Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Őze Sándor: Adatok a reformáció elterjedéséhez Nádasdy Tamás kanizsai uradalmában

Adatok a reformáció elterjedéséhez a Nádasdy uradalomban 21 „Moldvába eketest rablást teszen (a török). Elhagyatta és minden rabokat visszaszedetett, adatott, ha itt is, ki ugyan félő, az pórt nem kezdi bántani, ki iken terhes lezen nekünk." Apokaliptikus lények megjelenéséről kapunk hírt. Fehér, de véres fejű farkas járja például a vidéket, amely csak gyermekeket eszik. Ugyanakkor Csányit is meggyőzik az 1554-56 között folyó harcok, nemcsak arról, hogy Szigetvár és a Kanizsától délre eső terület elveszett, hanem arról is, hogy nem képes ellenállni az új török támadásnak. Az addigi nagy keresztény sereget váró, a visszavívó harcokat szorgalmazó Csányi ettől kezdve fél. Helyesli a harcot a törökkel, de már csak annyira, „nehogy az apjok is utánuk jöjjön". Készül egy új apokaliptikus harcra. Hírszerzői nyilván mondják neki, hogy az agg Szulejmán Bécs alatt akar meghalni. Bécs jövedelmét annak az új, hatalmas, drinápolyi mecsetnek rendelte, amit építtetett. Tudja, hogy Zrínyi szigeti kapitánysága az ostromot vonja maga után, hogy ezt nem fogja a török eltűrni. Ugyanakkor folyik egy tapogatózás a török részéről is a lakosság körében, amely a parasztságot tudatilag leválaszthatná a régi államtestről. (Közismert a török próbálkozása a protestáns egyházak támogatására, amelyeket, mint a balkáni pravoszláv autokefál egyházakat, próbált igazgatni). A tapogatózásra érdekes adatot ad Csányi egy levele, amelyben leírja, hogy egy törökül tudó magyar paraszt a veszprémi bégnél járt. A bég háza előtt török tisztek ültek, és kérdezősködtek tőle magyarul, nem tételezvén fel, hogy beszéli a nyelvüket (ami ritkaságszámba is ment volna). „Jüt Simekbe egy parasztember, ki jól tud törökül. Hamza béget várta, valami levéllel. Az kihaja mondtaimmár ne várd, ha ma meg nem jű. Hét török ül volt az bég háza előtt. Mond egyik: - Honnét való vagy? - Ez megmongya. - Mond törökül az más töröknek, kérdjék meg, ha leszen az ő királyoknak is hadok - Mond az más török: - Ne kérd azt, ha az ő királyoknak is leszen, hanem azt kérdjed, leszen-e hada az ti királytoknak!... Bódok Úristen! Hogy nies keresztény fejedelem ilyen veszedelembe." A beszélgetésben nem csak az az érdekes, hogy a török földesurak tanultak meg magyarul, de az egyik tiszt figyelmezteti a másikat, hogy a hódoltsági parasztnak ne azt mondja, hogy a magyarok királyának, hanem ti királyotoknak. Tehát egy, a diplomáciában hirdetett elvet, az általuk karddal szerzett ország jogát adják fel köznapi gondolkodásunkban. Elismervén a hódoltatott helyek urának is a magyar királyt, méghozzá itt a Habsburg császárt. A jobbágyság tudatállapotáról adnak híreket a Hegyesd és Koppány ellen végrehajtott magyar ellenlökés idején keletkezett levelek. Tudjuk, hogy a törököt gyűlölő, paraszti származású katonaságtól rettegő Bajazid vajda majd Magyar Bálintnak azt üzeni, hogy feladja a várat, kihányják kardjaikat, csak a darabontnak ne hagyja őket levágni. Bár Magyar még más katonai akcióra tartóztatná a vármegyék parasztkatonaságát, de azok indulót fújnak, és szinte lázadásszerűen hazaoszlanak. Az 1562-es évnek paraszti tudatállapotáról jegyzi fel Csányi, hogy a törökben Isten emberét látják, mert győzedelmes a csatatereken. „Kellene közéjük pap, aki Isten igéjét hirdeti." Erre a tipikus keleti gondolkodásra, hogy aki a háborúban győz, azt támogatja az Isten; erre a korban felelevenedő, Csányi leveleiben is megjelenő tudatra van kidolgozott válasz, tudati reakció: Isten azért bünteti a magyar népet, mert ezzel bizonyítja - mint a zsidóknál -, hogy sajátjának tekinti őket. Ha elhagyják a vétkeket, megkegyelmez nekik. Csányi fél egy olyan parasztfelkelés ideológiájának kialakulásától, amely a török mellé állíthatná a népet. Szegedi Kis István tevékenysége kapcsán megírtam, hogyan igyekezett a vallás szálaival összekötni, kibékíteni a várkatonaságot és a környező népet. A török ezért hurcolta fogságba. A somogyi születésű, Nádasdy udvarban is forgódott Melius Juhász Péter szintén fontosnak tartotta 1562-ben a Debrecen-Egervölgyi hitvallásban hangsúlyozni, hogy annak érvényessége nemcsak a katonákra, hanem a környező népességre is vonatkozik. Hasonló célja lehetett Csányinak is Kanizsán, és nem tarthatjuk véletlennek, hogy az a Kanizsai Páffi János, aki intézményesen létrehozta az első katon-polgár presbitériumot Pápán, élete első tizenöt évét 1600-ig Kanizsán töltötte. A tanulmányt jegyzetek nélkül adom közre, javarészt csak az előadás szövegét, bővebb, jegyzetelt formában megjelenik 500 magyar levél a 16. századból, Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549-562 című munka bevezetőjében.