lenni - vallotta - valahol egyszerre s egy időben kell történésznek, néprajzosnak és művészettörténésznek is lennünk." Nem biztos, hogy e tanácsot minden muzeológusnak célszerű követnie, de