Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Szakály Ferenc: Kanizsa és uradalma a vár török kézre jutása előtt

26 Szakály Ferenc pöbb, hogy a törökök a feleséget, a leánygyermekeket, az igaerőt és a vetésterületet is adóalapnak minősítették, s a háztartásra kivetendő összeget — differenciáltan — ennek alapján kalkulálták ki. Az elsősorban a várható adó meg­becslését célzó török szandzsák-összeírások (tahrir defte­rek) ugyanis némileg más kivetési módszerre engednek következtetni. Bár ezek is számba veszik a háztartásfővel együtt élő nőtlen fiúgyermekeket — hogy milyen életkor­tól kezdve, az szandzsákonként eltérő 28 —, nőtlen testvé­reket, némelykor a szolgákat, s jelzik azt is, hogy a gazda nőtlen vagy nős-e, úgy tűnik, minden adóegységet (hanet) azonos összeggel kívánnak megterhelni. Annak jeleként, hogy sem az igásállatok, sem a vetésterület nem érdekelte a török összeírót, ezekre vonatkozó becslések a szandzsák­összeírásokban nem szerepelnek, annál inkább viszont a várható gabona- és bortized, 29 ami a kanizsai jegyzékben csupán Becsehelynél kerül említésre, tizedmegváltás for­májában. A kanizsai várnál teljesítendő ,,magyar" robotról a kö­vetkező képet kapjuk az 1597. évi jegyzékből: Minden falu köteles volt igaerejéhez szabott mennyiségű szántót meg­művelni két vagy három ökör által vontatott ekével. Hogy ezt a kanizsai határban vagy saját határukban tették-e, az összeírás nem árulja el. Abból azonban, hogy a készítő — mivel az úgymond bővelkedik vetésterületben és rétben — Szepetneken allódium építésére tesz javaslatot, arra kell következtetnünk, hogy ezek a szántók a megnevezett hely­ségben feküdtek. Az igényelt iga és a bevetett terület mennyisége így alakult: alattvalók ekék bevetett terű száma száma (hold) Sármás 25 8 16 Szepetnek 21 5 10 Újudvar 21 7 14 Gelse 30 8 16 Új nép (elpusz­tulása előtt) 11 3-4 6-7 Iharos 22 Fazokas Dencs 12 10 20 Berény Becsehely* 30+1 libertinus 8 16 Bósfalva 14 3 6 Pamlény** 7 2-3 6 Összesen 171 + 1 61-69 110-111 libertinus * A Kanizsán szolgáló királyi gyalogosok táplálására is szolgál („in quaet pedites quoque Suae Maiestatis sese enutriunt") ** Újjáépülóben Ugyanezek a számok a Kiskomáromhoz tartozó helység­ben így alakultak: 30 alattvalók ekék bevetett terület száma száma (hold) Kiskomár* 38 6 12 Galambok (Somogy m.)** 34 8 16 Karos (So­mogy m.) 16 4 8 Összesen: 88 18 36 * A lakosság panasza szerint Bakó Farkas kapitány elragadta a parasztok szántóit, s a maga számára művelteti azokat. ** Tavaszi vetés alá annyit kell szántaniuk, amennyit a kapitány kíván. A kanizsai uradalom falvai nem a szabott terhek, hanem elsősorban amiatt panaszkodtak egyetemlegesen, hogy azokon felül is mindenféle munkákat végeztetnek: szántat­nak, szőlőt kapáitatnak, szénát kaszáitatnak és szállíttat­nak, csépelteinek, valamint fát vágatnak velük mind a ka­tonák számára való kenyérsütéshez, mind pedig az éj­szakai őrhelyekhez. Két, Kanizsa melletti helységben mű­ködött malom, amelyeknek karbantartásánál úgyszintén sokat kell dolgozniuk, mint ahogy a hidak karbantartásá­ból is ki kell venniük a részüket. A legtöbb panasz azonban a Babócsára irányuló prófunt-szállítás miatt volt, amely­nek során az uradalom parasztjainak úgymond 50 ökre pusztult el az útban. A kihallgatott parasztok a babócsai vecturázással magyarázták azt is, hogy a korábbi években jóval nagyobb területet tudtak robotban megszántani, mint a vizsgálat időpontjában. A jobbágyok, úgy tűnik, választ­hattak, hogy évi 250 szekér szénát kaszálnak a vár számára vagy pedig megművelik azt a három kincstári szőlőt, amelyről Sármásról és Becsehelynél tesz említést az összeírás. Az összeíró úgy találta, hogy a kocsmáitatást az uradalomban nem lehet bevezetni. Annál buzgóbban mérette saját borát a karosi és a kisko­mári jobbágyokkal a kiskomári kapitány, aki Galambokon és Karoson kilencedet is szedett a paraszti szőlők után, s gyakorta vett igénybe robotmunkát szőlei megkapáltatásá­hoz, gabonája kicsépeltetéséhez is anélkül, hogy a köteles cséplőrészt kiadta volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom