Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Közlemények - Horváth László András: Árpád-kori településnyomok Bak határában

Árpád-kori településnyomok Bak határában 165 fa szolgáltatta, falai pedig boronaszerkezetűek lehettek. Röviden ki kell még térni a házpadlót vágó 21. számú gödörre is. Ez az árpád-kori falvak házaiban nem ritka jelenség, így találkozhatunk vele többek között Tiszaeszlár-Bashalmon (KOVALOVSZKI 1980, 31, 33-35) és Szigetszentmiklós-Üdülősoron (MELIS 1992a, 4243) is. Mindkét esetben azonban földbeásott házakról van szó, amelyeknek ezek az ülő- vagy munkagödrök szerves részét képezik. Ilyen egy földfelszínre épített, vastag és egyenes padlóval ellátott házban nem képzelhető el, így a jelzett gödör egy későbbi beásás lehet csak, amin a falu több évszázados történelmének ismeretében nem csodálkozhatunk. A fából készült házak tüzelőberendezéseinek esetében nehezebb helyzetben vagyunk, mint a földbemélyített házaknál. Kemencék meglétét említik Pápa-Hantai utcából (ILON 1996, 305) és Szigetszentmiklós-Vízműtelepről (MELIS 1992a, 54). Mindkét esetben sérült objektumokról van szó, így azok tipológiai meghatározásáról szó sem lehet. Megjegyzendő azonban, hogy a szigetszentmiklósi épületnek két helyiségében is volt ilyen fűtőberendezés. Annak tehát, hogy a Bak-Felrétbakon, az 1. számú ház ÉNy-i sarkában talált, kör alakú objektumot kemenceként értelmezzük, elvi akadálya nincs. Fontos azonban, hogy az említett kemencék a házak belsejében a padlószinten helyezkedtek el és nem a ház sarkában, mint Bakon. A kevés összehasonlítható leletösszefüggés miatt azonban messzemenő következtetéseket nem szabad levonnunk, meg kell elégednünk az ismert tények rögzítésével. Összegzés A Bak-Felrétbakon végzett feltárások eredményeként kell említenünk, hogy sikerült egy földmunkákkal gyakorlatilag megsemmisített koraközépkori falu néhány telepmaradványát megmentenünk. A feltárható terület kis mértéke nem tette lehetővé, hogy reális képet nyerhessünk az árpád-kori falu belső szerkezetéről, így például nem tudjuk, álltak-e földbemélyített házak is a településen. Az elemzett objektumok közül a szabadban álló kemence formája és a benne talált fazéktöredék alapján egyaránt jól datálható a 12. századra. A földfelszínre épített, fa-alapárkos ház, a kevés ismert párhuzam alapján nem, de a benne talált leletek, különösen az agyaggolyó-töredék miatt hasonló korú lehetett, tehát nem volt idősebb a 12. századnál. Ennek a datálásnak a 8. képen bemutatott egyéb edénytöredékek sem mondanak ellent. Az itt bemutatott ház a kemencéjével és a szabadban álló kemence tehát lehetett, de nem volt feltétlenül teljes mértékben egyidős. A régészeti adatok ismét rámutattak arra, hogy az első okleveles említés (1430) és a falu életének valós kezdete (legalább a 12. század) között milyen nagy kronológiai űr keletkezhet az írott források hiánya miatt. Jelenleg nem adhatunk magyarázatot a ritka típusú ház megjelenésére, de különös tekintettel az ilyen épületek viszonylag gyakori előfordulására Zala megyében, egyetértünk azokkal a korábban már említett véleményekkel, melyek szerint a háztípusok különbözősége mögött esetleg etnikai különbséget is kell keresnünk. A régészeti és történeti adatok egybevetése tehát minden esetben elkerülhetetlen, tovább erősítve ezzel a két forráscsoport egymásrautaltságának régen felismert, de a gyakorlatban sokszor figyelmen kívül hagyott tényét. A teljességre törekvés nem volt és a kötött terjedelem miatt nem is lehetett dolgozatom célja, csupán az általunk feltárt leletek és összefüggéseik közlésére vállalkozhattunk, hogy ezzel további adatokat szolgáltassunk a korszak kutatói számára. Jegyzetek: 1 Tekintettel arra, hogy ez a terület a 60-as évek elején még Pölöske része volt, a Magyarország Régészeti Topográfiája XX/2 kötetében a lelőhely még PölóskeFelrétbak néven szerepel majd. 2 Ezekről több részpublikáció (HORVÁTH L 1990, HORVÁTH 1996) is megjelent, illetve a lelőhely koronkénti értékelése is megtörtént (HORVÁTH - SMON sajtó alatt). 3 Az ásatásokról a RégFüz I.Ser.l.No.40, 5-6, RégFüz Ser.l.No.42. 5, RégFüz Ser.l.No.43. 43 és a RégFüz Ser. 1.No.44. 5 oldalakon megjelent rövid jelentések is tudósítottak. 4 Az ásatási dokumentációk az 1189-86, 1357-89, 140489 és az 1465-90 adattári számokon található a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban. 5 A középkori rétegek „kifutása" jól megfigyelhető az egyes szelvények metszetrajzain (9-10. kép) 6 A tűzhely őskori datálása kizárható, mert őskori leletek csak ebben a szelvényben csak -140-180 cm között jelentkeztek. 7 Ennek leírása: Barna színű, belül feketére égett fazék peremtöredéke. Homokkal soványított, vékony falú, jó minőségű, kihajló peremű. A perem ferdén levágott, a rövid nyak alatt közvetlenül indul a gömbös has. Az edénytest felső részén hullámvonalak futnak körbe. Ltsz.: 94.33.167. (8. kép 6).