Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

248 Rózsa Miklós ni könyvekben közigazgatási polgári hatóság vagy államrendőrség által a vándorút alatt történt láttamozások nincsenek. 8. Az 1860. május 1-е utáni legényvándorlással kapcsolatos közigazgatási hatósági tevékenység színvonalát tükrözi, hogy az ez időből való 5 vándorkönyvet az illetékes 4 Zala megyei hatóság 3-féle vándorkönyvnyomtatvány felhasználásával állította ki. A 3-féle nyomtatvány közül az egyik még 1842-ből való, s ekként a vándorlással és a vándorkönyvvel kapcsolatos azokról a szabályokról szóló tájékoztatást tartalmazza, amelyek akkor voltak hatályban. Az 1861-ből való nyomtatványba nyomtatott tájékoztatás az összes többi vándorkönyvben olvashatókkal szembeni feltűnő szűkszavúsággal tájékoztatja a vándorútjára kelő mesterlegényt. Az 1860. október 30. és 1865. április 18-a közötti időspáciumban készült, tehát a harmadik féle nyom tatvány már az 1850 utáni szabályozáson alapuló és ennek megfelelően a lakóhelytől távolabbi munkavállalással kapcsolatban belenyomtatott tájékoztatás is az 1850 utáni szabályozást tükrözi. A vándorútra kelt legények tehát a vándorkönyvükbe nyomtatott részben eltérő tájékoztatásban részesültek a vándorlás alatti jogaik és kötelezettségeik tekintetében. Amennyire különböző volt a Zala vármegyei közigazgatási gyakorlat a mesterlegényeknek vándorkönyvvel való ellátásában, ugyanolyan eltérő gyakorlatot mutatnak a könyvekben levő bejegyzések. Mindez az 1860-as évek alatti politikai helyzetnek a közigazgatásban jelentkezésére és ezen belül az iparigazgatásban és a kézműves-szervezeteknél országos viszonylatban fennállott állapotokra vezethető vissza. Az 1860. május 1-én hatályba lépett Iparrendtartás maradéktalanul nem jutott érvényre. Ellenszenvvel fogadták és nem mindenhol alkalmazták. A Habsburg-abszolutizmussal szemben állók alkotmányos és nemzeti érzületüket sértőként kezelték, az 1861-ben visszaállított municipalis hatóságok nagy része pedig nem is tekintette kötelező erejűnek.

105 Mindezeket célszerű figyelembe venni az 1860. május 1-е utáni időből való vándorkönyveknek forráskénti értékelésénél, valamint akár kézműves-ipartörténeti, akár közigazgatástörténeti forrásként való használatánál. 9. Az 1860. május 1-е után kiállított vándorkönyvek bejegyzéseinek aláírásai mellé a céhek még mindig viaszpecséteket, a közigazgatási hatóságok azonban már általában festékes bélyegzőlenyomatokat helyeztek. Ezek színe vagy fekete vagy zöld. Volt azonban Zala vármegyei szolgabíróság, amelytől származó bejegyzést aláíró is még a hivatali viaszpecséttel erősítette meg aláírását. Az ügyintézés egyszerűsítését és ezzel gyorsítását szolgálni alkalmas technikai fejlődési eredmény a korábban alkalmazott megoldást, a viaszpecsétet a közhivatali egyszerű ügyek esetében sem szorította még teljesen ki. VI. A vándorkönyvek kézművességtörténeti adatainak vizsgálata 1. Minden vándorkönyv a tulajdonosa egyes személyi adottságairól, egyben életének egy szakaszáról tudósít. A vándorkönyvből kitűnő adatok a mesterlegény életkoráról, születési helyéről, vallásáról, családi állapotáról, írástudásáról vagy ennek ellenkezőjéről tájékoztatnak, vándorútja irányának nyomon követésére, egyes munkaviszonyai időtartamának, de ugyanakkor a munkavállalás nélkül tett idők számbavételére is adnak módot. A vándorút folyamán a vándorkönyvbe írt bejegyzések adatainak együttessége a legény élete alakulását befolyásoló vagy éppen meghatározó események megörökítője is. Ekként a vándorkönyv a tulajdonosa életútjának a vándorlás idejére eső, az esetek egy részében ezt megelőző szakaszának is nyomon követését teszi lehetővé. A vándorkönyvek ugyanakkor a kézművességtörténet és ennek révén a gazdaságtörténet, a társadalomtörténet, a közigazgatás- és hivataltörténet forrásadatainak is lelőhelyei. Valamely nagyobb együttesük szélesebb körben előfordult jelenségekre hívja fel a figyelmet. Több vándorkönyv azonos jellegű adatainak áttekintése és egybevetése az egészre jellemző tipikus jelenségek megállapítását eredményezheti. Kevesebb erre a lehetőség a vándorkönyvek kisebb számának együttese alapján. Ha ez általánosan fennállott jelenségek megállapítását, vagy ilyenekre következtetést nem is tesz lehetővé, azért az adatok kisebb száma is kínálja bizonyos tendenciák megfigyelésének és megállapításának lehetőségét. 2. A vándorkönyvekben szereplő személyi adatoknál olvasható életkor, ill. három helyen születési év alapján az állapítható meg, hogy az 1851. előtt, valamint az 1851—1860 között kiállított, együttesen 7 vándorkönyv tulajdonosai az 1816—1837. években, a többiek az 1842—1846. években születtek. 3. A 12 vándorlegény születési hely szerinti megoszlása: 10 MAGYARORSZÁG Zala megye Galambok 1 7 Keszthely Kiskomárom 1 1 Kissziget 1 Kollátszeg

106 1 Nagykanizsa Zalabér 1 1 Fejér megye Gárdony Nógrád megye Keszeg Tolna megye Regöly KÜLFÖLD 1 1 1 1 1 1 Galícia 1