Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Rózsáné Lendvai Anna: A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének „út”-ja Kanizsáig

98 Rózsáné Lendvai Anna első!!) napián...". Feltehető, hogy a dátumnak a hónapra és napra kiterjedő kiegészítése a pozsonyi eredeti okiratban megvan, csupán a forrásközlő kötetből maradt ki. Fontos tájékoztatást fűz Mersits Miklós az általa közölt céhlevél-szöveghez. Leírja — pontosan és minden részletre kiterjedően —, milyen volt a közzétett céhlevélben lévő, vörös viaszba nyomott zárt pecsét. A pecsét magyar nyelvű körirata: , ,Cizmadiak che pecheti". A pecsét közepén emberi alak van, bal kezét csípőre téve, kiterjesztett jobbjában egy saru formát (vagy csatos papucsot, amit remekként szoktak készíteni) tart, lábánál galamb áll olajággal a csőrében. Oldalt ,,P" és ,,Z" betű bizonyára a , ,Pressburger Zunft" rövidítéseként van, felül az 1.6.0.2. évszám látható. Vizsgáljuk meg ezek után az egerszegi és kanizsai céhleveleknek azokat a szövegrészeit és záradékait, amelyek a pozsonyi és kőszegi okiratokhoz képest ,,újak", csakis Egerszegen, Kanizsán születtek. Az 1672. évi egerszegi csizmadia-céhlevél csak a Magyar Országos Levéltárban őrzött hivatalos másolatban ismeretes. Bevezető részének már a legelső sora az eredeti céhlevél szövegének a körmendi céhlevél átvételével történt elkészítését jelzi. Megtudjuk, hogy az egerszegi csizmadiák kérésére a körmendiek a Pozsonyból hozott articulusokat kiadják nekik, „...mely kiadás let In Anno 1672. Esztendőben Szent András Havának (=november) hatodik napián...". Az egerszegi dátumot követően azok nevének felsorolása történt, akik az „...ArticulusnakmeghSzerzisiben s ki vevisiben ...voltánakjelen...", név szerint 12-en. Szécseny Pál kalocsai érsek, a veszprémi püspökség adminisztrátora ,,Ex residentia No[str]a Episcopali Simegh" 1703. március 4-én kelt záradékba foglalt jognyilatkozatával földesúri minőségben erősíti meg, ratifikálja a céhlevelet. A megerősítés azonban azzal a feltétellel (Ea tamen Conditione) történt, hogy csak katolikus vallású mester fogadható be a céhbe, valamint, hogy a plébános rendelkezésének megfelelően kell a céh tagjainak a körmeneteken részt venniök. Saját kezű aláírásával és pecsétjével fenntartja az ő és utódai tekintélyét a jelenben és a jövőben is. Érdekes szövegkiegészítés következik 1713. június 20-i kelettel. E szerint a 6. articulus vonatkozásában „egyezkedtek" a Zala vármegyei csizmadiák: „.. .egyik az másiktól semmi Hely Pénzt ne fizessenek.. ."(bizonyára akkor, amikor valamely Zala megyei városba mennek vásárba). A megegyezés az azt aláírók, mégpedig Korber Péter Zala vármegyei helyettes szolgabíró, Viasz (?) András vármegyei esküdt, Bácsmegyeri György kanizsai kamarai felügyelő (prefectus) és Nagy János keszthelyi városi jegyző jelenlétében történt. 1720-ban Volkra János Ottó, 1723-ban Eszterházy Imre, majd 1727-ben Acsády Ádám veszprémi püspökök — hivatkozással elődeikre — confirmálják a céhlevelet, mindhárman latin nyelven. A kanizsai csizmadiák 1699. évi céhlevelének korabeli másolatát, amint már említettem, a Nagykanizsai Thúry György Múzeum őrzi, így lehetőség van a másolat külső ismertetőjegyeinek bemutatására. 26,5x18,5 cm nagyságú, barna bőr borítóba fűzött „könyvecske". Pergamenlapjait piros és zöld hímzéssel díszített egykorú szalag fűzi át és erősíti a kötéshez. A szalagon hiányos és ma már nem olvasható körirató függő viaszpecsét van. Ennek közepén lévő címerpajzs megmaradt részén látható 3 lábú szék utal arra, hogy a pecsét csizmadia-céhpecsét. A „könyvecske" lapjai szennyezettek, a tinta megbarnult, a szöveg nehezen olvasható. A céhlevél szövege hasonló a zalaegerszegihez. Bevezető része az egerszegi tanács nyilatkozatával kezdődik (mint ahogy a zalaegerszegi céhlevél a körmendi tanács nyilatkozatával), majd utalás történik arra, hogy a leírt „...Rendtartásokat eőkis Körmend városábul az ot való akorbeli Tanács előtt vették ki Anno 1678 Die 20 Marty az ott való Böcsületes Csizmadia Czéhbül..." A szabályozó fejezetet követő záradékok közül az egerszegi céhlevélben is szereplőket nem ismételjük. Holott a kanizsai csizmadia-céhlevél tulajdonképpen az egerszegi szövegének átvételével jött létre és, ennek megfelelően tartalmazza az egerszegiből az abban lévő pozsonyi és körmendi keletű rájegyzéseket, tartalmaz egy olyan rájegyzést is, amely elhelyezésénél és szövegénél fogva rajta kellett hogy legyen az egerszegin. Arra figyelemmel, azonban, hogy az egerszegi — mint láttuk — csak hivatalos másolatban maradt fenn és ezen ez a rájegyzés nem olvasható, e rájegyzés adatainak korunkban rendelkezésre állását a kanizsai céhlevélnek köszönhetjük. E rájegyzés céhtörténeti szempontból viszont jelentős. Ez szolgáltat ugyanis — még ha nehezen érthető szövegezése folytán és egyéb adat hiányában némi kételkedést ébresztve — adatot arról, hogy az egerszegi csizmadiáknak a körmendiek céhlevele alapul vételével készítésekor erre rájegyezték azt, hogy a körmendi céhlevél létrejötte után a szombathelyi csizmadiák is pozsonyi eredetű céhlevéllel rendelkeztek. Az ezután rájegyzett záradék szerint az egerszegi csizmadiák a városi tanács színe előtt az articulusokat a kanizsai mestereknek kiadták, mégpedig a céhpecsétet „...reá tevén Actum Egerszegh Die 30 Juny Anno 1699". P[ost] S[criptum]-ként hozzáfűzik, hogy a kiadásnak az volt az „alkuja", hogy nem szabad tőlük 2 garasnál több vásárpénzt szedni — nyilván akkor, amikor az egerszegi mesterek Kanizsára jönnek árusítani. Ezután találjuk Bocs Gergői nótárius aláírását, majd azoknak a mestereknek a felsorolását, „...az kik elsőben ki vetek az Articulust...": Pintér Csizmazia Márton Czéhmester, Krainay Csizmazia Miklós atyamester, Jámbor Csizmazia Mátyás bejárómester, Görögh Csizmazia Illia bejárómester, Horváth Csizmazia János szolgálómester. A pecsét helyett L. S. rövidítés (=locus sigilli) találna-