Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Szakály Ferenc: Kanizsa és uradalma a vár török kézre jutása előtt

Kanizsa és uradalma a vár török kézre jutása előtt 27 Jegyzetek: 1 Szigetvár emlékkönyv (Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára). Szerkesztette RÚZSÁS LAJOS. Budapest, 1966, (Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete — Értekezések 1966) passim 2 GÜNTHER CERWINKA: Die Eroberung Kanizsa durch die Türkén. In: Graz als Residenz — Innerösterreich 1564—1619. Graz, 1968. (Johannea—Publikationen des Steiermârkischen Landesmuseums und der Steiermârkischen Landesbibliothek am Joanneum 3.) 409—510. 1. 3 FRANZ OTTO ROTH: Wihitsch und Weitschawar (Zum VerantwortungsbewuBtsein der adeligen Landstánde Innenösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen 'Friedensjahr' 1578). II. Erbauung und Einrichtung des Kastellen Bajcsavár (1578). Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 61 (1970) 154. 1., vö. Magyar országgyűlési emlékek V—IX. Szerkesztette FRAKNÓI VILMOS. Budapest, 1877—1885. (Monumenta Hungáriáé Historica. III. Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé V—IX.) passim. 4 Az eddigi szakirodalom lényegében csupán ennek alapján rajzolta meg Kanizsa hadtörténetét a 16. század második felében. Vö. BALOGH JÁNOS: Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja. Nagykanizsa, 1897. és V. MOLNÁR LÁSZLÓ: Kanizsa vára. Budapest, 1987. 53—78. 1. 5 Az 1530. és 1563. évi urbárium kiadva: Urbáriumok (XVI— XVII. század). Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta MAKSAY FERENC. Budapest, 1959. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 7.) 130—148. 1. Az 1568. évi urbárium ismertetése: MÜLLER VERONIKA: Thúry György kanizsai kapitánysága. Hely és év nélkül 42—44.1., V. MOLNÁR LÁSZLÓ: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532—1568). Veszprémi Történelmi Tár I. Szerkesztette VERESS D. CSABA. Veszprém, 1990. (A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kiadványa) 80—81. 1., V. MOLNÁR L.: Kanizsa vára i. m. 166—167. 1. 6 TÍMÁR GYÖRGY: Királyi Sziget (Szigetvár várgazdaságának iratai, 1546—1565). Pécs, 1989. (Baranya megye török kori forrásai I. Szerkesztette SZITA LÁSZLÓ), vö. TAKÁTS SÁNDOR: Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen = Emlékezzünk eleinkről. Hely és év nélkül 261-281. 1. 7 Az egri várgazdaság anyagának kiadásán SUGÁR ISTVÁN dolgozik, aki már eddig is számos tanulmányt publikált e témakörből. Vö. pl. Az egri vár 1594/5. évi számadása. Archívum (A Heves Megyei Levéltár közleményei) 5 (1975) 5—39. és 6 (1977) 5—48. 1., Bornemissza Gergely deák élete. Eger, 1984. (Studia Agriensia 4) 47—92. 1. passim, stb. 8 VERESS ENDRE: Gyula város oklevéltára 1313—1800. Gyula, 1938., vö. SCHERER FERENC: Gyula város története I. Gyula, 1938. 9 1549-ben Fityeháza és Péterfalva teljesen az övé volt, Újudvaron pedig részbirtokos volt. Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta MAKSAY FERENC. П. Budapest, 1990. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 16.) 947., 966. és 981. 1. 10 Az 1567. szept. 17-i urbárium úgy nyilatkozik: haec piatea fiiit plebani Kanysiensis et continet sessiones quartales doudecim, az 1568. febr. 18-i viszont úgy, hogy alie sessiones ad ecclesiam et plebanum spectantes per parochum possidentur. Ratio conscriptionis pertinentiarum, proventuum Vniversorum arcis Kanysa iussu Sacrae Caesareae Regiaegwe Maiestaüs de consensu MagmYïcae Dominae Palatinissae per Egregios Dominos Petrum Simandy, Blasium Sejthery et Christophorum Aranyassy Commissarios ad id deputatos 17 Septembris Anni 1567 inchoata. OLE. 156. Magyar Kamara Archívuma. Urbaria et Conscriptiones (a továbbiakban: UetC) 27:59. és Anno domini 1568 die 18 Mensis February super pertinentiarum castri Kanisa proventulique conscriptione per Egregios Johannem Chwzy et Nicolaum Zenthpétery Commissarios Sacratissimac maiestaüs Imperatoris. Uo. 27:60. ; Mindenesetre Fityeháza még 1567-ben is a plébánosé volt: Ista possessio pertinet ad ecclesiam oppidi huius Kanysa. 11 OL UetC 27:59. (idézett urbárium) 12 OL UetC 29:9. (idézett urbárium) 13 OL UetC 84:44. 14 OL UetC Irregestrata 7:102. 15 OL UetC 27:61. 16 V. MOLNÁR L.: Kanizsa vára i. m. 74.1.; Eszerint helyesbítésre szorul a közhasznú kronológia, amely 1594. márc. 26. utánra teszi Babócsa visszafoglalását: Magyarország történeti kronológiája a kezdetektől 1970-ig (Négy kötetben). Főszerkesztő: BENDA KÁLMÁN. Budapest, 1982. II. 413. 1. 17 V. MOLNÁR L.: Kanizsa vára i. m. 74. 1. 18 T. MÉREY KLÁRA: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után. Szigetvári emlékkönyv i. m. 193. 1. 19 Pl. TAKÁTS SÁNDOR-ECKHART FERENC-SZEKFÜ GYULA: A budai basák magyar nyelvű levelezése I. 1553-1589. Budapest, 1915. passim, TAKÁTS SÁNDOR: Thengöldi Bornemissza János = A török hódoltság korából. Hely és év nélkül (Rajzok a török világból IV.) 387—473. 1. passim 20 T. MÉREY KL.: i. m. 191. 1. 21 ACSÁDY IGNÁC: A magyar adóztatás története 1598—1604ben. Budapest, 1906. (Értekezések a történeti tudományok köréből XX. 6.) passim. 22 SZAKÁLY FERENC: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. 60—80. 1. 23 TAKÁTS SÁNDOR: Ráthoti Gyulaffy László = Régi magyar kapitányok és generálisok. 2. bővített kiadás. Hely és év nélkül 280-281. 1. 24 MÜLLER V.: i. m. 15. 1. és HUSZÁR PÁL: Thúry György szerepe a dunántúli végvári harcokban, 1554—1566. Várpalota, 1974. 95-97. 1. 25 TAKÁTS SÁNDOR: A nagy Thúry György = Régi magyar kapitányok i. m. 120. 1. 26 SZAKÁLY F: i. m. 103-104. 1. 27 Valószínűbbnek látszik az utóbbi, hiszen Kanizsa őrségének jelentős része idegen zsoldos volt, akik nem vettek részt a hódoltság népének magyar adóra kényszerítésében, s így nem formálhattak igényt azok szolgáltatásaira sem. Amikor Lorántffy Mihály ónodi kapitány 1600 tavaszán — Mátyás főherceg közvetítésével — védelmet kért Zrínyi György zalai főispántól 17 Tolna, valamint 52 Baranya és Somogy megyei faluja részére, nem valamely várat, hanem nemeseket és végvári katonákat jelölt meg bitorlóként. BILKEI IRÉN—