Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében
152 Halász Imre közigazgatási egységet nyolcra növelve létrehozták a keszthelyi és a bánokszentgyörgyi járásokat, ezzel területileg tovább szűkítve a még mindig viszonylag nagy területű járásokat, tovább javult a területi elhelyezkedés. 21 E bizottság tevékenysége során merülhetett fel a közigazgatási szerepkört is egyre inkább betöltő Nagykanizsa vezetőiben, hogy megkíséreljék a lehetetlent. Jóllehet a szervező bizottság mindjárt működése kezdetén, az 1853 tavaszi ülésein leszögezte, hogy csak nagyon indokolt esetben lehet szó hivatalok átköltöztetéséről, miután ezt rendkívül költségesnek tartották. Az április 9-i ülésen a szervező bizottmány egyik tagja, Michael Hengelmüller felvetette azt a gondolatot, hogy a megyehatóságot az átszervezés során Nagykanizsára kellene telepíteni. Javaslatát azzal indokolta, hogy Nagykanizsa sokkal jelentősebb gazdasági központ a megye jelenlegi székhelyénél, és ez a jelentősége tovább fog fokozódni a megépítendő vasúttal, továbbá Nagykanizsán lesz a székhelye a Somogy és Zala megyék területére kiterjedő illetékességű Pénzügyigazgatóságnak is. Azt nem tagadta, hogy Zalaegerszeg is megfelelt azoknak a feltételeknek, amit a Bach - rendszer Belügyminisztériuma támasztott a megyeszékhelyekkel szembeni kritériumoknak. Zalaegerszeg mellett szólt az is, hogy régóta ez a megye székhelye, Zalaegerszegen vannak a megyei épületek és itt van a megyei börtön is. 22 A kutatás során eddig nem sikerült nyomára jutnunk annak, vajon a nagykanizsai városvezetés kereste-e meg Hengelmüllert. vagy a hivatalnoknak valamilyen más okból volt Nagykanizsa kiemelkedő jelentőségű. Mindenesetre a szervező bizottmány - ahogyan ilyenkor el kell járni - véleményt kért az érintett megyétől is, de nem a közigazgatásban érintett - s a számukra kedvezőtlen döntés után mindenképpen lakást is változtatni kényszerülő - közigazgatás alkalmazottaitól, hanem a kérdésben indiferensnek tartott megyei törvényszék elnökétől. Az elnök válaszában kifejtette, hogy tulajdonképpen mindkét mezőváros központi fekvése miatt lehetne megyeszékhely, de Nagykanizsa földesura Batthyány herceg nem hajlandó megfelelő épületet biztosítani a megyei hivatalok számára, a város pedig nem volt képes saját erejéből felépíttetni a külsejében is impozáns épületeket, olyan rövid idő alatt pedig végképp nem, hogy az 1854. január l-jével hivatalba lépő régi - új hatóság ezt használni tudja. Zalaegerszegen pedig - érvel tovább a megyei törvényszék elnöke - megfelelő épületek vannak a megyei és a járási közigazgatási hivatalok számára is. Ezek után nem csoda, hogy az elnök nem javasolta a költséges változtatást, a költözést, melyben a későbbiekben neki is része lehetett volna. A Soproni Helytartósági Osztály Szervező Bizottmánya 1853. május 23-i ülésén úgy oldotta meg a problémát, hogy nem Nagykanizsa székhellyé válása ellen, hanem a rendkívül költséges átköltöztetés ellen foglalt állást. 23 Bár a megyeszékhely továbbra is maradt Zalaegerszegen, az egyre fejlődő, és a tőkés viszonyok kibontakozásával egyre inkább különös gazdasági centrummá fejlődő Nagykanizsa nem tett le ebbéli szándékáról, de egy későbbi, a törvényhatóságok rendezése előtti, 1874ben tett ilyenirányú kísérlete is sikertelen maradt. 24 A polgári igazgatás intézményei kialakulása során 1875. augusztus l-jével kapott közjegyzőséget Nagykanizsa, majd az 1878-ban életbe lépett erdőtörvény előírásainak megfelelően felállított hat megyei állami erdőhivatal egyikét is a városba telepítették. 25 Egy két és fél évtizedes folyamatban alakult tehát ki a dél - zalai város igazgatási centrum szerepköre, a közigazgatás decentralizált hivatalainak kiépítésével. Hivatalnokai, a képzettségét felhasználó polgárság, a Bildungsbürgetum képviselői új színt, életmódot honosítottak meg a városban, mely - Zala megyében elsőnek - 1871 -ben nyerte el a rendezett tanácsú város jogállását, s tekinthetjük a mai értelemben vett modern szervezetű és társadalmú városnak. Ezt a pozíciót csak a Bildungsbürgertum és a vállalkozó polgárság, a Besitzbürgertum egyidejű jelenléte miatt tudta elérni, kik egyaránt hajlandóak voltak tenni a városért, kultúrájáért, fejlődéséért, s ezzel a folyamattal válik a polgári fejlődés során teljessé Nagykanizsa centrális szerepe, melynek kiindulópontja a sokszor elmarasztalt Bach rendszer igazgatási átszervezéseiben keresendő, akkor is, ha a változtatások a későbbiek folyamán egyre kevesebb hangsúllyal idézik a nemegyszer viharos kezdeteket. Jegyzetek: 1 A tanulmány a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Osztrák-Magyar Közös Múlt Szakalapítvány támogatta KÖZÉPSZINTŰ IGAZGATÁS ÉS AZ ADMINISZTRATÍV ELIT kutatási program részeként készülő hosszabb tanulmány része. 2 A teljesség igénye nélkül: BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. (Akadémiai Kiadó, Bp. 1984.) BÁCSKAI Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon а ХГХ. század elején (Akadémiai Kiadó, Bp. 1988.)
