Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Ágoston Gábor: A török hadsereg lőporellátása a 16–17. századi magyarországi hadjáratokban

68 Ágoston Gábor A török lőpor minősége A török lőpor minőségéről a források ellentmondóan nyilatkoznak. Bagdad 1630. évi ostromával kapcsolatban Naima török történetíró megjegyezte, hogy a lőpor rossz minősége miatt az ágyúk gyújtólyuka szétrepedt s ökölnyi nagyságú rés támadt.

49 Hasonló panaszt olvashatunk Kjátib Cselebinél is. Az 1656. évi eseményekről írva megjegyezte, hogy az egyiptomi lőpor olyan rossz minőségű volt, hogy alig repítette el a lövedéket és az ágyú gyújtólyukában is kárt tett.

50 Ugyanezekkel a panaszokkal találkozunk Hüszejin Hezárfennél is. A flotta számára a krétai háború idején, 1660-ban küldött hadianyagokról írván szó szerint megismétli Kjátib Cselebi előbbi mondatát.

51 Mivel azonban Hezarfen közismerten bőven merített Kjátib Cselebi munkájából, ez egyáltalán nem meglepő. Figyelemre méltó, hogy a kortárs Montecuccoli épp az ellenkezőjét állítja mindennek. Szerinte ugyanis: a törököknek ,,annyi lőporuk van, hogy több lőport lőnek el haszontalanul vagy önfejűségből, mint amennyit mi lövünk el feltétlenül szükséges célból... Mindazonáltal meg kell mondanom, hogy lőporuk kiváló, ami nyilvánvaló az elsütés hangjából, lövedék gyorsaságából és a lőtávolságból".

52 Ezek a vélemények ismételten figyelmeztetnek arra, hogy kiragadott idézetekkel semmire sem megyünk, s hogy a nálunk oly népszerű „illusztratív történetírás" mennyire félrevezető. Nagyon is elképzelhető, hogy mind a panaszkodó török történetíróknak, mind pedig Montecuccolinak igaza van. Az egyiptomi lőpor rossz minőségét nyilván nem tekinthetjük mértékadónak a birodalom többi baruthánéjában készített lőporra, hisz máshol esetleg sokkal jobb minőségű puskapor készülhetett. Hasonlóan nem általánosíthatjuk a fenti adatokat a tárgyalt korszak egészére sem. A kérdés megnyugtató tisztázásához nagytömegű, lehetőleg különböző provenienciájú, hosszabb korszakra kiterjedő levéltári forrás feldolgozása, s az így nyert eredményeknek a korabeli európai viszonyokkal, az ellenfelek által használt lőporral történő összevetése szükséges. Némi felvilágosítást adhatnak e tekintetben a keverési arányok. 1673-ban és 1674-ben a Borban gyártott összesen 180.000 okkányi (221 tonna) lőpor 69% salétromot, 15,5% ként illetve szénport tartalmazott.

53 Az Isztambulban 1696. november 26-tól 1697. január 24-ig terjedő időszakban készített 25.126 okkányi (30,9 tonna) lőporban a keverési arányok így módosultak: salétrom 75 % kén és szénpor pedig 12,5%.

54 Az arányok Isztambulban a következő években sem változtak. 1699. január közepétől számított másfél esztendő lőportermeléséről készült elszámolás szerint, a megelőző évben 66.003 okkányi salétromhoz 11.000,5 okkányi ként és szénport kevertek, tehát a keverési arány ekkor is 75 %, illetve 12,5 %. A lőpor készítése során 12,5%-os veszteséggel számoltak, tehát a kész lőpor mennyisége 77.003,5 okká (94,5 tonna) volt.

55 Természetesen a törökök is más keverési arányokat használtak az ágyúkhoz készített lőpor és mást a puskapor esetében. Karamániában 1644-ben az ágyúkhoz való lőpor 5 rész salétromot és 1 rész ként, a puskapor 6 rész salétromot és 1 rész ként tartalmazott.

56 Megjegyzem, hogy Európában már 1546-ban 20-nál több porfajtát készítettek, amelyek salétromtartalma 50 és 85% között ingadozott. Az alábbi táblázatban a török és az európai lőpor keverési arányait foglaltam össze.

57 Idő Ország Salétrom Szénpor Kén 14. század Németország 66,6% 16,6% 16,6% 1560 Svédország 66,6% 16,6% 16,6% 1595 Németország 52,2% 26,1% 21,7% 1598 Franciaország 75,0% 12,5% 12,5% 1608 Dánia 68,3% 23,2% 8,5% 1673/74 Oszmán Birod. 69,0% 15,5% 15,5% 1696/97 Oszmán Birod. 75,0% 12,5% 12,5% 1697 Svédország 73,0% 17,0% 10,0% 1699/1700 Oszmán Birod. 75,0% 12,5% 12,5% A ló'pormalmok termelése és a hadak lőporellátása Sajnos az eleddig előkerült adatok ma még nem teszik lehetővé, hogy egy adott időben megállapítsuk a birodalom valamennyi pormalmának összes termelését. Egyelőre be kell érnünk néhány tájékoztató jellegű adattal. Tudjuk, hogy a 16. század második felében Egyiptom műhelyeiben évi 4000 kantár (216 .tonna) lőport készítettek. A Bagdadban működő 16 lőporkészítő műhely évi termelése az 1575—76-os időszakban pedig 5000 kantár (270 tonna) körül lehetett.

58 Egy másik jelentős központban, a karamániai Borban a 17. század derekán az évi termelés 2000 kantár (108 tonna) körül volt.

59 A magyarországi hadjáratok szempontjából nagy jelentőséggel bírtak a ruméliai, és köztük a magyarországi lőpormalmok. A rendelkezésre álló forrásokból ítélve a magyarországi baruthánék létrehozásakor a török kormányzatot két szempont vezérelte. Egyrészt érthetően arra törekedtek, hogy az újonnan meghódított terület képes legyen saját szükségleteinek kielégítésére, azaz a magyarországi várak védelméhez szükséges lőpormennyiséget lehetőleg az itt üzembe helyezett lőpormalmoknak kellett előállítaniuk. Másrészt a Porta azt is elvárta, hogy az itteni baruthánék folyamatos lőportermeléssel és felhalmozással az európai hadjáratok idején lehetőségeikhez mérten mennél nagyobb szállítmányokkal támogassák a felvonuló sereget, ezzel is csökkentvén a távoli területekről történő szállítás roppant költségeit. Magyarországon a források Budán, Temesvárott, Székesfehérvárott és Pécsett említenek lőpormalmokat. 1567-ben Budán már tíz lőpormalom működött. Mind-