Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Vándor László: Bajcsa vára (Egy rövid életű vár Kanizsa határában)
Bajcsa vára 29 ez a dokumentum alapján 1592-ben még csak papíron létezett. Takáts Sándor azonban ismer egy olyan levelet, melyben 1594-ben Zrínyi György a bajcsai főlegény fizetését sürgette. A feltárásokat a bányát üzemeltető Drávakavics KFT és a Nagykanizsai Alkotmány MGTSZ segítségével 1995 májusában kezdtük meg. Az ásatás első szakaszában feltártuk az erődítmény északi oldalán a várfalak alapjait. Előkerül az északnyugati olaszbástya északi homloksíkja, a keleti szárnya, az északi oldali kötőgát (cortina) a teljes hosszúságában egészen a északkeleti bástya nyugati szárnyáig. A feltárás során megállapítható volt, hogy az erődítmény úgy épült, hogy a homokdomb oldalából valóságosan kivágták a vár kontúrját, és a 80°-os rézsűt a mai kisméretű téglához megközelítő méretű égetett agyagtéglákkal átlag 100-120 cm szélességű támfalakkal kifalazták. A feltárás során előkerül alapfalak egy része készült csak szabályosan habarcsba rakva, jelentős szakaszokon egyszerűen a téglákat agyaggal ragasztották össze. A feltárás néhány helyén megfigyelhető volt, hogy a falak közvetlenül az egykori felszín síkjában a belső nyomás következtében kifelé buktak. Megtaláltuk az egykori kapu helyét is, amely az északnyugati bástya mellett volt, és az árkon átvezető híd alapjai is előkerültek. A kapu Kanizsa irányába nézett, ami természetes volt, hiszen a vár építése idején a Kanizsával való közvetlen együttműködés volt a cél. A vár nyugati oldalán folytatott feltárásaink során csupán a várárok vonalának egy részét tudtuk megfigyelni. Ezen oldalt a vár területének művelése, elsősorban a szőlőművelés során nagymértékben letermelték, és a szőlő alá forgatás során a falak alapjait is kitermelték. Roth munkájából nem derült ki, hogy Bajcsa védőfalai téglából voltak, sőt bizonyos utalásai a palánképítést sejtették. Most már tudjuk, hogy a nagymennyiségű vályogszállítás amelyekről adatokat közöl nem a palánkok sározásához kellett, hanem a téglaégetés alapanyagát jelentette. Jelenleg úgy vélem, hogy a vályogból a téglát, amely feltűnően gyenge minőségű, rosszul égetett volt, itt a helyszínen készítették. A vár belsejében végett munkánk során egyértelművé vált, hogy a vár területén belül eredetileg két lapos plató volt, egy magasabb a keleti, mocsár felöli oldalon és egy alacsonyabb a nyugati oldalon, melyek között jelentősebb szintkülönbség volt. A feltárás során elsősorban az alsó szinten folytak a munkálataink, valamint két szondát nyitottunk az délkeleti és az északkeleti bástyák térségében. Összességében mintegy a vár területének egyharmadáról vannak régészeti ismereteink. Az ideszállított tárgyakról, a stájer tartományi levéltár részletes listákat őrzött meg. Ezekben lapátokat, fakulcsokat, korsókat, edényeket, az urak ivópoharait, főzőkanalakat, evőkanalat, reszelőt, lenzsákot, azok különféle tartalmát, mazsolás hordókat, szárított és füstölt húst, borsót, lencsét, káposztát, répát fokhagymát és hagymát, tojást, sajtot, tyúkokat és libákat, az urak részére szánt galambokat, sót és más fűszereket, borókát, többnyire túlérett borból készült - ecetet, de lámpásokat, emelőrudakat, viharlámpákat, gyertyákat, tábori asztalokat és székeket, kapcsok lapátok, fűrészek köszörűkő, sátorlapokat, köteleket, pányvákat és hevedereket, szögeket, csavarokat, ruhaanyagot, ponyvát, ... stb. Szó esik az itteni szabóról, akinek a sátrát a szél szétszaggatta. Tudunk a munkálatok során elveszett szerszámokról, az itteni kovácsműhelyről. 15 Vagyis a várépítésnek és a tábori életnek egy mindeddig hihetetlen gazdagságú, a művelődéstörténész, hadtörténész, gazdaságtörténész számára használható tárháza bukkant fel Bajcsa kapcsán a levéltári anyagban. És a régész az, aki elő tudja hozni a föld alól az anyagi valóságot, vagyis inkább az anyagi valóságnak azt a töredékét, amely élettel, kézzelfogható valósággal tölti meg az elsárgult papírokon olvashatókat. Bár a felszíni rétegek megsemmisültek a nagyszámú szemétgödör - melyből több mint 90-et tártunk fel - megőrizte számunkra az ideszállított, megsérült anyag töredékét. Találtunk cölöplyukakat, melyek gerendaépítményhez tartoztak, gödröket, melyek téli időszakban putriként szolgálhattak, tároló vermeket és megtaláltuk a pékség kemencéjének alapjait is. A leletanyag zöme, mely a gödrökből származott a katonák pazarlására, felelőtlenségére is utal. Eldobott, még bizonyosan használható eszközök, de tűzben megégett szerszámok, és viszonylag nagyszámú pénz döntően magyar veretek - került elő, elsősorban az építés éveiből. Hatalmas mennyiséget tesz ki az állatcsont is. Az „urak" életmódjára a bajcsai várban az előkerült olasz majolikaedények, műves üvegtárgyak mellett a nagyszámú osztrigahéj is utal. Mindez mutatja, hogy legalábbis az építés idején az anyaország megpróbált a legnagyobb mértékben gondoskodni a veszélyeztetett végeken helytálló fiairól. Beszámolom a bajcsai ásatásokról a feltárás adott stádiumában csak előzetes jelentésnek tekinthető. így bizonyos dolgokra csak utalásokat tettem, bizonyos még nagyon nyitott kérdésekről a feltárás jelen szakaszában még nem is érdemes szólni. Előreláthatóan, még kéthárom év szükséges a feltárások befejezéséig. A hatalmas mennyiségű leletanyag restaurálása folyamatban van, a feldolgozás épen csak elkezdődött. A vár írott anyagának feltárásától - melyet az osztrák kollégák végeznek - és a régészeti anyagtól egyaránt nagyon sokat várhatunk. Egy rövid időszak - kb. 15 év -jól datálható régészeti anyaga van a kezünkben, a 16. század végének stájer, észak-itáliai, horvát és magyar tárgyi anyag öszszehasonlítására lesz lehetőség. A Bajcsán végzett munka egyben szép példája lehet a szomszédos országok közötti tudományos együttműködésnek.
