Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Horváth László: Adatok Délnyugat-Dunántúl későbronzkorának történetéhez

ZALAI MÚZEUM 5. 1994 Horváth László: Adatok Délnyugat-Dunántúl késobronzkorának történetéhez Az elmúlt évek során lehetőségünk nyílt több késő bronzkori lelőhely feltárására, melyek eredményeként ma már világosabban látjuk Délnyugat-Dunántúl késő bronzkori történetét és a leletanyag értékelését is finomítani lehetett. ' Ezek az ásatások elsősorban a Kis-Balaton területén folytak, de ettől nyugatra, egy belső zalai völgy, a Principális csatorna árterének területén is történtek feltárások (Hahót környéki mikrorégiós kutatás). Tanulmányunkban ezek eredményeit szeretnénk röviden közölni, hozzájárulva a Dunántúl késő bronzkori történetének jobb megismeréséhez. A Kis-Balaton nyugati medencéjében (Kis-Balaton I.) és a Hahót környékén általunk végzett feltárások adta következtetések ismertetésére szorítkozunk most csak. Ezekről az ásatásokról eddig csupán néhány népszerűsítő kiadvány számolt be (KIS-BALATON I., SIEBEN...) és így kötelességünknek éreztük e fontos leletanyag jellemzőit közreadni. A feldolgozás jelenlegi stádiumában nem vállalkozhattunk arra, hogy teljes, mindenre kiterjedő értékelést adjunk, de talán így is hasznos információkhoz jut a kutatás. Az ismertetésre kerülő anyag a koszideri periódustól a HA közepéig terjedő időszakot foglalja magába úgy, hogy mindegyik fázis, periódus emlékeit megtaláljuk benne. Az ismertetést az időrenben legelső, a koszideri periódusba tartozó Esztergályhorváti—Alsóbárándpuszta lelőhellyel kell kezdenünk. A Kis-Balaton északnyugati partszegélyén magasodó dombtetőn a koszideri periódus önálló településének objektumait sikerült feltárnunk, nevezetesen csaknem sorban elhelyezkedő 37 gabonatartó vermet és néhány gödröt (KIS-BALATON I. 12., SIEBEN... 8. kép). A földművelés elsődlegességét bizonyító vermekből sok kerámia és ép edény került elő. A tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű füles korsók, az ansa lunata-fülű bögrék és a kis bütykön álló bögrék a késő magyarádi kultúra (Dolny Péter fázis) jellemzői (1. kép) és ezekkel együtt kerültek elő a legkorábbi halomsíros kultúra jellegzetes díszítésű (vonalkázott háromszög mintasor, beszurkált pontsorok, ívelt bordadísz, csücskös peremű tál) edény töredékei (2. kép). Az alsópárándpusztai lelőhely kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a kialakuló, legkorábbi halomsíros kultúra emlékei a késő magyarádi kultúra dunántúli expanziójával jut el területünkre, Délnyugat-Dunántúlra. Talán nem véletlen az, hogy településüket a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának határterületén létesítették, tudniillik a Kis-Balaton nyugati medencéjében és attól nyugatra a középső bronzkor egyetlen egy lelete sem ismert. A koszideri periódus történeti eseményeit Kovács T. foglalta össze és megállapításait az alsóbárándpusztai leletek is alátámasztják (KOVÁCS 1975). A halomsíros kultúra (ВС) két lelőhelyén folytatott feltárásunk azért is jelentős, mert nagyon kevés e korszakot érintő ásatással rendelkezünk a Dunántúlon. A Principális csatorna árterében lévő kis homokszigeten, Gelsesziget határában, egy nagyméretű (20x10 m) cölöpszerkezetű ház alapjait találtuk meg, melynek betöltéséből rengeteg kerámialelet, néhány bronzul és két bronztőr is felszínre került. Az egyik cölöplyukban a vizenyős talajban megmaradt a kihegyezett aljú cölöp maradványa is. A kisméretű település leletei közül most csak néhány jellemző darabot mutatunk be: kis bütykökkel díszített vállú bögre (4. kép L); éles és lágy profilú bögrék (4. kép 2—5.); egy-, vagy kétfülű talpas fazekak, melyeken néha éles borda, valamint egyiken a bordát megszakító lapos korongdíszek láthatók (4. kép 6., 5. kép 4—6.). Külön említésre méltók a karcolt díszítésű kétfülű edények (4. kép 7., 5. kép 7). A díszítések között találkozunk egyszerű karcolt mintákkal (6. kép 2., 4—5.), sűrűn beszurkált pontokkal (5. kép 1.), árkolt bütyökkel (5. kép 2., 6. kép 3.), ívelt bordával (6. kép L), vagy a felületet beborító kis bütykökkel (5. kép 3.). Véleményünk szerint a gelseszigeti települést inkább a halomsíros kultúra második felében (ВС 2) használhatták. A homokszigeten még a HA közepére keltezhető objektumok kerültek elő, valamint а HA2—HB periódusba tartozó urnasírt is találtunk. A késő bronzkor kutatása szempontjából kulcsfontosságú lelőhelyet tártunk fel Balatonmagyaród— Hídvégpusztán, az egykori balatoni átkelőhely déli révjénél magasodó dombháton (KIS-BALATON I. 5—7., SIEBEN... 38—42.). A feltárt nagy kiterjedésű terület (7. kép) keleti részén kerültek felszínre a halomsíros kultúra