Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Őze Sándor: Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján

ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Öze Sándor: Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján Csányi Ákos mintegy 523 darab levele Nádasdy Tamás nádorhoz a Nádasdy Levéltárnak sorrendben a harmadik legnagyobb forráscsoportját képezi. E missilis anyag szinte teljes egészében feltáratlan és ismeretlen a magyar történettudomány számára, annak ellenére, hogy az 1549—62 közötti levelek olykor naponta (mint például az 1556-os szigetvári ostrom idején) tesznek jelentést a délvidéki katonai helyzetről. A Nádasdy birtokok nagyhatalmú tiszttartója a kémjelentések mellett a gazdasági helyzetre is figyelmet fordított és bőven jutott ideje a vidék lakosságának: vármegyei nemesség, hajdúk és parasztok hangulatának leírására is. Az országban összeomlásától való félelmet, kétségbeesett világvége váró, új Dózsa-felkeléstől rettegő korhangulatot rajzol meg a levelezés, amely bővelkedik művelődéstörténeti adatokban is. így a 12 évet átfogó levelezés felbecsülhetetlen had- és kultúrtörténeti jelentőséggel bír.

1 Az anyag egyik központi témája a paraszt-, hajdú végvári katona réteg viszonya egymáshoz. A probléma átfogó elemzéséhez jó lehetőséget nyújtanak Berekalja falu 1560-ban történt feldúlásának adatai. A falu szomorú története érdekes módon az utolsó csepp a pohárban, Csányi jelentései már évekkel ezelőtt szólnak nagyobb hajdúrablásokról, de nádori intézkedés csak ez után az eset után történik. A levelekből nem nagyon derül ki mi is történt tulajdonképpen, hány áldozata volt a dúlásnak, de Nádasdy rögtöni intézkedéseket követelhetett. Rögtön az első pillantásra feltűnik, hogy a hajdúkat Berekalji Imre nevezetű ember vezette a falu ellen. A 16. század közepén járunk, amikor a vezetéknevek kezdenek kialakulni, megkülönböztető funkcióval. Hihető tehát, hogy Berekalji Imre valószínűleg arról a Berekaljáról származott és állt katonának (esetleg menekült), ahova б vezette társait. Ő volt tehát a kalauz. Nem lehetetlen, hogy a támadás valami előző sérelemért éppen Berekalji Imre magánbosszúja volt az őt esetleg kitaszító közösségen. Bizonyítani látszik ezt az is, hogy Csányi egyik későbbi jelentésében arról számol be a nádornak, hogy a berekalji falu lakossága maga jelenti, hogy Berekalji Imre hol tartózkodik, melyik végvárban szolgál. Tehát a faluban lenniük kellett olyan embereknek, esetleges rokonoknak vagy ismerősöknek, akik értesültek a hollétéről. A parasztság és a katonaság közötti kapcsolatok egyik példáját látjuk tehát, ami nem ritka a korban. A deviáns viselkedés miatt közösségből kitaszított ellenséges érzülettel viselkedik a közösségével szemben, vagy ha nem is ilyen múlt áll mögötte, egy új testületi tudat összetartó ereje annyira átformálja őt, hogy adott esetben kénytelen előző közösségével szembefordulni. 1560. március 21-én írja Csányi, hogy elfogta Híd végen Nagy Sebestyént ,,aki a berekaljaiak levágásában vajda volt." Nagy Sebestyén neve ismerős az előző évek Kerecsényi és Horváth Márk leveleiből.

2 Ő komári hajdúkapitány, kinek hatalmaskodásaira évek óta panasszal van a környék. Rajta kívül elfogatta még Bakos Andrást, Nagy Gergelyt, Sós Imrét, Haszon Ambrust, akiket Szenyérbe, a Nádasdy-várba vitetett. „Az berekaljaiak megölésekbe még bizonnyal nem tudom (részesek voltak-e), de gonosz életűek és az Bakos András egy jámbor kovácslegény többedmagával az pincénél álltában megnyomták, megkötözték jó távol elvitte, levágta. Sok egyéb fertelmes dolgott míelt. Szabó Balázs ki Zalavárba fogva vagyon, az volt egyik az berekaljaiaknak ölesében. Másik Jánosi Mihály ki Kanizsába vagyon, kire gondom vagyon." Csányi Nádasdy utasítását várja és arra való intézkedést, hogy lépjen a nádor valamilyen kapcsolatba ezeket a hajdúkat zsoldjukban tartó földesurakkal, várkapitányokkal és utasítsa őket a még szökésben lévők kiadatására. Berekalji Imrét, mint tudjuk a falu segítségével fogatja el Bárándon, Jánosi Mihály viszont megszökik. Március 25-én írja a nádornak, hogy Kerecsényi Lászlót utasítsa a kiadatására, mivel arról értesült, hogy Tótországba szegődött szolgálatra. Kemény büntetést kér az elfogott hajdúkra a nádortól. , ,Félelmek nem volna az latrok számtalan kegyetlenségek emberöldöklések volnának nem kímélvén sem vén embereknek, sem asszonyi állatoknak, sem papoknak, barátoknak személyeket kegyetlen megöléseket. Bizony mióta Szenyér Nagyságod kezében vagyok sok apró embereknek esett büntetések, úgyannyira hogy az egész föld őfelségék