Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár András: Védegylet Nagykanizsán. Adalékok az Országos Védegyesület kanizsai osztályának történetéhez 1844–1846

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Molnár András: Védegylet Nagykanizsán Adalékok az Országos Védegyesület kanizsai osztályának történetéhez 1844-1846 Amikor az 1843/44-es pozsonyi országgyűlésen zátonyra futottak a magyar ipart támogató védvámrendszer bevezetését célzó tárgyalások, a köznemesi ellenzék vezetői elhatározták, hogy Országos Védegyesületet szerveznek, amellyel saját otthonaik küszöbén állítják fel a képzeletbeli vámsorompót. Az Országos Védegyesület 1844. október 6-án alakult meg Pozsonyban. Tagjai aláírásukkal és 30 krajcárnyi tagdíj befizetésével kötelezték magukat, hogy 1850. október 1-jéig „csaklioni mesteremberek által dolgoztatnak, s általában minőségre tekintet nélkül semminemű iparcikkből, melyből lakvidékükön belföldi kapható vagy megszerezhető, tudva külföldit nem vesznek, nem csináltatnak, nem viselnek, s gyermekeik, gyámoltjaik s cselédjeik által nem viseltetnek". A Védegylet igazgatóválasztmányában helyet kapott a magyar liberális ellenzék szinte valamennyi vezéregyénisége, az egyesület tényleges irányítását azonban gyakorlatilag az igazgatóvá választott Kossuth Lajos végezte.

1 Hozzá intézte levelét 1844. december 7-én a távollétében igazgatósági taggá választott Deák Ferenc, aki korábban szkeptikusan ítélte meg a Védegylet tervét, majd a megalakulás után mégis szívvel-lélekkel támogatta a mozgalmat. Deák a következőket írta a szervezkedés első zalai eredményeiről: „Megindítottuk itt is a Védegyletet, s buzgó részvétre találtunk. Rövid időn, azt hiszem, az aláírók száma ezerét meghalad, s nem kétlem, ezen szám idővel tetemesen növekedik. Asszonyaink közül sokan melegen s lelkesedéssel fogták fel az ügyet, s ezek példája jó hatással leend. Kanizsán már alakult a vidéki gyűlés és igazgatóság, és ezek már a befizetések illető felét le is küldik Hozzátok".

2 A Védegylet felülről lefelé építkezett: előbb az országos vezetőséget hozták létre, azután alakultak meg a kisebb-nagyobb régiókat összefogó vidéki fiókegyletek vagy egyesületi osztályok. Nem véletlen, hogy Zala elöl járt az osztályok szervezésében, és az sem véletlen, hogy e megyében éppen Nagykanizsán jött létre elsőként a fiókegylet. Mind a kanizsai Védegylet megteremtésében, mind az egész mozgalom zalai elindításában kulcsszerepe volt Csány Lászlónak, a zalai liberális ellenzék pártvezérének. Zala megyében már korábban, 1843 februárjában alakult egy Védegylet, amelynek tagjai hazai posztó és papír vásárlására kötelezték magukat. A Védegylet tevékenysége azonban az adózás körüli 1843/44-es politikai csatározások közepette háttérbe szorult, és a zalai ellenzék iparpártoló mozgalma csak az Országos Védegyesület megalakulása után kelt életre ismét. Az 1843as Védegylet kezdeményezője és alelnöke Csány László volt, aki 1843 októberében eladta ősi, csányi földbirtokát, és Nagykanizsára költözött. Kanizsán a „Zöldfa" vendégfogadóban bérelt szállást. Itt élt visszavonultan a politikai közélettől, amióta 1843 szeptemberében összezördült Deákkal. Passzivitását csupán 1844 novemberében adta fel; kibékült Deákkal, és elsőként új lakóhelyén, Kanizsán szervezte újjá a Védegyletet.

3 Csány Kossuthban nem csupán a Védegylet igazgatóját látta, hanem régi barátként és politikai harcostársként is tisztelte. Tőle várt segítséget és útmutatást a kanizsai Védegylet szervezése során is. 1844. december 8-án az alábbiakat írta Kossuthnak: „E hónak 6-án a kanizsai vidékbeli Védegylet alakult - ebben az elnökséget elvállaltam, mert gondoltam, hogy a nehéz kezdetnél némi hasznost cselekedhetek. Eddig tettünk, mit rövid idő alatt tenni lehetett, de az ezernyi annyi kétkedések eloszlatására az enyémnél sokkal tágosb tüdő és a dolgoknak bővebb ismerete kívántatik. Jegyzőkönyvünket Önnek, de csak Önnek megküldjük, áttekintés végett; váljon így jó van-e a kezdet? Kérem Önt, az abban foglalt kétségek csomóját oldja fel, különben lehet, hogy azt mi majd elvágjuk, de ügyetlenségünk valószínűleg nem fog célhoz vezetni. Itt a kalmárok, kik Bécsben hitellel bírnak, s azt kezdetben nálunk feltalálhatni nem hiszik, ellenünk dolgoznak, mert a bukástól félnek - mások vegyes kereskedést szándékoznak űzni honi és külföldi árukkal; ennél a csalás, csalódás kikerülhetetlen, de másrészről'a kevés számú honi árucikkeli kereskedőkre szorítkozni, az egyedárúság káros tekintetéből szinte rossz következést szülne. Ismét mások kétkednek a honi cikkeknek kellő mennyiségbeni kaphatásán, és határozatlanok; Bécs vagy Pest felé induljanak-e? Szerettem volna megtudni szükségeink mennyiségét, de ez lehetetlen, mert aláíróink száma napról napra szaporodni fog. (Most körülbelül harmadfélszázan va-