Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai

178 Gyulai Ferenc mellett az emberi behatásokat is figyelembe kell venni. A késő bronzkori bükkerdők faj szegénységük miatt nem nyújtottak gazdag táplálékot az ott gyűjtögető embernek. Nagyszabású erdőirtásokba kezdtek tehát, hogy a biztosabb táplálékot jelentő gabonaféléket és a hüvelyes növényeket termeljék meg helyükön. Igen jelentős lehetett a hamvasztásos temetkezés miatt kiirtott fák mennyisége is.

219 Erre a korszakra esik a Hortobágy területének második nagy erdőirtási korszaka.

220 A Balaton környéki pollenanalitikai vizsgálatok szerint a bronzkor második felében előretörtek a cereáliák pollenjei, ami egyenes következménye a szántóföldi művelésnek.

221 Ugyancsak a földművelésre utalnak a gyomnövények pollenjei: imola (Ccntaurea sp.). útifű (Plantago sp.), keserűfű (Polygonum sp.), lórom (Rumex sp.). A rendelkezésre álló növényleletek és pollenanalitikai vizsgálatok alapján lehetővé válik, hogy következtetéseket vonjunk le a Kárpát-medence késő bronzkori növénytermesztésére vonatkozóan. I.e. 1300 táján az évszázadokon át egymásra rétegződő tellek elnéptelenedtek. Nyugat felől új kultúra érkezett a Kárpát-medencébe, a halomsíros. A halomsíros kultúra folytatásának tekinthető urnamezős kultúra is nyugatról érkezett. A környék legmagasabb helyein nagy, erődített telepeket építettek. A településforma és életmód hirtelen változásában közrejátszhatott a csapadékosabbá váló éghajlat, csakúgy mint más népek támadásaitól való félelem. A középső bronzkor növénytermesztési kultúrájának színvonala azonban nem esett vissza. Fajgazdagságát megőrizve fejlődött tovább. Balatonmagyaród-Hídvégpuszta halomsíros kultúra telepének hulladékgödréből előkerült növénylcletek magas színvonalú konyhakerti kultúrára utalnak. Nagy mennyiségben kerültek itt elő a hüvelyes növények magjai. A táplálkozásban a köles is nagy szerephez jutott. Mivel itt ételmaradványokat tartalmazó gödör került feltárásra, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy hiányoznak a gabonafélék szemtermései. De feltételezzük, mert ilyen magas színvonalú konyhakerti növénykultúra csak fejlett szántóföldi kultúra mellett alakulhatott ki. Gór késő bronzkori telepén viszont éppen a gabonafélék szemtermései vannak jelen.

222 A gabonásvermek alján lévő vastag szenült gabonarétegből vett minták elemzése szerint a legfontosabb cereália az alakor volt, majd sorban a tönké következett. Az árpa csak ezután jön. A nagyszámú pelyvásbúza és árpa kalászorsó maradvány készletezés előtti cséplésre, tisztításra utal. A hüvelyes növények jelenléte itt csak a lencsére korlátozódik. A gyomnövények faj- és egyedszáma igen magas: hélazab (Avena fatua), konkoly (Agrostemma githago), gabonarozsnok (Bromus secalinus), mezei rozsnok (B. arvensis), sudár rozsnok (B. cf. erectus, fehér libatop (Chenopodium album), egérárpa (Hordeum murinum), gyanús galaj (Galium spurium). Ezek a gyomnövények tavaszi- és őszi vetésű gabonára utalnak. A földművelésre és növénytermesztésre számos régészeti és archaeobotanikai bizonyíték áll rendelkezésre. A tetemes sarlóleletek mellett ebből a periódusból gazdag magleletek is ismertek.

223 A gáva kultúra PoroszlóAponhát településéről kimutatott szemtermések és magvak szerint az Alföldön továbbra is jelentős szerepet játszott a pelyvás alakor és a tönké. A kenyérgabonák között az alakor továbbra is megőrizte vezető helyét. Előtérben maradt az árpa termesztése, de a kölest is szívesen fogyasztották. Az archaeobotanikailag jól kutatott Tisza melletti Feudvar-Vojvodina középső urnamezős (i.e. 12.sz. - i.e. 9.sz.) településéről előkerült magvak jól reprezentálják a késő bronzkori-kora vaskori növénytermesztési kultúrát.

224 Az alakoron és a tönkén kívül többsoros árpát, rozsot, vetési búzát, kölest, lencsét, szegletes ledneket. lent. mákot is termesztettek. Szórvány jelleggel tönköly és a vetési búza szemterméseket is ismerünk innen. A kimutatott fajokból egy őszi vetésű gabona gyomtársulást sikerült azonosítani. Az előkerült gyommagvak mindamellett mészben gazdag, jó táperejű, de nem trágyázott löszföldeket jeleznek.

225 A bronzkori ember szokására enged következtetni a kerti pórsáfrány, vagy olajözön (Carthamus tinctorius) lelet, melyet valószínűleg ételszínezékként, esetleg kozmetikai céllal (smink) használtak fel.

22

" Külföldi párhuzamok a lóbab fogyasztását is megerősítik.

22 Az olajnyercsre - hasonlóan más középső és késő bronzkori településhez - a len mellett a gomborkát termesztették.

228 Hazánk területéről a késő bronzkorból len maradvány csak Lengyel késő bronzkori rétegéből ismert.

229 Továbbra is szívesen gyűjtögetett növény maradt az erdei szamóca (Fragaria vesca L.), a földi bodza (Sambucus cbulus L.), a vadalma (Malus silvestris (L.) Mill.) és a fekete/fürtös bodza Sambucus nigra L./racemosa L. A folyóvizek holtágai mellett a súlymot (Trapa natans L.) étkezési és díszítési célból gyűjtötték.

230 A késő vaskori növényleletekből változó ökológiai viszonyokra következtetünk. A késő bronzkori halomsíros és urnamezős kultúrák növényleletei fokozódó szántóföldi növénytermesztésre utalnak. Ha a spontán vegetáció elemeket összehasonlítjuk a neolitikum egy-egy gazdagabb lelőhelyével, úgy megfigyelhető, hogy ebben a korban már sokkal kisebb az erdőszélről származó fajok száma. A szántóföldi gyomnövénytársulások kezdtek hasonlóvá válni a maiakhoz: őszi- (Secalinetea) és tavaszi vetésű gabonagyomokra (Polygeno-Chenopodietalia) különültek el. A klimatikus változások miatt a késő bronzkorban az előző korszakhoz képest gyérült az erdőszél növényvilága, kevesebb ehető termést és magot szolgáltató növény nőtt itt. A késő bronzkori legeltetésre alkalmas gyep sem sokban különbözhetett a maitól. Az előkerült gyommagvakból azt is leolvashatjuk, hogy középmagasán, a szalmaszár és a kalász között