Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Őze Sándor: Adatok a reformáció elterjedéséhez Nádasdy Tamás kanizsai uradalmában
20 Oze Sándor tartozik rajtunk könyörülni az ő szent fiáért, nem az mi érdemeinkért" Konkrét, a reformációval kapcsolatos esetről nem tudunk, sőt a régi egyházhoz való kötődésre több példa van. A régi egyház papjának a népre való hatását példázza a Tüttősi eset. Tüttősi felesége meghalt, ezután a férj a házvezetőnőjével élt törvénytelen viszonyban, aki kétszer is teherbe esett. A gyermeket mindkétszer elrekkentették - a szomszédok találták meg a trágyában elásva. Az év nyarán a szőlőt elverte a jég. A falu népe ebben Isten büntetését látta, így megrohanta földesura házát. Az asszonyt otthon találta és kalodába tette. Tüttősi a felsőrajki plébánoshoz rohant és magához vette Rajky Gábor fegyvereseit. A plébános lecsendesítette a tömeget, az asszonyt kivették a kalodából. Tüttősi, bár boszszút állt a zendülés szervezőin, tovább mégsem mert a vidéken maradni, Szalónakba kötözött Változást a reformáció irányában 1557 után találhatunk, mikor Csányi prédikátort telepít Kanizsára. 1562ben írja le, hogy „gonosz élete miatt" elüldözte a kanizsai plébánost. Szigetvár megszállása után, Szele Jakab késztetésére fogadták be az onnan menekülő prédikátort, aki Csurgón nem telepedhetett le - mint Csányitól tudjuk, mert Zrínyi nem engedte birtokaira a „Luthert." Az adat több következtetésre is módot ad. Egyrészt arról értesít, hogy a környék reformációjának erős kisugárzó központja a szigetvári végvári katonaság volt a honnan a pap is érkezett. Valamint megtudhatjuk, hogy Zrínyi Miklós horvát bán, akit a szakirodalom ez idáig a protestantizmus terjesztőjének tartott, az 1550-es évek második felében még nem állt a reformáció pártján. Az adat bizonyítja, hogy mennyire óvatosnak kell lenni a vallási meggyőződésben következtetésekkel kapcsolatban. Zrínyit az eddigi szakirodalom a katolikus egyház vagyonának prédálása, fiának Zrínyi Györgynek későbbi elkötelezett felekezeti hűsége, valamint második felesége családja miatt, akik a Morvaországi reformáció térnyerésében játszottak jelentős szerepet, tartotta a protestantizmus egyik harcos terjesztőjének Kanizsa reformációja tehát ez alatt az 5 év alatt zajlott le. Csányi 1557-ben azt írja a nádornak, hogy Isten ezért a tettéért meg fogja áldani. Később újabb prédikátor is érkezett a városba, aki Nádasdy jobbágya volt. Csányi bár üldözi a törökös papot, mint amilyen a Kőrősfő vagy Hegyesd várának feladásában szerepet vállaló volt, de minden esetben megtorolja a gyilkosságig menő egyházellenes kihágásokat. Felakasztja példá^ ul Kis Ferencet, a hajdútisztet, mert az mozsártörővel verte agyon az egyik papot. Radán szablyával vagdalták meg a plébánost. 1558ban Hedrehelyről, az egykori jelentős mezőváros ferences kolostoráról írják, hogy már csak három polgár és egy öreg szerzetes él a városban. Csányi kéri a nádort, erről ne szóljon senkinek, mert bizonyára megölik őket, ha megtudják. Az öreg ferencest négy év múlva szintén mozsártörővel verik agyon. A reformációval, sőt még a külsődleges ismertetőjegyeivel kapcsolatos megítélések sem egységesek ekkoriban. Szenyérben még az 1560-as években is gyóntatják a katonákat kivégzés előtt, vagy legalábbis próbálkoznak vele. A környéket rettegésben tartó Nagy Sebestyén hajdú tizedes nem hajlandó erre például. Az 1556-os hadjárat nádori szállítója Tóth Sebestyén sem, akit törökösségért égetnek meg, pedig őt Farátor (fráter) János napokig győzködi. Esetében tévelygésről beszél Csányi, s mivel a reformáció ekkor már elfogadott a körükben, inkább mohamedán vallásra térés gyanújáról lehet szó. Bár a 60-as évekre a katonaság az új hit mellé áll, mégis, mikor Csányi egy katonai túlkapásról ír, amit a veszprémi püspök rovására követnek el katonái, arra hivatkozik, hogy szívességet tettek a püspöknek, amikor egy a misézést elhagyó papot fogtak el és szolgáltattak ki neki, akivel azóta is követ töret a püspök Sümegben. Tehát katolikus célú akcióhoz használták fel a protestáns végvári katonaságot. Becse István a szenyéri parancsnok ellentétbe kerül katonáival, amely az ő elbocsátását vonja maga után. Annyit kell tudni még az ügyről, hogy Becse katolikus vallásban, ahogy egyszerre tréfásan mondja „a pápa zsoldján marad". Gyulán ebben az időben szintén vallási villongásról értesülünk, Mágocsi protestáns katonái és Bornemisza Benedek kapitány, valamint a katolikus udvarbíró között. Csányi a törököt következetesén Isten büntetésének tartja. „Jaj nekünk, mert vétkeztünk, ím rajtunk az üdő, hogy kiáltak az egeket, hogy elpusztétanak minket. Mindeneknek ura, Istene, teremtője és megtartója méltóltasák kegyelmesen megemlékezni az Ábrahámi könyergéséről, hogy találtasék meg az tíz, hogy az te haragodnak tűzi mirejánk ne szálljon." „Isten képes csak elvenni rólunk a büntetést. Ő az, ki Perzsiában üstökénél tartja a törököt." Változó viszont a hódoltatással szembeni álláspontja Csányinak. A török terjeszkedés egyetlen módjának ezt tartja, magát az intézményt elveti, de erős kapcsolatot tart fenn a hódoltakkal, másrészt keményen fellép a további terjeszkedéssel szemben. Kanizsai, segesdi jobbágyait kiirtással fenyegeti, ha adót fizetnek a töröknek. Megfigyelhető az idők folyamán egy elidegenedési, beletörődési folyamat, egyfajta részleges kiegyezés a törökkel. Az 1540-es évek végén még a palánkba fut a parasztság, retteg a töröktől. Ennek hatására a Kanizsa vizén túli területek jobbágyságát, a menekülő, veszélyeztetett falvakat áttelepíthetőnek tartja Csányi a Rába mentére. 5 év múlva a parasztok már nem hajlandók földjeiket elhagyni, még jobb területekért sem. Ellenállnak, szökéssel fenyegetőznek. Kibékültek a törökkel, mindkét úrnak fizetnek. 1562-ben már a török és a parasztság egymásra találásától fél a kanizsai tiszttartó:
