Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Hegedűs András: A nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Hegedűs András: A nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére Nagykanizsán a Deák-téren áll a császári és királyi 48. gyalogezred emlékműve. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobra Petőfi Sándort egy kézigránátot dobó katonával ábrázolja. Mint ismeretes, Petőfi 1838-40. között ebben a gyalogezredben szolgált. A talapzaton pedig kőbe vésve olvashatjuk azt a számos helyszínt, ahol az ezred „életét és vérét" áldozta uralkodójáért és hazájáért. E rövid előadás nekik kíván emléket állítani. Már 1721-től létezett egy ezred, amely a 48-as számot viselte, de ezt spanyol nemzeti ezredekből hozták létre, amelyek a Német-Római Birodalom szolgálatában álltak. Az egységet 1796-ban feloszlatták.

1 Az ezred felállítását az a Franciaországgal szembeni hadi készülődés eredményezte, melyet a rastatti kongresszuson (1797. december 9-1799. április 23.) túlzó követeléseivel fellépő francia diplomácia váltott ki. Franciaország, hogy követeléseinek nagyobb súlyt adjon, kétszázezer újonc sorozását rendelte el, ami Ausztriát újabb gyalogezredek felállítására kényszerítette. Az Udvari Haditanács már a kongresszus ideje alatt új egységek szervezését kezdte meg, magyar gyalogezredek IV. zászlóaljaiból. A 32., 33., 53. gyalogezredek IV. zászlóaljai megkapták a páduai főparancsnokság 1798. május 13-án kelt parancsát, miszerint minden állományukba tartozó fő- és törzstiszttel együtt induljanak Veronába, ahol aztán ezen alegységek 1798. júniusában gr. Gyulay Albert parancsnoksága alatt egy ezredben egyesültek, s az egység megkapta az 1796-ban megüresedett 48. hadrendi számot.

2 Kiegészítési körzete eleinte Zala, Vas, Sopron és Mosón vármegye volt, 1860 után kizárólag Zala megye látta el e feladatot.

3 A hiányzó tiszti beosztásokat más egységekből pótolták. Kezdetben minden zászlóalj megtartotta a magával hozott hajtókáját (paroliját), akárcsak a tisztek a különféle uniformisukat, s csak később véglegesítették az egységes acélzöld színt a sárga gombokkal.

4 Gyulay ezredes törekvése arra irányult,'hogy az ezredet minden tekintetben a többi egységgel azonos szintre hozza, amelyhez nagy segítséget nyújtott, hogy a magyar rendek által a határőrezredek számára küldött újoncokat - mivel azok ott nélkülözhetőek voltak - Itáliába irányították. Gyulay ezek közül kiválogatta a számára legmegfelelőbbeket, s így még ő adott át 250 embert a 2. gyalogezrednek. Az ezred parancsnokának tevékenységét, amely azt célozta, hogy harcértékében a többi ezreddel egyenrangúvá tegye a 48-asokat, siker koronázta, s a tisztikar bizakodóan nézhetett szembe azzal a háborús veszéllyel, melyet az állandóan változó politikai küzdelmek kilátásba helyeztek. A tűzkeresztségen az ezred 1799-ben, Veronánál, a franciák elleni háborúban esett át, s a várakozásoknak megfelelően megállta helyét. Mivel előadásomnak a terjedelem rövidsége miatt nem lehet feladata a számos hadjárat összefoglalása, melyekben az ezred részt vett, csak azokat a főbb csomópontokat veszem sorra, melyek az 1914-ig terjedő időszakban az egység történetében meghatározóak voltak. Összefoglalásként azonban elmondhatjuk, hogy a napóleoni háborúktól kezdve a 19. század szinte valamennyi harcterét végigjárták, amelyben a Monarchia érdekelt volt. Egyik ilyen fontos állomás 1848, amely sok más magyar alakulathoz hasonlóan ezredünket is megosztotta. Részvételük a szabadságharcban korántsem oly szimpla, mint ahogyan Finta József erről ír: „Az ezred III. zászlóalja 1848-49-ben a magyar szabadságharc alatt, a honvéd hadseregben harcolt."

5 Az ezred 1848-49-ben Radetzky tábornagy vezénylete alatt Itáliában küzdött. A III. zászlóalj azonban ekkor Székesfehérváron állomásozott. Május végén parancsot kaptak, hogy Csáktornyán a Drávánál a császárikirályi (továbbiakban cs. kir) határőrcsapatokkal szemközt őrfeladatot lássanak el. E helyzet jól példázza a cs. kir. csapatok magyarországi tanácstalanságát, hiszen az áprilisi törvények értelmében a cs. kir. hadsereg Magyarországon állomásozó egységei a magyar kormány fennhatósága alá tartoztak. A területileg illetékes főhadparancsnokságok azonban ezt nem könnyen fogadták el, s a magyar kormány utasításait csak nehezen tudta velük végrehajtatni.

6 Júniusban a kormány a Dunántúl teljhatalmú biztosává Csányi Lászlót nevezte ki, aki szeptember 12-én jelentette, hogy Jelacic átkelt a Dráván. A III. zászlóalj ekkor a Dráva magyarországi partján állomásozott. Nem volt könnyű eldönteniük, hogy melyik oldalon van az