Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Hermann Róbert: Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án
132 Hermann Róbert zésen kívül néhány olyan biztos hely is legyen, ahová a szállítmányok kísérhetők. 36 A nagykanizsai, 1000 főből álló helyőrség parancsnokságát utasította, hogy e körülmények között legalább 3-400 főnyi kíséretet adjon a szállítmányok mellé, ezen felül a legveszélyesebb pontokig egy megfelelő hátvédet küldjön. 37 A sorozatos támadások miatt azonban Glavasch százados leállította a további szállításokat. Szeptember 26án Benkohoz írott jelentésében ezt az előfogatok és a szükséges kíséret hiányával indokolta. A nagykanizsai helyőrség e napokban összesen 1826 főt számlált, de ennek kb. egyharmada (egy osztály szluini határőr + a 18. tartalék század, 660 fő) volt rendes határőri csapat, a többi népfölkelőkből, felépült lábadozókból állott. A csapatok ellátására - folytatta Glavasch - semmilyen megfelelő eszköz nem áll rendelkezésre, zsoldot és ellátást 5-6 napja a hadsereg után küldendő szállítmányokból kapnak. A város semmilyen ellátásban sem akarja őket részesíteni. Végül hitelesnek tűnő hírek szerint e napokban Kanizsára 3000 felfegyverzett magyar jön, s a Marcali melletti erdőben 8000 felfegyverzett paraszt rejtőzködik, s csak egy, elég kedvezőnek látszó pillanatra várnak, hogy a horvát hadsereget hátba támadják. Mindezek alapján Glavasch a Varasdról történő további szállítások leállítását javasolta. Kérte viszont pénz és kenyér szállítását, emellett legalább egy fél üteget kiszolgáló személyzettel. 38 Glavasch egy másik jelentése szerint a tábori postát is megtámadták, a sürgönyöket és szolgálati iratokat megsemmisítették, s ezáltal megszűnt az összeköttetés a sereggel. Glavasch jelentését véve Benko azonnal egy háromfontos üteget (6 löveg) küldött Kanizsára, s megbízta Glavascht, hogy a rendelkezésére álló erőkkel egy szabályos tábort alkosson, s a körülmények szerint működjön, azonban újabb szállítmányokat ne küldjön a hadsereg után. 39 Benko az említett háromfontos üteget és a mellérendelt őrizetet szeptember 26-án Albert Nugentnak, a báni huszárezred alezredesének, Laval Nugent táborszernagy fiának parancsnoksága alá adta, s azzal bízta meg, hogy a - Kanizsán található csapatok parancsnokságát átvéve - a Letenye és Nagykanizsa közötti összeköttetést újra nyissa meg. (Nugent Varasdon átutazóban a bán serege után tartott Székesfehérvárra). 40 Benko azzal is megbízta, hogy Kámzsáról 500 emberrel és 2 háromfontos löveggel induljon felderítésre Kiskomáromon át Marcali felé, mert így remélhetőleg megnyílik a közlekedés a hadsereggel. 41 A horvát- és a stájerországi es. kir. csapatok vezetői egyaránt fontosnak tartották Kanizsa birtokát, de a rendelkezésükre álló erők csekélysége miatt nem tudtak érdemi támogatást nyújtani a kanizsai helyőrségnek. Nugent táborszernagy, a stájerországi cs. kir. csapatok parancsnoka a stájer határok védelmét tartotta elsődleges feladatának, s mindössze két század sorgyalogságot küldött a Muraköz védelmére. 42 Október 1-én pedig egy, később tévesnek bizonyult hír érkezett arról, hogy Lendva környékén 10.000 magyar gyülekezik a Muraköz megtámadására. 43 Ezért mind Nugent, mind Burits az javasolták Benkonak és Dahlennek, hogy koncentrálják erőiket a Mura-vonal védelmére, s ennek érdekében akár Kanizsát is adják fel. 44 Burits ugyan megelőző támadást javasolt Nugent táborszernagynak a Körmend környékén gyülekező magyar erők ellen, de Nugent hivatkozva erői elégtelenségére - elutasította a javaslatot. Igaz, ekkor már késő is volt, mert Vidos csapatai már Zalaegerszeg környékén állomásoztak. 45 A kanizsai ütközet A Letenyén indulni készülő Nugent alezredest szeptember 28-án szerencséje összehozta Horváth Vilmossal, Zala megye kormánybiztosával. Horváth azzal a szándékkal érkezett Letenyére, hogy az ott gyülekező ellenséges erők létszámát kipuhatolja. Nugent, aki csak azt tudta Horváthról, hogy Zala megye egyik alispánja, letartóztatta, s közölte vele, hogy kezesként magával viszi Kanizsáig. Ha útközben a nép akadályozná vagy megtámadná a reá bízott különítményt, Horváth búcsút mondhat az életének. 47 Nugent a különítménnyel s a Berks százados parancsnoksága alatti háromfontos üteggel szeptember 30án indult Letenyéről Kanizsára. Útközben Becsehelyen felgyújtotta a Vörös Csárdát, mivel ott Glavasch futárai közül kettőt lelőttek. 10 óra tájban szabadon engedte Horváthot. 48 s 12 óra körül Kanizsán bevonult a Glavasch által ütött táborba, de azt célszerűtlennek találta, s rövidesen elhagyta. Összesen kb. 2400 főnyi seregével Kanizsától félórányi távolságra, a zsidótemetőnél foglalt állást, a légrádi út két oldalán, egy, a város fölött uralkodó magaslaton, ahonnan az ágyúk jól működhetnek. 49 Nugent elhatározta az ellenségeskedések megkezdését, ha egy fél órán belül a városi hatóság nem szolgáltatja ki csapatai számára a követelt húst. 50 Benko még indulása előtt utasította, hogy a népfölkelő csapatokat küldje vissza Varasdra. Nugent azonban Jelenlegi kritikus helyzetére" való hivatkozással nem teljesítette a parancsot. Kérte Benkot, hogy a bán hadseregének szánt két tarackot lőszerrel és a kéznél levő előfogatokkal küldjék utána. Október 1-én engedélyt kért arra, hogy Kanizsát 20.000 forintra megsarcolhassa, a serege ellátására szükséges élelem és fuvar kifizetésére. Utóiratában jelentette, „hogy a tisztviselőség elrendelte a hús kiszolgáltatását". 51 A két 30 fontos tarack október 2-án vagy 3-án érkezett meg Kanizsára. A Nagykanizsát és környékét megszálló horvát erők létszámát a tudósítások 2000 főre tették. Vidos, illetve az időközben megérkező Pusztelnik Henrik táborkari százados szándéka az volt, hogy a beérkezendő somogyi