Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Rózsáné Lendvai Anna: A pozsonyi csizmadiák 1602. évi céhlevelének „út”-ja Kanizsáig
96 Rózsáné Lendvai Anna nak, belekerültek a saját céhlevelük szövegébe is. Ennek köszönhetően az ilyen céhlevél adatokat közvetít arról, hogy korábban hol, melyik város adott szabályzatot és melyik céhnek. Az esetek többségében tovább is követhető a céhlevél ,,út"-ja, mert a lemásolásra kapott céhlevelet további városok céhei is kérik, a városi tanácsok engedélyével ők is lemásolják, s az így megalkotásra kerülő szabályzatukba ők is átveszik annak a céhnek a szabályait, amelyiknek a céhlevelét elkérték. Néhány zalai mezőváros céhes iparát vizsgálva példaként hozhattam a keszthelyi gombkötők 1701. évi céhlevelét: a pozsonyi gombkötőcéh articulusait másolják le a soproniak, a soproniakét a szombathelyiek. Ok kölcsönzik azokat Sárvárra, majd innen kérik az articulusokat 1701-ben a keszthelyi mesterek. Hasonló a sümegi csizmadiák 1642. évi szabályzata is, amelynek útja: Pozsony— Pápa—Sümeg. 7 Szádeczky Lajos kutatásai és a magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere (továbbiakban: Céhkataszter) adatai alapján megállapítható, hogy több nyugat-dunántúli mezőváros csizmadia céhlevelének gyökerei Pozsonyba nyúlnak vissza. A magyarországi és erdélyi céheknek Szádeczky művében közzétett lajstromában kimutatást kapunk az általa feltárt céhlevelekről. Első olvasásra úgy tűnik, hogy e lajstrom segítségével megrajzolható a céhlevelek ,,út"-ja. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy adatainak számbavételekor ellentmondásokra is fény derül, mint ahogy a Pozsonyból kért csizmadia céhlevelek esetében is. A pozsonyi csizmadiacéh szabályzatát 1602-ben kérte és kapta a városi tanácstól. Szádeczky szerint ezt a céhlevelet 1602-ben kérik a rohonci, a nagyszalónaki és a nagyszombati csizmadiák, 1659-ben az illavai és 1662-ben a körmendi csizmadiák. A rohonciak céhlevelét 1671-ben kérik és kapják meg a nemesdömölkiek és érsekújváriak. Szádeczky szerint a nagyszombatiak is adják a céhlevelüket Körmendre, illetőleg még 1609-ben Nagytapolcsányba, valamint a körmendiek is 1661-ben Rohoncra. 8 Az idézetek alapján megrajzolható lenne a pozsonyi csizmadia céhlevél ,,családfá"-ja, azonban éppen a körmendi és a rohonci céhlevél adományozója és az adományozás időpontja válik kérdésessé és teszi a , ,családfá"-t áttekinthetetlenné. Szádeczky nem említi az 1627. évi kőszegi céhlevelet, mint ahogy a körmendiek céhlevelének források által igazolható további útját sem: Körmendről kérik és kapják meg a céhlevelet saját céhszabályzatuk elkészítéséhez az egerszegi csizmadiák 1672-ben, s innen kapják 1699-ben a kanizsaiak. Szádeczky adatait összevetettem a Céhkataszter adataival. A Céhkataszter rohonci és németújvári csizmadia céhszabályzatot egyáltalán nem tart nyilván, de a Szádeczky által felsorolt többi helységeknél is más adatokat jelez. Az adatközlés szerint a csizmadiáknak Nagyszalónakon 1715-ből, Nagyszombaton 1613-ból, 1618-ból, 1693-ból és 1711-ből való szabályzata ismeretes, s ami számunkra a legérdekesebb, azaz, hogy az 1613. évi nagyszombati latin nyelvű eredeti szabályzat kiadójaként, ,saját város"-t jelöl, mivel szemben Szádeczky szerint a nagyszombatiak nem saját városuktól kapják, hanem a pozsonyiakét veszik át 1602-ben. Az illavai csizmadiák céhszabályzatának a Céhkataszter szerinti dátuma és eredete (,,más város tanácsa") egyező Szádeczky adatával. A körmendi szabályzat kiadásának időpontja a Céhkataszter szerint 1661, kiadója Körmend tanácsa, mint ahogy az 1690. évi szabályzatnak is. Nemesdömölkről 1761-ből, más céhtől átvett szabályzatot jelez a Céhkataszter, Monyorókeréken 1835-ből valót, Nagytapolcsányban 1635-ből valót, Érsekújváron más céhtől 1691-ben átvettet. 9 Ez utóbbi adat feltehetően egyezik Szádeczkyéval. Szádeczky lajstromának és a Céhkataszter adatai összevetésének eredménye alapján az állapítható meg, hogy csupán további kutatás, az adatok újabb számbavétele, a szabályzatok szövegének tüzetes vizsgálata után lehetne megnyugtatóan megrajzolni az 1602. évi pozsonyi csizmadia céhlevélnek a kiadását követő ,,út"-jának valamennyi állomását. A kanizsai csizmadiák 1699. évi céhlevelének előzményeiről 1974 óta tudtam, s éppen ezért természetesnek tűnt, hogy szövegének vizsgálatával nyomon kövessem, milyen más szöveg alapul vételével került megfogalmazásra, a szabályozó rész elemzésével az ,,előd"-céhlevelek szövegének összehasonlításával pedig megállapítsam, milyen eltérések vannak az „elődök" és a kanizsai céhlevél között. A vizsgálathoz rendelkezésemre állt a pozsonyi csizmadiák 1602. évi latin nyelvű céhlevele, 10 az egerszegi csizmadiacéh 1672. évi magyar nyelvű céhlevelének XVIII. sz.-i hivatalos másolata," a kanizsai csizmadiacéh 1699. évi magyar nyelvű céhlevele. 12 Kutatásaim során véletlenszerűen bukkantam rá a kőszegi cizmadiacéh 1627. évi magyar nyelvű céhlevele szövegének közzétételére, 13 amelyet a publikáló Mersits Miklós 1602. évi pozsonyi csizmadia céhlevélként jelölt meg. Magyarázatában viszont rámutat, hogy a Kőszeg városi csizmadiák 1627-ben folyamodtak a városi elöljárósághoz, hogy eszközölné ki Pozsony városától az ottani csizmadiák céhszabályait. Ez meg is történt. Mersits alapján tehát feltételezhető, hogy б a Kőszegre átküldött, Pozsonyban vagy Kőszegen már magyarra lefordított szabályzatot közli, amelynek szövege már kis mértékben el is tér az 1602. évi pozsonyitól. A Céhkataszter Kőszegen nem említ csizmadiacéhlevelet 1627-ből, hanem 1728-ból, s ennek korábbi éveként az 1673. évet jelöli. További kutatástól remélhető annak feltárása, hogy a Mersits által említett 1627. évi adat nem újabb fontos adalék-e lappangó céhes forrásaink körében. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az Egerszegen, majd Kanizsán érvénybe lépett céhlevél első megfogalmazása 1602-ből Pozsonyból való, a többi céhlevél
