Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Peška, Jaroslaw: Frühbronzezeitliche Siedlungstruktur in Mähren

Peska, Jaroslav: 151 Peska, Jaroslav: Morvaország korabronzkori településszerkezete Morvaországban eddig már több mint 350 az Únetice- és 150 a Vetérov-kultúrába sorolható települést ismerünk. A korabronzkori települések nagyságáról, belső szerkezetéről és jellegéről hiányosak az ismereteink, mert rendszeres kutatásra még nem került sor. Konkrét formáikat régiós (Bfeclavi járás) és mikrorégiós (Nővé Mlyny vízierőmű, a Dyje (Thaya) alsó folyása) példákon kíséreltük meg követni. Az objektumok többsége kúpos tárológödör gabona és egyéb élelmiszer tárolására. A szabálytalan épületgödrök száma kevés. A gödrök közötti szabad területen felszín feletti sövénykonstrukciókat feltételezhetünk. Nagyon ritkák a cölöpszerkezetű házak (Mikulov, Sedlec, Velesovice, Pavlov). Bizonytalan a félig földbe mélyített Únetice- házaknak tulajdonított gazdasági funkció (Tucapy, Hradcany, Plenkovice, Zarosice). A síkvidéki telepek földművelő jellegére utalnak az őrlőkövek, az aratókések, szenült gabona stb. Az agrotechnikáról, a föld használatának módjáról alig rendelkezünk ismeretekkel. Az állatcsontanyagban a szarvasmarha, a sertés, a kecske/juh, a kutya és a ló dominál, ami az állattartás jelentőségére utal. A kézművesség területei a kerámiaművesség, a fémmegmunkálás (síkvidéki telepeken is — Pavlov, Dolní Vestonice) és a szövés-fonás. A távolsági kereskedelem — amelynek eszköze a tömör kerekű kocsi — bizonyítékai az idegen eredetű tárgyak. Az Únetice- és a Vetérov-kultúra településterülete azonos. A sűrű településhálózat igazodik a vízfolyásokhoz és a felszíni formákhoz, 300 m, többségében 180 m tengerszint feletti magasságig. Az újabb kutatások szerint már az Únétice-kultúra korai szakaszában létesültek magaslati települések (Musov, Vyrovice) és rendelkezésre állnak az erődítések első bizonyítékai is (Sitbofice, Letonice). Ezek száma folyamatosan nőtt és csúcspontját a kora bronzkor végén érte el (ilyen a Véterov-kultúra telepeinek 11%-a). A mikrorégiós megfigyelések szerint a telepek a jelentősebb vízfolyások — mindenekelőtt a Dyja (Thaya) — mentén sűrű láncban követik egymást, mint kisebb közösségek lakóhelyei, lakóik többnyire földművelő-állattartó életformát folytattak. Kevés adattal rendelkezünk a telepek és a temetők viszonyáról. A síkvidéki telepek alig kínálnak lehetőséget a társadalmi különbségek megállapítására, ellentétben az Únetice-kultúra temetőivel (Musov, Lednice, Telnice), és a Madarovce-Vetefov terület magaslati telepeivel, amelyek ,,akropolis"-ként a privilegizált rétegek lakhelyéül szolgáltak.