Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében

154 Halász Imre BARITS, 1929.) 18 HALÁSZ, 1986. 124. p. és SZITA, 1993. 108-111. p. és ZML. XV. 3.

1. 124. 19 Nem ez volt az egyedüli kísérlet a megyeszékhely áthelyezésére. 1874-ben, mikor a vármegyei törvényhatóságok rendezése az országgyűlés elé került, Nagykanizsa elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megkísérelje a megyeszékhellyé válást, ezúttal is sikertelenül. (ZML. V. 1601. 437. Közli: Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. Zalaegerszeg, 1985. 135-145. p.) A törekvés külön érdekessége, hogy a dél-zalai város a Tanácsköztársaság alatt lett egy rövid ideig megyeszékhely, méghozzá úgy, hogy a tanácskormány Zala megyét kettéválasztotta, Észak-Zalára, melynek Zalaegerszeg maradt a központja, és Dél-Zalára, melynek Nagykanizsa lett a székhelye. Érdemi berendezkedésre - értelemszerűen - nem kerülhetett sor. 20 SASHEGYl Oszkár: Az Abszolutizmuskori Levéltár (A Magyar Or szagos Levéltár kiadványai 1/4. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965.) 341-342. p. 21 Magyar Országos Levéltár D. 136.3. 22 uo. 1853. május 23-i jegyzőkönyv. UO. 24 ld. 18. számú jegyzetet. 25 BARBARITS, 1929. 182. és 195. p.