Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Megyeri Anna: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941–1945 között

178 Megyeri Anna mester látta el. A szociális teendőket a közjóléti előadó végezte. Mellette szociális gondozó működött, a környezettanulmányokat zöldkeresztes védőnők végezték. Az ONCSA gazdasági és pénzügyi tevékenységét a közjóléti szövetkezet látta el. Zalában a Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezet intézte a kölcsönügyleteket, segítette a törlesztéseket. Legfőbb juttatásai a lakóházépítések, a kertgazdálkodás segítése, állatjuttatás, a háziipari tevékenységhez munkaeszközök, alapanyagok beszerzése és az értékesítés megszervezése, házasodási kölcsönök, földhöz juttatás telepítéssel, kishaszonbérletekkel. Külön tartották számon az ONCSA vissza nem térülő juttatásait, melyek leginkább hasonlítottak a hagyományos karitatív tevékenységekre: ingyenes tej és cukorellátás, gyermekétkeztetés, napközi otthonok szervezése, óvodák, nyári gyermekotthonok szervezése, stb. A törvény kortárs szociológus elemzője szerint az ONCSA csak egy további kiépítésre váró szociálpolitika részlete, amit szociális gondozásnak nevezhetünk. A családvédelem egyik legjobb eszköze későbbiekben a társadalombiztosítás teljes körű kiépítése lehet.

5 A törvény születésének évében a Magyar Szemlében megjelent egy tanulmány Zala vármegye szociális feszültsége címmel. Miközben megállapítja, hogy Zalában is csökken a születések száma, arra keres választ, miképpen lehet megoldani azon sokgyermekes családok megsegítését, kiknek életkeretei egyre szűkösebbé válnak. E feszültség feloldását az ONCSA juttatásaival és Zala megye népességtartó képességének növelésével (iparosítás, a közlekedés javítása) látja elérhetőnek. (Megállapítja, hogy a vármegyei közjóléti szövetkezet szeretne a sokgyermekeseknek szövetkezeti földbérletet juttatni, de ehhez nincs meg a fedezete.) Másik megoldás az lehetne, ha a rászoruló családokat jobb körülmények közé telepítenék. Feltételezése szerint megyénkben mintegy 4000 ember áttelepítésére lenne szükség.

6 Adataink szerint csak két alkalommal került sor erre. Néhány családot Balatonfüredre,

7 majd 31 családot 232 gyermekkel Baranyába telepítettek le 1942-ben.

8 Az 1941. évi népszámlálás az ONCSA kérésére öszszeírta a négy és annál többgyermekes családok statisztikai adatait. (A felmérés nem teljes, mert ha a gyerek tanulmányai, katonaság vagy betegség miatt nem volt otthon, kimaradt a felvettek köréből.) Az összegyűjtött adatok szerint négy vagy többgyermekes család 402.308 volt. 1.965.596 gyermek élt a szülőkkel együtt. A vármegyék közt Pest mutatta a legnagyobb számot 24.000 családdal, Szabolcs 20.000, Szatmár és Zala 16-16.000 családdal szerepelt. Somogyban 6365 család élt 30.206 gyermekkel. Zalában a 16.141 sokgyermekes családban 79.062 gyermek élt, ebből a veszélyeztetett családok száma 14.447.

9 Az ekkor 30.793 lakosú

10 Nagykanizsa esetében ez 766 családot és 8798 gyermeket jelentett, ebből veszélyeztetettnek számított 652 család 3291 gyermekkel. A megélhetésben való veszélyeztetettség a kortárs szakember szerint nem minden esetben jelentett nyomort, vagy koldus életszínvonalat. A legszélső határát jelentette annak a társadalmi rétegnek, amelyik támogatásra és gondoskodásra szorult.

11 Nagykanizsán az 194l-es népszámlás szerint 5995 lakás volt, ebből egy szobás konyha nélkül 665, konyhával 2774, két szobás konyha nélkül 34, konyhával 1546, három szobás 628, négy szobás 228, öt vagy több szobás lakás 107 volt. Bár a népszámlálás rubrikáiban szerepelnek a lakások egyéb tulajdonságaira vonatkozó kérdések is (fürdőszoba, cselédszoba van-e, a szobák, konyhák padozata, stb.), de Nagykanizsánál ezekre választ nem találunk.

12 A 4035 lakóház közül 3860 a földszintes, 175 az emeletes. 453 lakóházban volt négy vagy több lakás. A házak nagy része téglából készült, vályogból alapozással 130, a nélkül 207 lakóház épült. Nagy részük cseréppel vagy zsindellyel fedett, zsúpszalmával vagy náddal mindösszesen 36 házat fedtek. Villany 3162 lakásban volt.

13 Ekkor már megépültek a városban a Katonaréten azok a magánerőből épített családi házak, melyekhez a város kedvező áron adott házhelyeket, s megindultak a MAORT építkezései is.

14 A nagykanizsai közjóléti szövetkezet munkáját dr. Bánhidi Ferenc városi fogalmazó készítette elő.

15 Az országos szociális felügyelőség 1941-ben kiadott alapszabálya szerint a Szövetkezet célja: tagjai keresetének és gazdálkodásának előmozdítása a kölcsönösség alapján, a) készpénz és anyaghitel nyújtása révén a megélhetésükben veszélyeztetett sokgyermekes családok önálló gazdasági létének megalapozása vagy kedvezőbb gazdasági viszonyok közé telepítése, és ezáltal a népesség szaporodásának előmozdítása, továbbá ilyen családok részére családi házak építésének vagy tatarozásának elősegítése, b) a családok tagjai részére munkaalkalmak biztosítása, azok közös munkájának megszervezése, s így gazdasági, szellemi felemelés útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése, c) a családok tagjai érdekében termelőüzemek létesítése és a jobb értékesítés előmozdítása s ezzel kapcsolatban gyakorlati szakembereknek a szövetkezet üzemeiben való kiképzése. A szövetkezet olyan személyre is kiterjesztheti működését, akik megélhetésük veszélyeztetése nélkül üzletrészt jegyezni nem tudnak, s így nem tagok.

16 1941 októberében létrehozták a Nagykanizsa Városi Közjóléti Szövetkezetet, bekapcsolódva a magyar kormány nagyszabású akciójába. A város maga 300 üzletrésztjegyzett, egy üzletrész két pengő volt. Az igazgatóság elnöke a polgármester, Dr. Krátky István lett.

17 Krátky polgármester már az ONCSA létrejötte előtt is