Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Varga J. János: Katonai bíráskodás a 16–17. századi Dunántúlon
42 Varga J. János Jegyzetek: 1 Emellett — a törvény által meghatározott esetekben — érvényben maradt rájuk nézve a megyeszék bíráskodása: szándékos emberölés esetében (1563: 38. te.), rablás, útonállás, fosztogatás elkövetésekor (1563: 25., 1649: 82., 1659: 15., 16. te.) és a nemesek ingó s ingatlan vagyonára nézve (1567: 41., 1535: 75., 1649: 81. te.). A vármegye joghatósága azonban — később látni fogjuk — nemegyszer csorbát szenvedett. 2 Az Anjou-kortól kezdve egyre erősebb lesz a törekvés arra, hogy a főúri udvarban szolgáló familiárisok (szerviensek) az igazságszolgáltatás terén a dominusz személyes hatalma alá kerüljenek. A 14—15. században állandósul az az elv, miszerint az úr közbűncselekmények kivételével ítélkezhetett a jószágán lakó birtoktalan, azaz nemtelen familiárisai fölött. A nemesi familiáris nem tartozott az úr juriszdikciója alá, ezért a törvényhozásnak mindig alá kellett rendelnie őt, ha tettéért urát akarta felelőssé tenni, illetve a dominusz számára a kielégítést biztosítani kívánta. A nemes familiáris személyes szabadságán már Zsigmond császár és király nagyobb dekrétuma csorbát ejtett, amikor lehetővé tette, hogy az úr elfogathassa, ha a hatalmaskodásért ő tett eleget a sértettnek. A 15. század második felében a törvényhozás ezen túllépve olyan elvet alkalmaz, amely több esetben is figyelmen kívül hagyja a nemesek e féltve őrzött privilégiumát: az 1468: 7. te. kimondja, hogy nemes ember ítélet nélkül elfogható, ha urával szemben nagyobb bűncselekményt követett el, vagy ha annak még számadással tartozik, az 1471: 2. te. a familiáris viszonynak a szolga részéről való egyoldalú fölbontását bünteti a nemesi szabadság elvének felfüggesztésével, végül az 1486: 33. te. megengedi, hogy a dominusz hűtlen familiárisát, javainak hűtlen kezelőit elfogathassa és fogságban tarthassa. Mindez a familiárisok legelőkelőbb tagjaira is érvényes volt. Erre vonatkozóan 1.: Szekfű Gyula: Serviensekés familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány — és közigazgatás történet köréből. Bp. 1912. (Akadémiai értekezések a történeti tudományok köréből XXIII. 3.) 36—37., Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é. n. 233., 290., 292. — Korszakunkban tovább él a nemesi szabadság elvének az ismertetett esetekben történő fölfüggesztése, sőt a dominuszok joghatósága katonai és földesúri pozíciójuk összefonódása, az állandósuló háború és veszélyhelyzet következtében — érthetően — tovább erősödik és differenciáltabbá válik. Kivételt csak akkor találunk, amikor a nemesi szervitor saját birtokán tartózkodik, ilyenkor élvezte nemessége folytán a magánember joghatósága alól való mentességet. 3 Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez, Sz. 1960. 1-3. sz. 296. 4 Magyar Országos Levéltár (MOL) Batthyány családi levéltár (Batthyány cs. It.) P 1322. 53. cs. 961. sz. 5 Takáts Sándor: A magyar múlt tarlójáról. Bp. 1926. 141. 6 A körmendi hajdú szabadságlevél 6. pontjában olvassuk a következőket: ,,Az helyben mind lovas és gyalog közül légyen hütves seregbíró, amellett vásárbírák is és 12 esküdt közöttük, azonkévül egy hütves seregdeák..." Zimányi: i. m.: 295. 7 MOL. Festetics cs. It. P 241. 3. cs. F. 1. Gerse sz. n. 8 Gersei Pethő János levelei Nádasdy Tamáshoz 1550—1562. I. Történelmi Tár (T. T.) 1904. 282. 9 Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból 1504-1560. Pest, 1861. 210. 10 MOL. Batthyány cs. It. P 1315. 2. cs. Batthyány Ádám iratai 1648. 15. f. 11 Körmenden Krakkai Dömötört és Horváth Balázst 1676—1695 között több ízben újraválasztották. MOL. Békássy cs. It. P 45. 10. cs. 35., 73. f.; MOL. Batthyány cs. lt. P 1314. Miss. 27. 792. sz., P 1336. 2 cs. „Formulare" könyv 336. 12 Sinkovics István (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény. II./l. 1526-1790. Bp. 1968. 146. 13 MOL. Batthyány cs. It. P 1315. 2. cs. Batthyány Ádám iratai 1648. 49. f. 14 A győri seregbíró, Nagy Ferenc és nótáriusa, Bakó Gábor rendszeresen hitelesítették 1669—1672 között a győri vitézek kezesleveleit, amelyeket Esterházy János fogságában lévő társaik kiváltásáért írtak. MOL. Esterházy cs. It. P 1291. 103. cs. Győr megye. Katonai iratok 1669—1672. sz. n. ^Takáts: im. 142—143. 16 Uo. 144. 17 Lásd az 1567: 41. és 1588: 6. tc.-et. Magyar Törvénytár (MT.) 1526-1608. évi törvénycikkek. 581—583., 709. 18 MT. 1608—1657. évi törvénycikkek. 563. 19 MOL. Esterházy cs. It. P 1291. 103. cs. Győr megye. Győri ház és vegyes iratok 1623—1766. sz. п.; MOL. Békássy cs. It. P45. 10. cs. 1674-1676. 73. f., 1685-1689. 30 f. 20 MOL. Szily cs. lt. P 638. 2. cs. 1679. 1. f. 21 Takáts: i. m. 152. 22 MT. 1526-1608. évi törvénycikkek. 755. 23 MOL. Batthyány cs. lt. P 1314. Miss. 45. 478. sz. 24 Magyar levelek a XVI. századból II. TT. 1907. 396. 25 Lásd az 1547: 20. tc.-et és a királyi választ. MT. 1526—1608. évi törvénycikkek. 201., 217. 26 MOL. Batthyány cs. It. P Б13. 252. cs. sz. n. 27 MOL. Acta Zrínyiana X. 27. 5219. d. 1. с 133. p. 28 MOL. Batthyány cs. It. P 1315. 3. cs. Batthyány Ádám iratai 1651. 45. f. 29 Uo. 2. cs. Batthyány Ádám iratai 1644. 107. f. 30 Batthyány Ádám írta Nádasdy Ferencnek 1656. november 20 : án: ,,...a győri generálisság alatt más rendtartások vannak s én alattam is..." MOL. Batthyány cs. It. P 1313. 252. cs. sz. n. 31 Uo. P 1315. 3 cs. Batthyány Ádám iratai 1651. 18. f. 32 Takáts: im. 146., 151—156. 33 Uo. 152-153. 34 MOL. Batthyány cs. It. P Б13. 252. cs. sz. n. 35 Uo. 36 Takáts: im. 153. 37 Uo. 144. 38 MOL. Batthyány cs. lt. P B22. 188. cs. sz. n. 39 Uo. 26. sz. 38. f. 40 Uo. 27. f. 41 Varga Endre (szerk.): Úriszék. XVI—XVII. századi perszövegek. Bp. 1958. 42. 42 Varga Endre (szerk.): A magyar bírósági szervezet és perjog története. Bp. 1961. 60. 43 A kántor eredetileg az úriszék alsóbb tagozata volt, mégpedig egy-egy tartomány szintjén. A törvénytevő urak nagyböjt, pünkösd, Szent Mihály és karácsony kántorában gyűltek össze. A kántor fölött az uradalom úriszéke állott. A két fórum az 1650-es években összeolvadt és gyakran nevezték ezt a széket
