Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kerecsényi Edit: Klasszicista és klasszicizáló oromfalas házak Kiskanizsán

102 Kerecsényi Edit tagolták. Szinte érezni lehet, miként versengtek a egyes mesterek egymással, hogy az általuk tervezett és épített ház arányosabb, s szebb legyen, mint pl. a szomszédé... Az épületek alaprajza az évtizedek során nem sokat változott. Ám a korábban földes szobákat később már lepadlózták, s a mennyezet gerendázatát, borítását idővel gondosan megmunkált keményfából készítették, sőt néha felirattal, faragással is gazdagították. A Bajcsai utca 24. sz. ház mestergerendájába pl. az építés 1899. évszámát vésték bele. A házak bejárata elé a századfordulótól mind gyakrabban építettek „kódisállás"-t. Ezt többnyire két oszlop vagy pillér tartja s könyöklők kötik össze a bejárati ajtóval. A felette lévő timpanont ugyanolyan gazdagon tagolt párkány szokta keretezni, mint az utca felőlit. A kódisállást sokan beüvegeztették, s ajtót építtettek eléje. Ezt az újabb zárt teret nevezték „fórház"-nak is. Sok házhoz külön bejáratú nyári konyhát és kamrát, néha kamrákat is toldták. A Városépítési Tervező Vállalat 1952-ben küldte Kanizsára Tóth János építészmérnököt, hogy a múzeum közreműködésével végezze el a város műemléki vizsgálatát. Egy hétig jártuk az utcákat, s miközben ő a vázlatokat készítette, én a jegyzeteket. A munka összegzése igaz, hogy kéziratként - néhány hónap múlva meg is jelent.

7 Kiskanizsán ekkor még több, mint 130 klasszicista vagy klasszicizáló - romantikus és eklektikus elemekkel gazdagított házat találtunk, a Bajcsai utcában pl. egy szép ritmusú, összefüggő szakaszt. A gondosan fehérre meszelt, fésűs beépítésű házak előtt nem volt virágoskert, az egyes homlokzatokat változatos, ám egyszerű deszkakerítések kötötték egymáshoz. A homlokzatokon azonban fájó szívvel szemléltük a pusztulás és szegénység jeleit. A háború utáni évek és a tsz. szervezés viszontagságai közepette ugyanis a gazdáknak nem volt sem pénze, sem hangulata arra, hogy mesterekkel javíttassák ki illetve pótoltassák az elkopott vakolatelemeket. így aztán lekaparták az egykori lapospilléreket, könyöklőket s a timpanonok díszeit. Míg a pusztulást szemléltük, egyre azon törtük a fejünket, miként lehetne a legszebb épületeket az utókor számára legalább rajzban, fotóban megmenteni. Ekkor fordultam segítségért volt professzoromhoz, Vargha Lászlóhoz, aki akkor a műegyetemen tanított. Kértem, küldjön hozzánk gyakorlatra hallgatókat, akik lerajzolják, felmérik a kiválasztott házakat. Kérésemet méltányolta és segített. Első ízben, 1955-ben ő maga hozta néhány napra gyakorlatra hallgatóit. Két kiskanizsai téglaházat valamint egy már pusztulásra, bontásra ítélt kanizsai műemléképületet mértek fel.

8 Aztán jött a forradalom, és hosszú évekig nem gondolhattunk a munka folytatására. Másodjára csak az 1973. évi népi műemléki felmérés alkalmával jöttek ismét Kámzsára a hallgatók. 9 végoromfalas, vakolatdíszes polgárházat valamint az 1867-ben épített kis Flórián-kápolnát mérték akkor fel. E második alkalommal az 1952-es állapothoz képest további pusztulást tapasztaltunk. Az akkor megcsodált, felmérésre tervbe vett házak felét már lebontották, másokat pedig megfosztottak vakolatdíszeiktől: helyükön néha csak fehérre meszelt puszta falat találtunk. Ám nézzük a rajzokat, s a házakról többnyire később, általam készített fényképeket. A még 1955-ben felmért Cigány utca 19. sz. ház végoromfalának valamint a később hozzátoldott „kódisállás"-nak a rajzát főleg azért mutatom be, mert előbbi homlokzatának timpanonját ugyan nagyrészt lekopaszították már, de alsó sávjában megmaradt az a hosszú keret, melybe egykor a vendéget üdvözlő szöveget, jelmondatot karcolták. Ennek tartalmára, sajnos, a környéken lakók már nem emlékeztek. (II./a-b. rajz) A közelben felmért Cigány utca 25 alatti ház gazdagon tagolt oromszegélye, vakolatdíszes timpanonja igen jellegzetes. Jól látható az építés éve: 1866, valamint a szép arányú, gyűrűbe foglalt IHS monogram (III./a-b rajz). Mindkét telek fésűs beépítésű, a házakat fehérre meszelték. (Lásd 8. jegyzet.) Az 1973. évi felméréshez már kaptunk az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségtől felmérő kérdőíveket is (a következőkben felmérési lapként szólok róluk), melyeket minden alkalommal kitöltöttem.

9 A 2. sz. felmérési lapból pl. megtudjuk, hogy az egykori kovácsmester 1866-ban épített Jakabkuti utca 23. sz. házát (IV. rajz) a néphagyomány szerint még a kanizsai várból származó tégla alapokra rakták és ún. talpasház volt (a gerendavázat részben vályoggal, részben téglával töltötték ki). A párkányt az utcai homlokzaton gazdagabban, másutt szegényebben tagolták. Az oromszegély sima. A felméréskor a timpanont még a vakolatba karcolt magyar címer díszítette, de a kör alakú keretben korábban még olvasható IHS monogramot a villanyszerelési munkák során részben lekaparták, miként az építtető nevét és az építés évét is. Az 1940-es években tűntették el a végoromfal alsó részéről az oly közkedvelt karcolt, leveles-ágas virágdíszt is. A hajdani szabadkéményes konyha kemencéjét az 1930-as években bontották el, a padláson azonban még megtaláltuk a kidomborodó, téglából épített bolthajtást. Lengyel Józsefné Nagyrác utca 20. alatti háza (3. sz. felmérési lap) - habár a jelenlegi tulajdonos tudomása szerint 1905-ben épült - a felmérés idején a klasszicizmus jegyeit hordozta magán. (V./a-b. rajz). Egyes szomszédok szerint az oromfalon látható évszám csak az akkor végzett korszerűsítés alkalmával került a házra. A VI/a-b. rajzon bemutatott, valószínűleg 1863-ban épített Felsőtemető utca 43. számú házról évtizedek során szintén részben lekoptak az eredetileg gazdagon tagolt lapososzlopok, az ablakkeret egy része, sőt a timpa-