Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
276 Szőke Béla Miklós §M>an (FRIESINGER 1971, 204, 208-209, Abb. 18), Erla 3. sírban (FRIESINGER 1971-74, 45, Taf. I. 25. 3), Gusen 135. és 182. sírokban (TOVORNIK 1985a. 171, 181—182), és az oberpfalzi Kallmünz és Krachenhausen sírjaiban (STROH 1954, Taf. 11. A. 31-35, W. 6) ül. Schirndorf 8. sírban (STROH 1980, 204). E temetőkben a kísérő leletek alapján a 9. század első felére, legkésőbb a század közepéig keltezhetők a gyöngyök; a garabonci idős nő is valószínűleg még gyermekkorában jutott hozzá. Egyéb gyöngyök A Garabonc I 1. sírban egy hengeres zöld gyöngy, az I 24. sírban egy nyújtott, ovális, áttetsző üveggyöngy, az I 69. és II 4. sírokban nyomott gömb alakú, sötétkék gyöngy, а П 38. sírban kis piros gyöngyöcske, a II14. sírban pedig 17 apró, sötétebb és világosabb kék gyöngy volt. Ezek a típusok nem tartoznak a jellegzetes, elterjedtebb formák közé, de mindegyik megtalálható más korabeli temetőben (HRUBY 1955, Tab. 85. 31-37). EGYÉB HASZNÁLATI TÁRGYAK Tűtartó Garabonc I. 1. sírban egy maturus korú nő bal alkarjának belső oldalánál, egy vaskéstől félig fedve került elő egy vaslemezből készített, esztergált díszítésű tűtartó. A hengeres testű tűtartó alját kis, kerek vaslemez zárta, felső végére pedig egy ugyancsak hengeres zárókupakot húztak. Díszítése váltakozva vízszintes vonalkötegek és rácsmintás díszítésű mezők, melyek mélyedéseit ónberakás töltötte ki. A díszítetlen, vagy esztergált díszű csont tűtartók az avar kori női sírok szokásos kísérő lelete. Viseletüket László Gyula rekonstruálta (LÁSZLÓ 1941, 186—204). Használatukat a 9. századi, Karoling-kori temetőkben is nyomon kísérhetjük (lelőhelyeik jegyzékét ld. SZŐKE 1992b). A sírok leletegyüttesei alapján azonban legkésőbb a 9. század második harmadának végéig használták ezeket. A 9—10. században folyamatosan használt néhány temető példája szerint a 10. században a tűtartó újra megjelent a nők viseletében (pl. Trnovec nad Váhom [Tornóc] 160. sír: TOCIK 1971, 150, Taf. XXVni. 2), használatuk tehát a honfoglaló magyarok megjelenésével újra divatba jött. A garabonci példány azonban nem csontból, hanem fémlemezből készült. Ilyenek az avar sírokból hiányoznak, ezzel szemben bronz- vagy vaslemezből Nyugat-Európa Karoling-kori női sírjaiban gyakoriak (ANDRAE 1973, 155). A keleti frank peremterületeken a következő lelőhelyekről tudunk: Krungl 75. sír (bronzlemezből: MODRIJAN 1963, 71), Pitten 36. sír (bronzlemezből: FRIESINGER 1975—77,62, Taf. 20—21), Brno—Lísen, Staré Zámky 43. sír (bronzlemezből: POULÍK 1948-50, Obr. 118a), Uherské Hradisté—Sady 238. sír (vaslemezből: MARESOVÁ 1983, 86), Breclav—Pohansko település SO 18 szelvényből (vaslemezből: DOSTÁL 1986, Abb. 2. 7), Sopronkőhida 129. sír (két példány bronz- és vaslemezből: TÖRÖK 1973, 29, 25. t. 16—17), Keszthely—Fenékpuszta 39. sír (szintén két példány, egy bronz- és egy vaslemezből: Cs. SÓS 1961, 260, Taf. LX. 8). Ezeket a tütartókat ugyanazon helyen, a könyök közelében, a mell-has régióban találjuk, mint a madárcsontból készülteket, de viseletük nem a László Gyula által rekonstruált módon történhetett; felfüggesztésüket valószínűleg a majd minden példányt a kupak alatt átütő szegecsen keresztül oldották meg. A fémlemez-tűtartók közül legkorábbra valószínűleg a krungli példány keltezhető, a vele együtt talált öntött bronz keresztfibula alapján (ANDRAE 1973, 151—152), a többi sír leletegyüttesei azonban a 9. század közepéig, legkésőbb a második harmad végéig való keltezést is megengednek. Használatuk nagyjából a csont tűtartókéval együtt szűnt meg. Ez a tárgytípus — anyagától és eredetétől függetlenül — több más ékszerhez, fegyverhez és használati tárgyhoz hasonlóan tehát szintén a 9. század közepe tájára beért változások áldozatául esett, és tűnt el az alsóbb néprétegek viseletéből. Orsógomb А П 14. sírban, egy kislány jobb térdének külső oldalánál került elő egy bikonikus agyag orsógomb. A sír leletanyagához tartozott egy polírozott felületű, sárga palack is, ami alapján a sírt a 9. század közepe tájától kezdődően valamikor a század második felében áshatták meg. A bikonikus orsógomb az ún. középső avar korban tűnt fel és a késő avar korban vált a női sírok jellegzetes lelettárgyává (KOVRIG 1963, 118; CILINSKÁ 1966, 180—182). Gyakori a keleti frank peremvidék Karolingkori temetőiben is (részletesen ld. SZŐKE 1992b). Az orsógombok nagyrészt díszítetlenek, csak néhány esetben voltak koncentrikus körök vagy zeg-zúgvonalak a felületükre karcolva. 73 sír adatát megvizsgálva a sírban elfoglalt hely a következő megoszlást mutatta: koponya és nyak táján 13 a felsőtesten (főleg a bal felkarnál) 12 a medencecsontoknál 20 a térdeknél 14 a bokánál és a sírvégben 14 A megoszlás tehát nagyjából arányos, csak a medencetájék élvez bizonyos előnyt. Az esetek többségében hiányoztak a pontosabb antropológiai adatok, de jellemző, hogy a felnőtt nők sírjába tettek orsógombot vagy -karikát. Azok a sírok, melyekben orsógomb volt, többnyire igen szegényesek: néha rajtuk kívül nincs is más lelet a sírban,
