Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Bánffy Eszter: A Balaton-Lasinja-kultúra leletei Balatonmagyaród–Homoki-dűlőről

ZALAI MÚZEUM 5. 1994 Bánffy Eszter: A Balaton—Lasinja-kultúra leletei Balatonmagyaród—Homoki-dűlőről 1983-ban a Kis-Balaton újra-elárasztását megelőző régészeti program keretében, Balatonmagyaród községtől északkeletre, az egykori Balaton partján Horváth László, a nagykanizsai Thury György Múzeum igazatója, és Szőke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézet munkatársa végzett leletmentő ásatást. A Homoki-dűlőnek nevezett lelőhely elsősorban kelta és 8—9. századi emlékeket tartalmazott, azonban egy, a Balaton—Lasinja-kultúrába tartozó kultikus gödör is innen került elő. (1. kép.) A rézkori leletek közlési jogát még 1984-ben megkaptam az ásatóktól, és a gyermeksírt tartalmazó és több rituális jegyet is magán viselő 7. sz. objektumot közzé is tettem a Zalai Gyűjtemény 25. számában (Bánffy 1986a); rézkori összefüggésben az Archeológiai Értesítő 112/2. számában (Bánffy 1985); végül pedig délkelet-európai kapcsolatait is elemezve az Archaeology and Fertility cult... с. kötetben (Bánffy 1986b) (2. kép). A kultikus gödör azonban minden valószínűséggel nem egyedül állt, hanem egy — azóta a talajeróziótól elpusztított — településhez tartozhatott, sőt, mint ezt korábban már bizonyítani próbáltam, talán éppen egy ház építési áldozata lehetett. Magáról a településről nem maradtak fenn egyéb objektumok, azonban a kiszántott, majd a talajerózióval a lapos mocsársziget mélyebben fekvő részén egy nagyobb foltban felhalmozódott kerámia-anyag tanúskodik létéről. Mivel a leletanyag érdekes és jellegzetes, az alábbiakban szeretném ismertetni. Noha a cserepek egy viszonylag nagyobb területen kerültek elő, az ásatok ezen belül meg tudtak különböztetni egy foltot, ahol viszonylag több töredék feküdt egymás közelében, ezt feltételesen objektumként határozták meg. A mélyebb rétegek feltárása azonban nem erősítette meg ezt a feltételezést. A leletek lelőkörülményeiknek megfelelően meglehetősen kopott állapotban kerültek elő. A 488 töredékből 112 darabot leltároztam be (a nem beleltározott darabok kivétel nélkül nagyobb tárolóedényekből származó, nem karakterisztikus oldaltöredékek). Fazekak, tárolóedények Összesen 38 töredék. Ezenkívül egy nagyméretű tároló edényt is össze lehetett állítani a leletanyagból (Lt.sz.: 92.1.45.) (4. kép 3; 5. kép 5; 6. kép 7; 7. kép 6, 8. kép). Ez a Balaton—Lasinja-kultúrában gyakran előforduló, enyhén behúzott szájú típust képviseli. Alakja kissé deformált, a nyak alatt fogantyúnak aligha alkalmas, apró, vízszintes fülek láthatók. Négy további behúzott szájú, tárolóedényből származó perem tartozik még ide. Az amforaszerü, enyhén kihajló peremű fazekak töredékei már gyakoribbak (5. kép 5). Ezek részei lehettek a függőleges szalagfülek, amelyek a fazék vállrészen ültek (6. kép 4—6, 7. kép 5). A többi oldal- vagy aljtöredék, egy ezek közül különösen nagyméretű edényre enged következtetni (6. kép 7). A fazekak anyagára jellemző, hogy kevert, durva cserepes és homokos soványításúak. Tálak A Balaton—Lasinja-kultúra táljaira jellemző, hogy behúzott pereműek. Ezen belül két fajtájukat különböztethetjük meg: a perem alatt éles törés látható az egyiken (3. kép 1; 4. kép 4; 5. kép 2; 6. kép 3), a másik pedig törés nélküli, gömbös formájú, enyhén behúzott peremű. A Balatonmagyaród—homoki-dűlői leletanyagban 14 olyan perem, illetve vállrész kerül elő, amelyen éles törés figyelhető meg, míg összesen 7 behajló tálperem került elő, ebből egyen vízszintes fül látható. A töréses profilú darabokon a peremrész a törés fölött szinte mindig kannelúrázott díszű, vagy a besimítást párhuzamos bekarcolások helyettesítik. A gömbös tálak esetében ritka a díszítés, azonban itt gyakrabban fordul elő a vízszintes fül. A tálak különleges fajtáját képezi az a 3 töredék, amelyen a perem több helyen, szimmetrikusan kis háromszög alakjában megnyúlik (5. kép 4). Mind vastag falú, cserepes soványítású, mind jobban iszapolt finomabb cserepeshomokos soványítású változatban előfordulnak.